Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 12. szám - Revizió és neonacionalizmus. Magyarországot semmiféle szerződéssel nem lehet megölni - A Corriere del Ticino című svájci lap cikke

21 is valóra váltani. De vezetőségünknek s különösen elnökségünknek több más tagja is hervadhatatlan érdemeket szerzett a külföldnek ott kinn, az illető nemzet nyelvén tartott előadások és felszólalások útján történő felvilágosítások terén. Tisztelettel övezett elnökhelyettesünk, Berzeviczy Albert, Olasz- és Németországban, társelnökeink közül Teleki Pál gróf Ausztriában, Német- és Görögországban, alelnökeink közül Gratz Gusztáv Amerikában, Lukács György ugyanolt. Nagy Emil Angliában szereztek a magyar névnek és tudásnak becsületet, míg Pékár Gyula alelnökünk a Népszövetségi Unió ülései alkalmával tartott számos felszólalása által aratott sikert és vitte diadalra a magyar álláspontot. S ha hozzávesszük vezetőtagjaink idegen nyelven megjelent tanulmányait és cikkeit s a már fentebb megnevezetteknek, nemkülönben Wlassics Gyula báró társelnökünknek és igazgatóságunk több tagjának — különösen Horváth Jenőnek — e téren elismerésre méltóan kifejtett munkásságát, akkor valóban büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren is mindent elkövettünk a magyar igazság becsületes védelmében. Külföldi tevékenységünk állandó jellegű működési területe azonban a A'' épszövetségi Ligák Nemzetközi Uniója volt: ez a szerény kezdetből ma már tekintélyes szervezetté fejlődött s az egész müveit világnak majdnem minden államát felölelő organizáció. Az Uniónak magyarországi vezetőtestülete a Magyar Külügyi Társaság s velünk együtt a Magyar Békeegyesület, a Felvidéki Egyesületek Szövetsége, a Magyar-Székely Egyesület, a Délvidéki Otthon és az Egyetemi Hallgatók S épszövetségi Egyesülete alkotja az úgynevezett Magyar Federációt, mely ma már a nemzetközi életnek egyik számottevő faktorává lett. Amint ugyanis az Interparlamentáris Unió magában egyesíti a parlamenti élet különféle államokbeli reprezentatív képviselőit, úgy a Népszövetségi Unió a Népszövetség ügykörébe tartozó kérdések iránt érdeklődő s azokkal behatóan foglalkozó politikusok, tudósok és közéleti férfiak nagy tömegét gyűjtötte már zászlaja alá. Foglalkozik ez az Unió minden oly problémával, amely a Népszövetség gondolatával kapcsolatos s így természetesen sok olyan témakörrel is, amely reánk nézve különösen jelentős, mint például a nemzeti kisebbségek problémája. Mint társadalmi szervezetnek, magától értetődően nincs végrehajtó hatalma, de azt lehetne mondani, hogy ma már mintegy a nemzetközi intelligenciának élő szava nyilatkozik meg az ö határozataiban s azért jelentősége évről évre nő. Legutóbbi közgyűlésünk után tavaly nyáron Berlinben folyt le az Unió évi nagygyűlése s mondhatom, hogy oly keretek közt, amelyek az intézmény jelentőségét pregnánsan domborították ki. A nagygyűlés megnyitása a német parlament hivatalos üléstermében folyt le s ott üdvözölte azt Marx birodalmi kancellár és Stresemann külügyminiszter. Az ülésezés alatt — amely egy hetet vett igénybe — számos, minket közelről érdeklő ügy is napirenden volt s ezeknek tárgyalásában a magyar delegáció, élén Pékár Gyulával, élénk részt vett. Az Unió azután a múlt év októberében Sofiában, az idei év márciusában pedig Brüsszelben tartott tanács-, illetve bizottsági ülésezéseket, a sofiai ülést megelőzően pedig Budapesten — mint a mi vendégeink — folytattak le kétnapos megbeszéléseket az úgynevezett kisebbségi eljárási szakbizottság ta^iai. A Népszövetségi Unió idei nagygyűlése július hó első hetében Hágában lesz és nem lehet kétségünk az iránt, hogy úgv a tárgysorozat változatossága, mint a résztvevők jelentősége szempontjából is ez a nagygyűlés méltóan fog sorakozni az előzőkhöz. Megjegyezzük még egyébként azt is, hogy alapos reménvünk van arra, hogy ez a világszervezet jövő esztendei nagygyűléséi Budapesten tartja meg, ami körülbelül 300—350, a művelt világnak csaknem valamennyi államából idesereglő közéleti egyéniségnek nálunk leendő megjelenésére nyújt kilátást. Rgyéb tevékenység Jeleztem már, hogy olyan előkelő külföldiek fogadásában, akik nem voltak kifejezetten a mi vendégeink1, szintén tevékeny részt vettünk. Ezek sorában kell megemlékeznünk Rothermere lord fiának, Esmond Harmsworth angol parlaimenti képviselőnek a mult hó folyamán Budapesten tett látogatásáról, amikor Társaságunk nemcsak a fogadás munkájában vett részt, hanem az előkelő vendég tiszteletére az Országos Kaszinóban villásreggelit is rendezett, melyen politikai és közéletünk számos kiválósága vett részt és nyeri alkalmat az illusztris angol vendéggel való közvetlen érintkezésre. Ugyancsak tevékenységünk jellemzésére szolgáljon az is, hogy Kossuth Lajos budapesti szobrának leleplezésénél küldöttségileg képviseltettük magunkat s a szoborra koszorút helyeztünk, new-yorki szobrának leleplezésénél pedig Lukács György alelnökünk, PókaPivny Béla igazgatónk és Techert Gyula titkárunk képviselte Társaságunkat és koszorúzta meg a szpbrot. Ugyancsak örvendetes tényként állapítom meg azt. hogy két hosszabb idő óta Amerikában élő magyar festőművésznő, Hellebranth Ilona és Berta, megfestették Lord Rothermere-nak az arcképét s ennek egyik példányát Társaságunk tanácstermében leendő elhelyezése végett nekünk ajánlották fel. A leleplezés a közeljövőben fog megtörténni. A lefolyt évben a külügyminisztérium felszólítására elaborátumot dolgoztunk ki a nemzetközi jog kodifikációja tárgyában s e téren hálára kötelezeti bennünket két rendes tagtársunk: Faluhelyi Ferenc pécsi és Buza László szegedi egyetemi tanárok, mélyen szántó szakvéleményük benyújtásával. Jelezzük továbbá, hogy a mult év nyarán megindult Magyar 7>Yviziós Liga tevékenységében állandóan résztveszünk és annak végrehajtóbizottságában hivatalosan képviselve vagyunk, hivatalos lapunk, a Magyar Külpolitika pedig a jelzett Ligának is hivatalos orgánuma. Taglétszámunkat illetően azt jelenthetem, hogy van 59 új és 32 régi alapító tagunk, továbbá 567 rendes és 325 pártoló, valamint 10 tiszteleti tagunk. Társaságunk állandó irodája — bureau — az év folyamán is buzgó munkásságot fejtett ki. Ez az iroda végzi nemcsak a Magyar Külügyi Társaság, hanem az Interparlamentáris Unió magyar csoportja, valamint a Nemzetközi Parlamenti Kereskedelmi Konferencia, továbbá a Magyar-Francia Irodalmi Társaság írásbeli és adminisztrációs munkájának a java részét is. A bureau ma már összesen 12 tisztviselőt foglalkoztat, részben fogalmazó-, részben leírószemélyzetet, amely itt naponta rendszeres hivatalos órákat tart. Az adminszlráció élén Klimes Károly, a mi hűséges gazdasági igazgatónk áll, aki páratlan s mindnyájunkat lekötelezi kötelességtudással végzi naponta rohamosan fokozódó teendőit. A bureau tisztikarában egyébként a lefolyt év folyamán a következő változások állottak be: (/;-. Techert Margit titkárunk szolgálattételre a kultuszminisztériumba osztatván be, itteni állásától megvált, Kokas Lajos dr. fogalmazó titkárrá neveztetett ki, Fiedler Sándor báró .segédfogalmazóvá, Sávoly Eleonóra pedig kitüntetéses érettségi- és gyorsírói bizonyítványa alapián irodánk állandó tisztviselőjéül neveztetett ki, végül dr. Vasshegyi Margit oki. középiskolai tanár francia fogalmazási munkálatokra nyert alkalmazást. A könyvtár gyarapodása Könyvtárunkra vonatkozólag a következő adatokat van szerencsém előterjeszteni. A könyvtár a lefolyt évben 190 kötettel gyarapodott. A Nemzetek Szövetsége valamennyi kiadványát az idén is díjmentesen, kaptuk meg, többszáz pengő értékben. Igyekezni lovunk — anyagi erőink gyarapodásával könyvtárunkat az eddiginél sokkal intenzívebb mértékben fejleszteni. Az idén léptünk egyébként szorosabb összeköttetésbe a római Istituto per t'Europa Orientale-\n\ is, amelynek kiadványait most már rendszeresen kapjuk. Könyvtárunkat Horváth igazgató, valamint Berzeviczy Albert, Paikert Alajos^ azután a budapesti lengyel követség, Horn Emil, Auer Pál, Faluhelyi Ferenc, Olay Ferenc, Bálás György báró, Bodor Antal, Miss Bradfield, Kovács Alajos. Wilhelm Richárd és én több ajándékművel gyarapítottuk. Propaganda-műveket a külügyminisztérium, a Revíziós Liga és a Népies Irodalmi Társaság bocsátott rendelkezésünkre, úgyhogy a Társaságunkban