Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - Muraköz multja, megszállása és mai helyzete

1928 április 1 Ellenben az istenadta és sorsverte nép a legszomorúbb és Legníostohább körülmények közé sodródott. De mit törődnek azzal a szamaritánuslelkű ..(elszabadítok'', hogy a nép nem tudja a meg nem szállt területen iévő földjeit művelni, mert a szerb határőrség agyonzaklatja? Mit gondolnak azzal, hogy a nyomorba taszított lakosság roskadozik olyan körmönfontan kieszelt adók terhe alatt, amilyenekről a magyar uralom idején nem is hallott? Ki törődik azzal, hogy a községek jegyzői székében rovottmultú egyének ülnek, akik ma itt, holnap meg másutt sikkasztanak? Ugyan kit bánt az, hogy a nép terményeit nem tudja értékesíteni; hogy a hivatalos személyekkel folytonos összeütközései vannak; hogy az elemi iskolákban cirill-betüs írásra tanítják kisdedeit; hogy a templomban olyan nyelven hirdetik a híveknek az Úr igéit, amelyet nem ért meg. A derék fajtestvérek eleinte kesztyűs kézzel bántak az adóalanyokkal, mert uralmukat meg akarták velük kedveltetni. Most azonban már nincs kímélet, nincs kedvezés, csak állandó megfélemlítés és kényszerrendszabályok. Eleinte a muraközi szlavón nyelvvel is olyan csín ján bántak, mint hajdan mi. De most már beolvasztják a horvát nyelvbe. Mert a cél ma már nem az, hogy a nép ősi anyanyelvét olyan szűzen őrizze meg az utókor számára. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető: Drucker György dr. Teleki Pál gróf előadása Athénben. A Magyar Külügyi Társaság programmjába vette, hogy előkelő vezetőtagjai a külföld jelentősebb városaiban esetről-esetre saját szakmájuk köréből előadásokat tartsanak, ami által Magyarország megismerésének a munkáját jelentékeny részben elő lehet mozdítani. Ez akció keretében Athénben lesz az első ilyen előadás, mely alkalommal Teleki Pál gróf, volt miniszterelnök, egyetemi tanár, a Magyar Külügyi Társaság egyik társelnöke fog az ottani Földrajzi Társaság, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara meghívására két francia előadást tartani. Az egyik Magyarország földrajzi, a másik pedig gazdasági helyzetét ismerteti. Athénben már nagy előkészületeket tesznek a kiváló magyar politikus és tudós fogadtatására, akinek első előadása április hó 2-án, a második pedig 4-én lesz. Jelentkezés a szakosztályokba. A Magyar Külügyi Társaság ez úton is felkéri alapító és rendes tagjait, hogy szíveskedjenek az igazgatósággal mielőbb tudatni, vájjon minő szakosztályokban óhajtanak közreműködni? Ez a bejelentés annál inkább kívánatos, mert a Társaság az általa rendezett felolvasásokra, vitaestékre stb. csak azoknak a tagjainak küldhet esetről-esetre külön meghívókat, akik abba a szakosztályba jelentkeztek, mely az illető estét rendezi. A Magyar Külügyi Társaság igazgatósága felkéri azon rendes tagjait, akik az 1927/28-iki tagsági évre tagdíjukat még be nem fizették, hogy a rendelkezésükre álló postacsekk felhasználásával azt beküldeni szíveskedjenek. amilyen épségben ő maga örökölte őseitől. Nem! Ma a cél: a teljes és végleges összeforrasztás az erősebb horvát tájjal. 1918-ig Mura köz külön kis nyelvsziget volt. de ma már meg kell hódolnia e néptörzsnek egy erőszakos nemzet akarata előtt. Ugyan ki kéri számon, ha a muraközi bennszülött így elvérzik, elkorcsosodik és táji öntudatából kivetkőzik? Akinek ez az áthasonulás nincs ínyére: eb ura a fakó; az menjen az afrikai idegen lé gióba vagy a pápuák közé. A helyzet elviselhetetlen lévén, tömegesen vesznek is vándorbotot kezükbe és keserű szívvel menekülnek a .,testvérek" fojtogató ölelései elől Ausztráliába. Ott talán ismét csemege az emberhús, és olyan mellékes, hogy melyik falja fel a másikat! A drávántűli szomszédok igen nagy piétisták lehetnek, mert — Solon ama jelmondatát, hogy halála előtt senkise lehet boldog, — szó szerint veszik. Talán ezért is siettetik jobb ügyhöz méltó buzgalommal a rokonok pusztulását. Bizonnyal igazuk is van, mert ha valaki sehogyan sem kíván az ő akaratukból boldog lenni, az megérett arra, hogy a boldogultok sorai közt hallgassa a szeráfok lélekemelő zsoltárait. Nemzetiségeink nyelvhatárának eltolódása. Dr. Pogrányi-Nagy Félix, külügyminiszteri segédtitkár, előadást tartott a Külügyi Szemináriumban nemzetiségeink nyelvhatárainak eltolódásáról a lefolyt 1000 év alatt. Előadása szerint a magyarság etnográfiai létében a következő korszakok különböztelendők meg: 1. a vándorlások kora, 2. a vezérek és kalandozások kora (900—1000), 3. a belső megerősödés kora (1000—1200), 4. az intenzív belső telepítések kora (1200—1450), 5. a török pusztítások és hódoltság kora (1389—1541—1715), 0. a Habsburg-telepítések kora (1715—1820) és 7. a nemzeti fejlődés korszaka (1820 óta 1914-ig). Előadó végigmenve a korokon, vázolja Magyarország lakosságának demográfiai mozgalmait az egyes korszakokban s ezeket saját tervezésű térképekkel illusztrálja. A fejlődés tetőfokát a XV század vége felé éri el, ezt azonban csakhamar tönkreteszi a török hódítás. Végeredményképen összefoglalja az előadó, hogy a magyarság a XV. század végén jóval nagyobb területen helyezkedett el, mint a jelenkorban és számszerűleg is aránytalanul nagyobb hányadát tette az ország egész lakosságának, mint 1914-ben. Befejeződött a Külügyi Szeminárium II. féléve. A Magyar Külügyi Társaság által fenntartóit Külügyi Szemináriumban (Közgazdasági Egyetemi március 29-én, csütörtökön délután 6 órakor Karch Kristóf, a közgazdasági egyetemi kar dékánja Bankjaink helyzete a világgazdaságban címen, utána 7 órakor ugyanott Wünscher Erigyes, a Magyar Távirati Iroda igazgatója Sajtó- és hírszolgálat a külpolitikában címen előadást tartott. Ezzel a Külügyi Szeminárium II. féléve befejezést nyert.