Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 10. szám - Jugoszlávia megszületése: szent hazugság. A Moderno kávéháztól a La Salle szállóig
Magyar Külpolitika 10. szám egyés államokban megalakuló magyarbarát egyesülésektől nagy eredményt vár a revizionális mozgalom terén. Általában ismételten kifejezte előttünk azt, hogy tűrhetetlenül fog küzdeni a magyar igazság érdekében, amelynek Mussolinit is megnyerte, s amely mellé a nagy olasz államférfiút mindenkorra leszögezte. Rothermere kedvező színben látja a jövőt és szerényen folyton azt hangoztatja, hogy nem az ő érdeme a magyarság mind kedvezőbbé váló világhelyzete, hanem a magyarságé magáé, amely azt meg nem alkuvó hazaszeretetével és fáradságos munkájával kiküzdötte. Általában amerikai és angliai utazásomból reményekkel gazdagodottan tértem haza, mert a velünk rokonszenvező két angol-szász nemzettel való érintkezés folyamán mind több és több jelét láttam és tapasztaltam annak, menynyire javult Magyarország helyzete a világban az utóbbi években. Természetesen nem szabad elbizakodnunk, de ha kitartunk, és a propagandának megkezdett munkáját ernyedetlenül és szívósan folytatjuk tovább, leheletlen, hogy igazságunkat végeredményben diadalra ne tudjuk vinni. . . . Örömmel látom, hogy e Társaság hivatalos lapja, a „Magyar Külpolitika" tartalomban és terjedelemben ily szépen fejlődik és nagyon szükségesnek tartanám, hogy ez az orgánum az ország népességének mennél szélesebb körébe jusson el, — ott legyen minden magát intelligensnek mondó ember asztalán és a legkisebb falusi olvasókör helyiségében is. UGRÓN GÁBOR v. b. 1.t, v. m. kir. belügyminiszter, országgyűlési képviselő JUGOSZLÁVIA MEGSZÜLETÉSE: „SZENT HAZUGSÁG" — A „Moderno" kávéháztól a „La Salle" szállóig — Irta BERKES JÓZSEF A római „Moderno" kávéházban összeül 1914 decemberében öt délszláv úr : dr. Trumbics Ante spalatói ügyvéd, Mestrovics Iván, neves horvát szobrász, dr. Stojanovics Nikola, túzlai ügyvéd, Popovics Pávle, belgrádi egyetemi tanár, Zsupanics Nikola, a belgrádi néprajzi múzeum őre és Potocsnyák Frankó, zágrábi ügyvéd. A kávéházi megbeszéléseiken felvetik az eszmét, hogy valamit tenniök kellene, hogy a háború befejezése minél több haszonnal járjon a közös délszláv nemzeti ügyre. Supilo már Londonba is utazott Seton Watson és Wickheam Stead személyes barátaihoz, hogy ebben az irányban valamiféle akcióba fogjanak. A kávéházi tárgyalgatások eredményeként kettőt határoz a „modernói" konventikulum : 1. (Megalkotnak egy Jugoszláv Komitét és 2. Potocsnyákot Amerikába küldik az ottani délszlávok közé, hogy a Jugoszláv Komiténak, illetve Odbornak a számára a délszláv törzsek és nemzet nevében erkölcsi legitimációt szerezzenek, mert csak ezzel a legitimációval léphetnek a fórum elé és érintkezésbe a Szövetséges Hatalmak hivatalos képviseleteivel is. Az összes kávéházi tárgyalgatások különben a szerb királyság római követének, Ljuba Mihajlovicsnak a tudtával történtek, aki mindenről értesíti az akkor Nisben székelő szerb kormányt is. A szerb kormány és Sándor régens is helyeslik az Odbor megalakítását és jóváhagyják az amerikai missziót, sőt annak költségeire a nisi kormány, római követe út ján 5000 lírát adat Potocsnyák Frankónak. Abból a célból viszont, hogy Potocsnyák az antant hatalmak földjén és a semlegesek országaiban is szabadon járhasson, agitálhasson, s hogy az Odbor összes tagjai is hasonló szabadsággal mozoghassanak, a szerb kormány szerb állampolgársági igazolvánnyal látja el valamennyiöket. Maga Mihajlovics követ adja át Potocsnyáknak tehát az amerikai útlevelet, amelyben őt belgrádi ügyvédnek tünteti fel. (Az útlevél kelte : 1915. január 7, száma 355.) A római kávéházi jugoszláv társaság pedig egy igazolványt állít ki Potocsnyák számára : ,,Minden jugoszláv hazafinak Amerikában" címzéssel. Ennek az igazolványnak a kelte 1915 január 8. Aláírói : dr. Ante Trumbics, dr. Nikola Stojanovics, Niko Zsupanovics, Iván Mestrovics. A ,,modernói" delegátus tehát ekként felszerelve Liverpoolon át a „Lusitánia" hajón, Smodlaka dalmát egyetemi hallgató titkárával, 1915 január 23-án érkezik New-Yorkba. Amerikában Potocsnyák 650—700 ezer délszlávot talál. De ezek is szétszórva élnek szerte az összes úniós államokban és az amerikai hatóságok előtt többnyire egyszerűen „osztrákoknak" mondják magukat, s a washingtoni osztrák-magyar követség ebben a szellemben iparkodott is őket megtartani. Az itteni szerbek viszont csak a külön szerb-nacionalizmust ismerték, ezen felül nem tudtak felülemelkedni. Ilyen viszonyok között találta amerikai utazgatásai folyamán Potocsnyák Amerika ipari városaiban a Monarchia délszlávjait. Ezektől, ilyen gondolkodás mellett a „nemzeti egység" rezolucióját megkapni, nehéz feladat-