Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - A gyarmatpolitika. Gerevich Zoltán előadása a Magyar Külügyi Társaság Külügyi Szemináriumában (1928 március hó)

4 szigorúan gazdasági nézőpontok szerint való megkülönböztetés terén dtöntőleg azonban a német nemzetgazdászok munkái hatnak. így az elsők között Heeren ..Handbuch der Geschichte des europá'ischén Staatssystems und seiner Kölonien" cimű 1809-ben megjelent munkájában ..Aekerban-. Pflanzungs-, Bergbáu- und Handelskolonien" megkülönböztetését teszi. A modern német doktrína elhagyja a bányászati gyarmatokat, mint amely csak időleges főfoglalkozása lehet bizonyos gyarmatterületnek és a hármaselosztást fogadja el: ezek a) földmívelő vagy telepes gyarmatok, b) ültetvényes gyarmatok, c) kereskedelmi gyar mátok. A leghíresebb francia gyarmatpolitikus, Leroy-Beaulieu is erre a három típusra vezeti vissza és redukálja az összes gazdasági gyarmattípusokat, mint amelyek között az összecserélés a legkevésbbé lehetséges. • Telepes gyarmatoknak azokat nevezzük, amelyeknek geográfiai és klimatikus viszonyai megengedik, hogy a gyarmatosító nemzet nagy néptömegei ott végleg letelepedjenek, vagyis nemcsak a kivándorlott generáció, hanem azok utódai is ott éljenek és maguk vegyék kezükbe a föld megművelését. Ilyenek pl. az északamerikai, azután az ausztráliai és délafrikai települések. Az ültetvény-gyarmatok a tropikus és subtrópikus földrészek gyarmatai, ahol elsősorban azoknak a termeivényeknek megszerzéséről van szó, amelyek a mérsékelt égöv alatt nem termelhetők és amelyeket a mindennapi használatban ,,gyarmatáruknak" hívnak. Ezeken a gyarmatokon az európaiak rendszerint a megművelésre szükséges munkát maguk nem tudják elvégezni és ezért nem is telepednek ott le véglegesen, legalább is nem nagyobb tömegekben. Ebbe a csoportba tartozik India. Kelet-Ázsia legtöbb gyarmata, az afrikai trópus-vidék, Dél-Amerika stb. Míg a most tárgyalt két gyarmattípus, a telepes gyarmat és ültetvény-gyarmat közös vonása, hogy mindkettő az őstermelés területe, önálló gazdasági terület, addig a harmadik gyarmattípus, a kereskedelmi gyarmat nem egyéb, vagy legalább is elsősorban, mint tengerentúli kereskedelmi közvetítő hely, amely egyrészt a gyarmat nyersterményeinek, másrészt az európai ipar, — elsősorban a hazai ipar — gyártmányainak kölcsönös kicserélésén alapul. Igen karakterisztikusan nevezi ezeket a gyarmatokat Leroy Beaulieu ,,comptoirs de eommerce' -nek. a kereskedelem irodáinak. A gyarmatoknak ezeket a nemeit különösen az angolok alapították nagy előszeretettel. Ilyen pl. Honkong és Singapore, vagy a háború előtti német Kiatschau. III. Az újabb gyarmattörténelem nevezetesebb időszakai. Az újabb, modern értelemben vett gyarmatosítás történetében a nemzetközi politikai történelemtudomány általában és rendszerint öt időszakot különböztet meg, tekintettel az egyes nemzetek gyarmatosító vállalkozásaira, még pedig: a spanyol-portugál, a hollandus*; a francia-angol, a britt korszakot és a gyarmati imperializmus időszakát. A spanyol-portugál időszak. Az első spanyol-portugál időszak a portugálok tevékenységével kezdődik, akik kalandos és kereskedelmi természetű tengeri hajózásuk révén a középkor vége felé Afrika nyugati partjain kezdik meg a gyarmatosítást. Onnan továbbmenve keresik a tengeri Utat India kincseihez, amit egyelőre ugyan nem találnak meg, de 1415-ben elfoglalják az afrikai Centá-t, azután a kanári és azori szigeteket és Madeirát, betelepítik ezeket az elfoglalt helyeket és ezzel Afrika kincseit fedik fel. Aranyhomokot és rabszolgákat hoznak Portugáliába, erődöket építenek és fakereszteket helyeznek el az afrikai partokon, a Kongó-torkolat vad törzsének uralkodója megkeresztelkedik és a portugál király felveszi címei közé a „Guinea Ura" címét. Később a portugál Bartholomeus Diaz eléri, azután a Jóreménység fokát. Az Indiába vezető tengeri út keresésében versenytársul szegődik később Spanyolország is és a nemzeti egységében és hatalmában megerősödött ország csakhamar és váratlanul túlszárnyalja a portugál szomszédot. Kolumbus felfedezi Amerikát és VI. Sándor felosztja a még ismeretlen pogány újvilágot egy demarkációs vonallal keleti és nyugati, spa nyol és portugál részre. Ezután gyors egymásutánban következik a felfedezések, hódítások és a hódított területek hasznosítása, kizsákmányolása. A spanyolok egymásután teszik kezüket az értékes szigetekre, a középamerikai szárazföldre és északnak Mexico, délnek Peru felé hatolnak mindinkább beljebb. A portugálok ezalatt elérik az eredetileg keresett célt, Indiát. Vasco di Gama 1498-ban partraszáll Calicut-ban (Kalkutta). D'Almeira felismeri, hogy az uralom India fölött csak azé lehet, aki a tenger fölötti uralmat is birtokolja és megveri a törökök, arabok és az egyiptomi szultán tengeri flottáját. A hódítás tovább halad Hátsó-India felé és áthúzódik Ázsia keleti partvidékeire is. Ennek a gyarmatosító tevékenységnek következményeként a spanyolok és a portugálok az európai kultúrkört hatalmasan kiszélesítették, rátették kezüket az arany és ezüst-