Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 8. szám - Magyarok Prágában. Az Interparlamentáris Unió prágai ülésszaka, 1928 március 28 - április 2.

27 említettük, a nyugati államok csekély érdeklődése miatt a kisentente államok akadály nélkül érvényesíthették akaratukat, ezek a vitás pontok a magyar érdekek hatásosabb védelme érdekében a berlini konferencián továbbépítendők lesznek. A parlamenti rezsim válsága. A politikai bizottság a parlamenti rezsim válságának nagyhorderejű problémájával foglalkozott. A bizottság előkészítéskép kikérte Harold J. Laski angol, Larnaude francia, Gaetano Mosca olasz, J. Bohn német és Gh. Borgeaud svájci egyetemi tanárok véleményét és a beérkezett rendkívül érdekes iavaslatok alapján megfogalmazta a berlini konferencia elé terjesztendő határozati javaslat szövegét, mely az Interparlamentáris Unió felfogását leszögezve, meg akarja jelölni a nemzetek részére azokat az utakat is, amelyeken haladva sok tekintetben javítani lehet a mai helyzeten. Ez a határozati javaslat mindenekelőtt rendíthetetlen bizalmát fejezi ki a parlamenti rezsim iránt. Ez a rezsim teszi, úgymond, egyedül lehetővé, hogy a népek saját maguk kormányozhassák magukat és amennyiben egyformán felhív minden polgárt a közéletben való részvételre, egyúttal biztosítja a kormány cselekedeteinek ellenőrzését és hozzájárul a nemzetpolitikai nevelésének a fejlesztéséhez. Tekintetbe véve továbbá, hogy a közgazdasági és szociális élet terén felmerülő nagyszámú komplikált és gyakran technikai jellegű probléma nemcsak mind nagyobb elfoglaltságot ad a parlamenteknek és a kormányoknak, de a munkának gyorsabb elintézését is követeli, úgyszintén tudatában annak, hogy a nemzetek különböző erkölcsei és egymástól eltérő hagyományai lehetetlenné teszik, hogy a probléma mindenütt egyazon elvek szerint oldassék meg 1. Szükségesnek véli az Interparlamentáris Unió, hogy mind a parlamentáris kormányzatnak, mind pedig magának a kormány működésének nagyobb állandóság biztosíttassék és pedig a kormány tagjainak meghatározott időre szóló kinevezésével (Egyesült Államok és Svájc példája) illetve oly válaszlói rendszer elfogadásával, amely megakadályozza a pártoknak elaprózódását és oly határozott többség keletkezését biztosítja, amely többség egyúllal kifejezője a választók zöme akaratának; 2. szükségesnek véli az Unió, hogy a parlament és a kormány függetleníttessék a nagy közgazdasági szervezetektől, amelyek nagyon is gyakran befolyásolják a parlamenteknek és a kormányoknak elhatározásait; 3. szükségesnek véli az Unió, hogy bocsássanak a parlament tekintélyesebb tagjainak rendelkezésére az egyes problémákra vonatkozó és gyakorlatilag hasznosítható adatokat és szükség eselén szakértők működjenek együtt oly kérdésekben, amelyeknek megoldása reájuk bízatott, (a parlamentek és közigazgatási halóságok adatainak kölcsönös kicserélésével, tanácsadó szervek létesítésével, a parlamenti bizottságokhoz szakértők kirendelésével és információs irodáknak létesítésével a parlamentekben); 4. az Unió szükségesnek véli, hogy szorosabb együttműködés biztosíttassék a parlament és egy öntudatos és kellőkép felvilágosított közvélemény között, ami elérhető volna egy pártatlan információs szervezet létesítésével, a parlamenti ellenzék hivatalos elismerésével (a kanadai rendszer szerint ez oly módon történik, hogy az ellenzék vezére rendszeres közfizetést élvez) továbbá a referendum rendszerének elfogadásával. Kívánatosnak véli még az Unió a nép kezdeményező jogának biztosítását is (svájci és német példa), úgyszintén a public hearing rendszerének a parlamenti bizottságokkal kapcsolatban való megvalósítását. 1) 5. szükségesnek véli az Unió a parlamentek lehermenlesítését és pedig oly módon, hogy feladatkörének egy részéi áthárítaná részben a helyi szervezetekre, részben a parlament mellett működő autonóm hatóságokra, (aminő például az angol Trade Boards); 6. szükségesnek véli az Unió a parlamenti vita technikai lebonyolításának tökéletesítését, hogy ezzel megkönnyítsék az érdemi határozatok hozatalát, de egyúttal lehetővé tegyék törvényjavaslatoknak lelkiismeretesebb és szakszerűbb előkészítését és pedig állandó és a minisztériumokkal korrespondeáló bizottságok létesítésével, egy állandó és általános jellegű törvényelőkészítő bizottság szervezésével — mint azt a jugoszláv parlamentnél láthatjuk — és végül amennyiben egy törvényjavaslat már a parlament elé került, a módosítás jogának a korlátozásával. Az Unió a genfi központi irodát véli a legalkalmasabb szervnek arra, hogy ebben a munkában összekötő szervül szolgáljon és kéri a csoportokat, tegyék vita tárgyává a felvetett problémákat, hogy a vita tanulságai alapján a kérdés továbbfejleszthető legyen. Megemlitendőnek véljük még, hogy a politikai bizottság egyik ülésén Heyle német képviselő Medinger szenátor nevében határozati javaslatot terjesztett elő, köteleztessenek a par') Massachussetts államban ha valamely kérdésben törvényjavaslatot nyújt be valamelyik miniszter, a közönségnek, illetve az érdekelteknek joguk van nem a kérdés lényegére, de a kivitelezés részletére vonatkozólag észrevételeiket megtenni és a komolyan számbavehető véleményeket külön erre a célra létesített bizottság osztályozza és bocsátja a törvényjavaslat előadójának a rendelkezésére. Ez az eljárás, írja A. L. Lowell, a szó nemes értelmében demokratikus, mert a nemzet egészének lehetővé teszi, hogy a törvényelőkészítés munkájában részt vehessen, ellenben semmiké]) sem demokratikus, ha egyesek a demokratizmust akként értelmezik, hogy egyforma fontosságot kell tulajdonítani minden egyes ember véleményének. De nemcsak a törvényhez való hozzászólási jelenti a public hearing. Megadja a választóknak azl a jogot is. hogy bizonyos feltételekhez kötötten törvénytervezetet terjeszthessenek a szóbanforgó bizottság elé. Ha a bizottság a terveket kellőkép előkészítette, kerül az a miniszter elé, illetve a kormány elé, amely szabadon mérlegeli, elfogadja-e a tervezetei törvényjavaslat alapjául, vagy sem. (Lásd a „Magyar Szemle" legközelebbi számában megjelenő ismertetésemel erről a tárgyról.)