Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - Muraköz multja, megszállása és mai helyzete

Magyar Külpolitika 16 7. s:<un Az eszt követ látogatása a Magyar Külügyi Társaságban. Kari Tofer, Észtország újonnan kinevezett budapesti követe, kinek állandó székhelye Rómában van, budapesti tartózkodása alatt hosszabb látogatást tett a Magyar Külügyi Társaságban. A követ, aki az évből öt hónapot állandóan Budapesten szándékozik tölteni, behatóan érdeklődött az eszt-magyar kulturális és gazdasági kapcsolatok kimélyítésének lehetőségei felől. REVÍZIÓS HÍREK Mussolini kijelentése Rothermere lordnak. „A világtörténelem sohasem ismert örökké tartó szerződéseket." A Daily Mail március 27. számában közölte azt a beszélgetést, amelyet a lap tulajdonosa, Rothermere lord legutóbbi római tartózkodása alkalmával Mussolinivei folytatott. Mussolini nagy megelégedéssel említette, hogy Olaszország volt az első nyugateurópai hatalom, amely barátsági szerződés megkötésével baráti jobbot nyújtott Magyarországnak. Kijelentette továbbá, hogy élénk figyelemmel kíséri azt a kampányt, amelyet Rothermere lord bizonyos magyarlakta területeknek Magyarországhoz való visszacsatolásáért folytat, amely területeket a szerencsétlen trianoni szerződés szakított el az anyaországtól. Erről Mussolini a következőket mondotta: A magyarok lovagias nemzet és mi olaszok nagyrabecsüljük őket. A háborúban ellenünk harcoltak, azonban ez nem akadályozhat meg bennünket kiváló tulajdonságaik elismerésében és nagyrabecsüléséhen. Most Magyar- és Olaszország között őszinte barátság uralkodik. Nem áll Európa békéjének érdekében, hogy ilyen nemzetet nyilvánvaló igazságtalanság fenntartásával keserítsenek el. A szerződések szentsénél lenn kell tartani, de ez az elv nem akadályozhatja meg a szerződés egyes részleteinek módosítását, ha azt alapos megfontolás kívánatosnak mutatja. Egy szerződés nem sírbolt. A világtörténelem sohasem ismert örökké tartó szerződéseket. Mussolini ezután kiemelte a magyar határok és az olasz határ közötti lényeges különbséget. A Brenner-hágó — úgymond — az új Olaszországnak természetes határa és mint ilyen, a nemzetközi béke biztosítéka, ami még egyáltalában nem jelent Olaszország részéről imperializmust. Magyarországnak ellenben nincsenek földrajzi határai, azonban lehetséges és szükséges volna, hogy néprajzilag megfelelő határokat adjanak neki. Egy anglikán püspök a szenvedő Magyarországról. Dr. Headlem gloucesteri püspök, az anglikán egyház egyik legkiválóbb és legnagyobb tekintélyű teológusa, igen érdekes levelet intézett legutóbb Pongrácz József pápai református teológiai tanárhoz, a „Dunántúli Protestáns Lap" felelős szerkesztőjéhez. „Végtelenül sajnálom — úgymond levelében az anglikán püspök —, hogy országuk és egyházuk a háború következtében annyit szenvedett, mivel tudom, hogy önök a mások bűneiért és tévedéseiért szenvednek. Országunkban már eleinte nehéz órákat okozott a kérdés, miért bántak el ily igazságtalanul a rendkívüli módon megkisebbített Magyarországgal ... Mi kétségtelenül rokonszenvezünk a jugoszlávokkal és a szlovákokkal is, de semmiképen sem engedhetjük, hogy irántuk érzett rokonszenvünk oda vezessen bennünket, hogy bárminő igazságtalanságot is támogassunk . . ." Svájei lap Trianon igazságtalanságairól és a magyarok reménykedéseiről. A Neue Züricher Zeitung egyik legutóbbi számában érdekes színes cikk jelent meg a megcsonkított Magyarországról és a trianoni papírbéke égrekiáltó igazságtalanságairól. A cikk mindenekelőtt azokról a határokról beszél, amelyeket alig lehet észrevenni, ahol csak egy deszkabódé jelzi, hogy a cseh-magyar országhatárhoz érkezett a túraautó. Megemlékezik Komáromról, amely Európa legszerencsétlenebb városa, meri a trianoni bölcsek kettészakították. A zöldasztal diplomatáinak intézkedései miatt a cseh Komáromnak se iskolája, se temploma, se vasútállomása nincsen. Dicsérő szavakkal szól a cikkíró a bábolnai méntelepről, Esztergomról, a festői Dunavölgyről, majd a fővárosnak, Budapestnek szépségeiről. Magyarország sokat küzdött — írja — és sokat szenvedett. A magyar nemzet hozzászokott századok során a harchoz és a szenvedéshez. Alig van még egy ország, amelyet oly rettenetesen büntettek volna a háborúért, mint Magyarországot, amely területének háromnegyedrészét elvesztette és a román megszállás, vörös terror, forradalmak dúlták fel. Azonban a magyar temperamentum nem hagyja magát a földre sújtani, a magyar úri fajta, amely nem szívesen bujkál és nem nagyon tűri a parancsot. A magyarok életszereteténél — fejezi be beszámolóját a cikkíró — csak hazafiságuk erősebb. Mindenütt, amerre jár az ember, ott látja az új magyar Hiszekegyet. Az esztergomi bazilika nagyharangja mindennap ugyanabban az órában háromszor megkondul és minden magyar tudja, hogy az a három harangütés azt jelenti, hogy: A'em, nem, soha! A trianoni szerződés csak harmincötezer katonát engedélyezett az országnak, azonban a magyarok nem esnek kétségbe, Rothermere Zord békés eszközökkel dolgozó nemes hadjáratától várják szívdobogva sorsuk jobbralordulását. DIPLOMÁCIAI ÉLET Londoni követünk előadása a magyar művészetről. A St. John's Wood Art Society, London egyik legelőkelőbb müvészklubja, lakomát rendezett RubidóZichy Iván báró, londoni magyar követ tiszteletére. A lakomán Sir Frank Oicksee, az angol művészeti akadémia elnöke, meleg szavakkal üdvözölte a magyar követet, aki bevezetőül köszönetet mondott és megemlítette, hogy fiatal korában maga is festőművésznek készüli és növendéke volt a párizsi Collarossi-festőakadémiának. Ezután a magyar népművészet fejlődését ismertette. A magyar nemzet öröksége a szépség világos felismerése, az élénk színek kedvelése, a friss vagy bánatos melódiákban való gyönyörködés. Kiemelte a székelyek népművészetét, megemlítve, hogy cz a nép most román uralom alatt él. Rabindranath Tagore magyarországi tartózkodása alkalmával meglepő hasonlatosságot talált a magyar zenei motívumok és az indusok melódiái között. A herendi porcellánokat magyar munkáskezek tették híressé. Szőnyegszövőink pedig világszerte ismertek, olyannyira, hogy a Wanderbilt-család Budapestre küldte felbecsülhetetlen értékű gobelinjeit kijavításra. Ezután a hazai és a külföldre származott írók, művészek, közöttük Ajtossy, aki Dürer Albert név alatt a germán művészetet szabadította ki a gótika merevségéből, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály és a többi halhatatlan művészi munkáját ismertette, majd visszapillantást vetett a magyar nemzet hőskorára és kultúrájának fejlődésére. Végül a békeszerződés okozta kétségbeejtő helyzetet ismertette. A meglepett világ elképedve találgatja, vájjon mit ábrázol az új mű: csendéletet-e, csataképet vagy talán valami megoldhatatlan keresztrejtvényt. De egyszer visszatérnek majd ismét a jó idők, mikor minden suszter megtér a maya kaptafájához és átengedi a művészet birodalmát a művészetek jogos művelőinek.