Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 12. szám - Revizió és neonacionalizmus. Magyarországot semmiféle szerződéssel nem lehet megölni - A Corriere del Ticino című svájci lap cikke

20 szilárdítása, amelynek az elmúlt léi folyamán gyökeres átszervezését ejtettük meg akként, hogy most már a réginél sokkal nagyobb terjedelemben (átlag 24 nyomtatott oldalon) jelenik meg egy-egy szám, változatos, a közönség igényeihez alkalmazkodó és a külpolitika különféle témáit felölelő tartalommal. A jelzett folyóirat egyúttal nemcsak a mi hivatalos lapunk, hanem az Interparlamentáris Unió magyar csoportjáé és a Revíziós Ligáé is és e kapcsolataink révén a folyóirat jelentőségét és elterjedtségét nagy mértékben sikerült emelnünk. A Magyar Külpolitika fenntartása azonban mindennek ellenére egyelőre nagy anyagi áldozatot kíván tőlünk, mert hiszen különösen a nyomdai költségek állandó emelkedése erős próbára teszi költségvetésünket, azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kellő terjesztés és közönségünknek mindinkább ébredő érdeklődése e lap további fennmaradását is minden valószínűség szerint biztosítja. Tagjaink egyébként tagsági díjuk fejében kapják e folyóiratot s ezáltal is szorosabbá tesszük a kapcsot közöttük és Társaságunk között. Folyóiratunkon kívül a lefolyt esztendőben egy nagyszabású propaganda-munkát is piacra dobtunk magyar és angol nyelven. Jelesen társaságunk vezetőségének több tagja; Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert, Wlassics Gyula báró, Lukács György, Nagy Emil, Földes Béla, Horváth Jenő, Fodor Ferenc és én nagy, kereken 400 oldalra terjedő gyűjteményes munkát írtunk, Igazságot Magyarországnak! — Justice for Hungary címmel, melyben a trianoni békediktátum minden megdöbbentő következményét, ami kulturális, gazdasági s egyéb téren előállott, adatokkal alátámasztottan rajzoltuk meg, míg a munka térképanyagát Teleki Pál gróf tevékenységével állítottuk elő. Ez a nagy munka kettős célt szolgált: az egyik, hogy a magyar közönségnek rendszeresen feldolgozott műben mutassa be Trianon pusztításait, a másik pedig, hogy a mű angol nyelvre fordítva, a külföld előtt legyen a minket ért mérhetetlen igazságtalanság elleni élő tiltakozásunk. A magyar nyelvű kiadás ez év januárjában hagyta el a sajtót és közönségünk körében máris tetemes számú példányt sikerült e műből elhelyezni; az angol kiadás pedig Londonban egy ottani előkelő könyvkiadócég márkájával néhány hét előtt került napvilágra s nincs kétségünk benne, hogy ez az utóbbi meg fogja tenni a kellő hatását az angolul beszélő, müveit nagyvilág arra hivatott rétegeinél. A sajtó útján folytatott belföldi propagandánk keretében kell még megemlékeznem arról is, hogy Külügyi Szemle című folyóiratunkat, amelyet három év óta, anyagi nehézségek miatt, szüneteltetni voltunk kénytelenek, de amelynek a feltámasztására azalatt is mindent elkövettünk, most kedvezőbb kiadói ajánlat alapján az ősztől kezdve minden valószínűség szerint ismét megjelentethetjük és pedig mint negyedéves folyóiratot, minden alkalommal hat ívnyi, tehát közel 100 oldal terjedelemben. Amíg tehát a Magyar Külpolitika a vonatkozó témáknak könnyebb modorban, a nagyközönség igényeihez mérten leendő feltárásával szolgálja programmunkat, addig a Külügyi Szemle — melynek főszerkesztői tisztét Horváth Jenő egyetemi tanár, Társaságunk igazgatója vállalja, felelős szerkesztőjéül pedig Drucker György titkárunkat bízzuk meg, akik mellett a szakférfiak sorából vett szerkesztőbizottság fog a folyóirat tudományos és politikai színvonalára figyelni — a külpolitikai és a nemzetközi jogi témáknak komoly, tudományos cikkekben és önálló tanulmányokban leendő feldolgozását vette programmjába. En magam, a mellett, hogy a tekintetes közgyűlés bizalmából a Társaság ügyvezető alelnöki teendőit végzem, mindkét említett folyóirat szerkesztő-bizottságában és kiadói tevékenységében is lelkiismeretes gondossággal igyekszem Társaságunknak hűséges szolgálatokat tenni. A folyóiratok kérdésében kifejtett munkásságunk vázolásánál végül ki kell emelnem azt is, hogy a Magyar Külpolitika állandó mellékleteként most már néhány hónap óta Háborús Felelősség címen Pékár Gyula fő- és Horváth Jenő felelős szerkesztésében folyóiratot adunk ki, amely, mint címe is mutatja, ennek a nagyjelentőségű politikai témának a megvilágílását szolgálja. Külföldiek látogatása — Előadások A bel- és a külföldi propaganda között mintegy átmenetet alkot az a tevékenységünk, hogy egyrészt felolvasóasztalunkhoz megnyertünk a lefolyt esztendőben is több előkelő, külföldi egyént, másrészt pedig egyeseknek és társaságoknak a külföldről Budapestre jövetele alkalmával az idegenek részére adott felvilágosítások és-az ővelük létesített benső kapcsolat révén szolgáltuk alapszabályszerű programmunkat. Alig múlt el hét, hogy Társaságunkban valamely itt járt, előkelő külföldi meg ne jelent volna: egyetemi tanárok, politikusok, közgazdák, stb. Voltak köztük németek, franciák, svájciak, amerikaiak, angolok, belgák, norvégek, olaszok, svédek, hollandok, osztrákok, japánok, szóval majdnem minden kultúrnemzet fiai. Az egyes egyének látogatása alkalmával szakférfiak bevonásával adtunk az ő kérdéseikre választ, azonkívül pedig a rendelkezésünkre álló könyv- és füzetanyagból, amelyek nyugateurópai nyelveken vannak írva, mindenkor a megfelelőket adtuk át nekik. Az egyéneken kívül azonban voltak a minket társaságban felkereső oly külföldiek is, akiket vendégül láttunk. Tavalyi közgyűlésünk után röviddel több norvég újságíró járt itt, akik azután hazatérve, meleghangú cikkekben emlékeztünk meg Magyarországról. A tavalyi nyár folyamán 40 amerikai újságíró járt nálunk s ezek részére elnökünk, Apponyi Albert gróf tartott gyönyörű előadást, a parlament delegációs termében, Magyarország múltjáról és hivatásáról. Az ősz folyamán német folyóiratszerkesztők jártak Budapesten, kiket hasonlóképen vendégül láttunk s azok a mi vendégszeretetünket értékes folyóirataik megküldésével viszonozzák. Bekapcsolódtunk az olasz parlamenti képviselők most tavasszal lefolyt budapesti látogatásába is, s ezek fogadásánál Társaságunk több illusztris tagja játszott jelentékeny szerepet. Végül éppen most, e napokban folyik le egy 42 tagból álló finn és észt, parlamenti képviselőkből álló látogató csoportnak — a mi Társaságunk meghívására — budapesti és általában magyarországi látogatása, melynek jelentőségét eléggé megvilágítja az a körülmény, hogy mindkét nemzet delegációjában az ottani politikai élet legelső tényezői — képviselőházi elnökök, volt miniszterelnökök és volt miniszterek stb. — vesznek részt. Ezzel a fogadással ez évadbeli idegenfogadásainknak díszes sora méltó befejezést nyer. Amint jeleztem, előkelő külföldi előadókat is sikerült megnyerni felolvasóasztalunkhoz. Ezek sorába tartozik Kanitz gróf, volt német birodalmi közélelmezési miniszter, aki a Szterényi József báró elnöklete alatt működő közgazdasági szakosztályunkban tartott nagy érdeklődést keltett felolvasást. Ugyancsak Németországból jött hozzánk Wilhelm, majna-frankfurti egyetemi tanár, a híres Kína-kutató, aki ebből a témakörből vett előadásával bilincselte le hallgatóságát. Olaszországgal fennálló jó viszonyunk bizonyítékául Botfai államtitkár, Mussolini egyik bizalmasa, tartott nálunk áprilisban felolvasást. A külföldi előadók sorát június hó elsején Bernadotte-Schmitt csikágói egyetemi tanár zárta be, míg Overbeke, belga egyetemi tanár — kinek előadása márciusra volt kitűzve — közbejött betegsége miatt ezt az őszre volt kénytelen elhalasztani. íme, a külföldiek fogadása és közülük többnek előadókként való megjelenése révén is igyekeztünk hivatásunkat minél eredményesebben szolgálni. A társaság külföldi tevékenysége Jeleztük azonban, hogy tevékenységünk jelentékeny része az általunk külföldön folytatott propagandamunkára esik s e tekintetben ne vétessék szerénytelenségnek az, hogyha itt, ez alkalommal is, méltó hódolattal szögezzük le azt a tényt, hogy elnökünk, Apponyi Albert gróf a genfi Nemzetek Szövetségénél folytatott s az egész kultúrvilág osztatlan tiszteletét kiérdemelt tevékenységével a legbuzdítóbb példát adta arra, hogy miként kell programmunkat ezen a téren