Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 1. szám - SALAMONI ÍTÉLET

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam /. Szám 1928 január 1 TARTALOM Kukovszky lvan: Salamoni ítélet 7 A bukaresti ítélet után . 3 Lippay Imre (Genf): A népszövetség decemberi munkássága 4 Pechány Adolf dr.: Tót politikai vezérek karácsonyi nyilatkozata . . 5 Kovalóczy Rezső dr. : Külföldi gazdasági hírszolgálatunk hiányai . . ' a Bj: A délszláv adó válság .8 Főhet- Bexheft Lilly (Paris): Miről beszélünk Párisban ? 9 D. D. Gy.: Szaszonov halála . . .10 Leftíer Béla (Stokholm): Norvégia válaszúton 10 Hivatalos közlemények .13 Egy diplomata visszaemlékezései 15 A Külügyi Társaság szervezete 17 SALAMONI ÍTÉLET írta RAKOVSZKY IVÁN ny. belügyminiszter. E

sorok írója még 1918-ban, tehát röviddel a/ összeomlás után cikket írt a cseh és lót nemzet egységének kérdéséről. Még nem volt Trianon. A békefeltételeket nem ismertük, az új határok körvonalai nem rajzolód j;ik ki előttünk. De Turócszentmártonban már összeült egy kisded magántársaság, amely kijelentette, hogy a tótság ezentúl a csehekkel egy nemzet akar lenni. Követték ebben egy Amerikában letelepedett, hasonló magántársaság példáját, amely röviddel azelőtt ugyancsak a cseh és a lót nép csehszlo vák egységére tett hitet. Az említett cikkben az. állt. hogy bár nem tagadható, hogy a cseh és a tót nyelv között van bizonyos fokú hasonlóság, hogy a tót mindenesetre könnyebben tanulja meg a cseh, mint a magyar nyelvet — ez a körülmény még sem jelent nemzeti egységet, de még csak nemzeti közelállást sem. Egy nem zet nemcsak nyelvi momentumok alapján lesz egységessé. A tót nemcsak azért nem cseh, meri a két nyelv között lényeges különbségek vannak, de azért sem, és főként azért, mert szokásai, életmódja, mentalitása, érzései, egyszóval mindaz, amit a tudomány etikumnak nevez, homlokegyenest ellenkezi ,a cseh nép lelkületével, életmódjával és szokásaival. Egy nemzet tagjainak nem elég nyelvben mrgérteniök egymást, életfelfogásukban. megszokásaikban, lelkületükben kell egymást megérteniök. Erre pedig a tót a magyarral sokkal inkább képes, mint a cseh nyelvrokonaival. Ezeket a fejtegetéseket akkor talán bizonyos tokig elméletnek lehetett minősíteni, s bár igaz volt a cikk minden szava, ame lyekre következtetéseimet építettem, a kinél kezményeket nem lehetett akkor még előre látni. Most azonban, kilenc esztendő multán, a legelt'ogultabb szemlélő is kénytelen meg állapítani, hogy a fejtegetéseknek igazuk volt. A lót nem akar csehhé lenni és a tót a csehhel kölcsönösen nem érti meg egymást. A két nép testvérisége helyett mind mélyebb és mélyebb ellenségeskedés fejlődik ki. Nem azokból az okokból, amelyek a felszínen jelentkeznék. Az autonómia követelése, a tisztviselő-kérdés, a hivatalok és iskolák nyelvhasználata, a csehszlovák szónak kötőjellel vagy kötőjel nélkül való írása, csak a felületes szemlélő előtt tűnik az események alap okául. Mindez csak külső tünet, megnyilatkozása annak a ténynek, hogy a két nép között hiányzik a benső összhang. Hiányzik azért, mert a cseh kíméletlen, a tót jóságos és lovagias, — mint a magyar. Mert a cseh realista, a tót anyagi ügyekben könnyelmíí — mint a magyar. A cseh istentagadó, míg a tót vallásos és istenfélő, — mint a magyar. A cseh ravaszul számító, a tót egyenes és becsületes, mint a magyar. A tót nem úgy építi há zát, nem úgy műveli földjét, nem úgy örül és nem úgy búsul, nem úgy dalol és nem úgy táncol, mint a cseh •— de úgy, mint a magyar. Azt a szoros lelki egységet, amely a két nép között évszázadokon keresztül kifejlődött, eltüntetni és helyette egységes csehszlovák nemzeti szellemet teremteni sem kíméletlen iskolai politikával, sem közigazgatási erőszakoskodásokkal, sem a gazdasági életbe való kíméletlen belenyúlással nem lehet. Még feltűnőbb azonban a helyzet a mai Romániában. A nyelvi egység itt kétségtelen. Az erdélyi román ugyanazt a nyelvet beszéli, mint a régi Románia lakosa. És mégis az egyesítés utáni idő) első mámorára kiütött az ellentét az erdélyi és romániai oláh között.