Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 10. szám - A gyarmatpolitika. Gerevich Zoltán előadása a Magyar Külügyi Társaság Külügyi Szemináriumában (1928 március hó)
MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" 10. SZAMÁHOZ A GYARMATPOLITIKA GEREVICH ZOLTÁN ELŐADÁSA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG KÜLÜGYI SZEMINÁRIUMÁBAN (1928 március hó) I. A gyarmatokról általában. List Frigyes szerint minden egészségesen fejlődő nemzetnek megvan az ereje ahhoz, hogy egy kevésbbé fejlett népnek kultúrájára hatást gyakoroljon és népének feleslegével, annak szellemi és anyagi tőkéjével gyarmatot alapítson és így új nemzetek képződését elősegítse. Ezzel List ahhoz a mély történelmi fölismeréshez vezetett, hogy a gyarmatosítás nem itt-ott felbukkanó jelenség, amely csupán bizonyos helybeli és időbeli tények feltételezése mellett jön létre, hanem, hogy az az emberiség gazdasági és kulturális összfejlődésének állandó tényezője, hogy az voltaképen minden kultúrnemzetnek természetes, normális ténykedése. A modern kutatás mindinkább bizonyítja, hogy mily nagy, döntő szerepet játszik a gyarmatok kifejlődése a történelmi korszakokra. A régi kultiírcentrumok, amelyek a legrégibb időkben a mai India, Kína, Mezopotámia és Egyiptom könnyen hozzáférhető és termékeny folyóvidékei mentén alakultak, a maguk érdekszféráját és befolyását messzi kiterjesztették. Ezek némelyike még Európára, elsősorban a Földközi-tenger vidékére is kiierjesztette gyarmatosító befolyását. Elég itt példaképül a föníciaiakra és Karthágóra utalni. A klasszikus nemzetek között először a görögök voltak kifejezetten gyarmatosító nép, amely a Földközi-tenger partjaira vitte át a hellén kultúrát és evvel közvetve elvetette itt Európában a modern civilizáció magvait. A rómaiak közel egy évezred folyamán tolták ki mindjobban Európában, azután Ázsiában és Afrikában is gyarmatterületük határait, s bár ebben a működésükben elsősorban a katonai elemre, a fegyverekre támaszkodtak, de jelentékeny szerepet játszottak sok helyen a gazsági és kulturális fegyverek is. A középkor a germán elemeknek a római birodalomba való hatalmas benyomulásával kezdődik. És itt egy igen érdekes történelmi tapasztalatot szűrhetünk le. Bár ezek a vad germán törzsek a kultúrában jóval felettük álló népeket erőhatalommal meghódították, az idők folyamán a politikailag leigázolt kulturáltabb elemek olyan döntő befolyást gyakorolnak a győzőkre, hogy az magát a germán jelleget is megváltoztatta. Néhány évszázaddal később a germánoknak kelet felé való újabb előnyomulása már sikerrel járt a szlávokkal szemben és a mai Németország legnagyobb része, mai fővárosával együtt, területileg ilyen elgyarmatosított és nemcsak fegyverrel, nemcsak politikailag, hanem a német szellem által meghódított terület. A skandináv germánok, a normannok a háborús és zsákmányoló térhódítást a településsel váltották föl és a mai Európa legnagyobb részében politikai uralomra tettek szert. A középkor egy másik gyarmatosító időszaka az araboknak kelet felől kiinduló előretörése volt nyugat felé, a Földközi-tenger partvidéke mentén Spanyolországig, ahol még máig is nyoma maradt a magas arab kultúrának és művészetnek, ázután délfelé, Afrika keleti partvidéke felé, ahol első gyarmat alapítók voltak és kelet felé, Kína és Japán partjai felé. Csak sok évszázaddal később követték az európai nyugati gyarmathatannak. elsősorban a portugálok az arabok nyomdokait. A kereszteshadak jelentették ennek a ke let felől jövő áradatnak ellenáramlatát, amelyek alkalmat adtak a Földközi-tenger olasz városainak, köztársaságainak, hogy gyarmatokat alapítsanak a Levantéban. Ezeket az alapításokat a törökök szórták szét, de azontúl is főleg Genua és Velence voltak azok, amelyek a nagy hajózási forgalomban, a tengerentúli kereskedelmi összeköttetésekben vezetőszerepet játszottak. Az újkort a nagyszabású gyarmatosító vállalkozások korszaka nyitja meg, amely az egész világgazdaságot és kultúrát átalakította és ezekre való befolyása azóta is folyton növekszik. Amerika és az Indiába vezető tengeri út felfedezése, Ázsia ismeretlen sötét vidékeinek, Ausztráliának és az azt körülvevő, messzeágazó szigetvilágnak feltárása tág teret nyit a gyarmatosító tevékenységnek, amelyeknek jelentőségét már teljes valójában felismerik.