Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - A gyarmatpolitika. Gerevich Zoltán előadása a Magyar Külügyi Társaság Külügyi Szemináriumában (1928 március hó)

3 Itt tehát a védett ország az államhatalom birtokában van, csupán a védő állammal szemben van alávetve az államhatalom gyakorlása bizonyos korlátozásnak. Az ilven államokat nevezik találóan félszuverén államoknak. Ez a viszony az európai gyarmatállamok és a gyengébb tengerentúli államok között gyakran előfordul, mert alkalmas arra, hogy a hatalmas európai gyarmatállamok befolyását biztosítja ezekre az országokra, a nélkül, hogy azok létét teljesen megsemmisítené. Ilyen gyarmati protektorátusok nagy szerepet játszottak különösen Indiában és a szomszédos országokban, ahol már régebben nagy bennszülött (helybeli) államok állottak az angolok és hollandok védőuralma alatt. Anglia részben mindmáig megtartotta itt ezt a módszert. Újabban Franciaországnak van hasonló viszonya Tonking, Anam és Cambodzsa szuverenitásával szemben. Franciaországnak Tunis-szal szemben való uralma szintén hasonló természetű és másutt is találunk a modern gyarmattörténelemben hasonló jogviszonyra példákat. Bárha a jogi teória szempontjából ez a különbség a gyarmat és protektorátus közölt erősen hangsúlyozott, a gyarmattörténelem tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy a tényleges protektorátus fejlődése közben gyakran tér át a gyarmati jelleghez. Miután az európai gyarmathatalom rendszerint nemcsak katonai, hanem gazdasági és kultúrális téren is nagy túlsúlyt jelent a protektorátusa alá tartozó nemzettel szemben, a protektorátusi viszony magában hordozza azt a természetes tendenciát, hogy minél intenzívebb legyen ez a kapcsolat, és végül az önállóság maradékát is abszorbeálja. Éppen India példája mutat ilyen eseteket. Hasonló ehhez Franciaország viszonya Madagaszkárhoz, amely 1855—1886-ig csupán protektorátusa alatt állott, később formailag is gyarmattá vált. A jogi kategorizálás a gyarmatosítás egyik további, más szempontból vett különbözőségét mutatja a gyarmatteriilet és az érdekszféra fogalma. Az eddig tárgyalt gyarmat és protektorá tus fogalma megegyezik abban, hogy a gyarmathatalom jogviszonya a szóbanforgó területtel jogilag megállapított és szerves kifejezésre jut, úgy a tulajdonképeni gyarmatokkal szemben fennálló szuverén államhatalmi jogok, mint a protektorátus nemzetközi jogilag szabályozott tohatalma szempontjából. Ezzel szemben érdekszféra alatt azokat a . területekéi értjük, melyekben egy gyarmatosító hatalom gyarmati uralomra berendezkedni óhajt, azt előkészíti, amennyiben az arravaló tárgyalásokat egy vagy több idegen hatalommal tényeleg lel is vette. A fogalmat meghatározó és jellemzően megválasztott elnevezés az újabb nemzetközi jogfejlődés szülötte. Az „érdek ' itt is, mint általában jogászilag a még ki nem fejlesztett jogot jelenti. A modern gyarmatjog szerint akkor áll elő az érdekszféra, ha valamelyik gyarmathatalom egy másikkal szerződéses megállapodást létesít, hogy egy bizonyos körülhatárolt területtel (szférával) szemben neki egyedül legyen joga ahhoz, hogy gyarmati hatalmát, felségjogait erre a területre kiterjessze, míg a másik hatalom erről lemond. Szigorúan jogilag tehát csupán egy pactum de excludendo áfium esete forog fenn. miután az egyik hatalom kötelezi magát arra, hogy a gyarmathatalom gyakorlásáról azon a területen (szférán) lemond. Miután azonban ez a jogokról lemondó hatalom rendszerint az a szomszédos gvarmatterület, amely geográ fiailag egyedül volna abban a helyzetben, hogy az első hatalommal a szóbanforgó területen rivalizálhasson, az ilyenfajta szerződés döntő lépést jelent a tényleges gyarmatbavétel felé. Az ilyen területi szerződések a diplomáciai szokásjog szerint rendesen a többi gyarmathatalmakkal is közöltetnek, diplomáciai jegyzék útján (notifikálás). Ha a megtörtént notifikálás nem von maga után kifejezett ellenvéleményt egv harmadik állam részéről, a hallgatás beleegyezésnek számít, azaz jogilag a jus excludendi alios esete áll elő minden idegen hatalommal szemben. Az érdekszféra rendszerint az illető jogszerző állam már birtokbavett valamelyik gyarmatterületével határos, s így az érdekszféra tényleges birtokbavétele és organizációja szabályszerűit olyképpen történik, hogy a régi gyarmatterület határai időről-időre mindjobban kitolódnak, egészen az érdekszféra túlsó határáig. Napjainkban az érdekszféra fogalma mindinkább veszít jelentőségéből, miután mindinkább csökkennek a földfelületnek azok a területei, amelyek még nyitva állanának a gyarmati terjeszkedés részére. b) A gyarmatok megkülönböztetése gazdasági szempontból. A gyarmatoknak jogi szempontból való osztályozása mellett, amelyeknek most ismertetett típusai kifejezetten elhatárolhatók, a gazdasági szempontok szerint való osztályozásnál már nem állunk ilyen általánosan elismert és körülhatárolt fogalmakkal szemben. Néhány gyakran használt megkülönböztetés ismertetése nélkül azonban nem lenne teljes a gyarmatokról való ismertetésünk. A gyarmatok gazdasági természetű megkülönböztetése eléggé újkeletű. A régebbi nemzetgazdászoknál alig találunk hasonló kísérletet; még Smith Ádám híres munkájának a gyarmatokról való fejezete sem tesz említést erről. Csak a francia encyklopádisták fellépésével indul meg az osztályozás kísérlete. A