Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 7. szám - A revíziós mozgalom sikere külföldön. J. S. Barnes a kelet-európai nemzetiségi problémák legismertebb kutatója az erdélyi magyarság és egész Szlovenszkó Magyarországhoz való visszacsatolását követeli

Magyar Külpolitika 10 7. szam A REVÍZIÓS MOZGALOM SIKERE KÜLFÖLDÖN — J. S. Barnes a kelet-európai nemzetiségi problémák legismertebb kutatója az erdélyi magyarság és egész Szlovenszkó Magyarországhoz való visszacsatolását követeli. — A

Magyar Revíziós Liga energikus és lelkes harcának fényes igazolása a londoni „The Near East and India" című folyóirat március 1-i száma. Ez az újság egyike az angol tudományos körökben legelterjedtebb és legnagyobb tekintélynek örvendő folyóiratoknak, melynek hasábjain a legkiválóbb angol tudósok, jogászok, politikusok, nemzetgazdák és etnográfusok számolnak be a legfontosabb keleteurópai és ázsiai közgazdasági, politikai, legföképen pedig nemzetiségi problémákról. A „Near East and India" (A közel Kelet és India) március 1-i számában 5. J. Barnes, a keleteurópai nemzetiségi kérdések kiváló szakembere, „Hungary, Roumania, and Slovakia*' cím alatt nyilt levélben válaszol Mr. Andrews magyarellenes cikkére. J. S. Barnes rendkívül érdekes és nagyjelentőségű síkraszállását a Magyar Revíziós Liga az alábbiakban imerteti: Tisztelt Uram! Andrews úr cikkére válaszolva, legelőször is le kell szögeznem azt, hogy, habár annak idején a románoknak Magyarországra való betörését nem valami előnyösen kommentáltam és ha a románok bizonyos osztályainak erkölcsiségéről nem is alkottam valami kedvezi) véleményt, a román nemzet összessége iránt azonban nagyrabecsüléssel viseltetem és meg vagyok győződve arról, hogy Romániára nagy és fontos szerep vár Európa politikai és közgazdasági életében. Sőt örömmel tekintek ezen lehetőség elé. Visszacsatolni az erdélyi magyarokat, autonómiát a székelyeknek. Romániát és Magyarországot illető terveimet a következő pontokban foglalom össze: 1. A régi Románia és a mai Magyarország között elterülő földrajzilag és etnográfiailag rendkívül komplikált fekvésű vitás terület gordiuszi csomóját sem a háború előtti, sem a jelenlegi új berendezkedés nem tudta kielégítően és oly módon megoldani, hogy abba akár egyik, akár másik ország szívesen belenyugodhatott volna. 2. Az európai békének és kultúrának elsőrendű érdeke, Magyarország és Románia között bensőséges közeledés jöjjön létre. 3. Ennek a közeledésnek a jelenlegi megoldás ki nem elégítő mivoltán kívül pszichológiai akadályai is vannak: a kölcsönös harag. 4. Azonban a két ország közgazdaságának egymást kiegészítő karaktere, természetesen földrajzi összefüggése azt hiszem fokozatosan el fogja oszlatni ezt a különös gyűlölködést és egymáshoz való közeledésük lehetségessé fog válni az alábbi feltételek mellett: 1. vámunió, 2. állandó barátsági és döntőbíráskodási szerződés, 3. katonai vámszövetség és 4. az Erdély nyugati szélén húzódó sűrűen és kizárólagosan magyarok által lakott területsáv viszszacsatolása Magyarországhoz és autonómia (különleges státus) a székelyeknek. Ez az utolsó a legfontosabb feltétel, amely nélkül, a magyarok részéről való közeledés elképzelhetetlen. Ha mindez sikerülni fog, ezen megegyezés eredményét nevezhetjük bárhogyan (kettős monarchiának, vagy perszonális uniónak, vagy másképen), azonban végeredményben a két ország ennek folytán egy hatalomnak fog feltűnni a világ előtt (és ez mindenképen csak jó lehet), és ráadásul a jelenlegi szerencsétlen helyzetet egy mindkét országra nézve kielégítő megoldás fogja felváltani. Autonóm Szlovákia Magyarország fennhatósága alatt. A szlovák kérdést illető alapos tanulmányozás, valamint elfogulatlan előadások alapján kialakult véleményem analízise a következő: 1. A szlovákok, sohasem lázadoztak a magyar uralom ellen, amely mindig tiszteletben tartotta nyelvüket és helyi szokásaikat. 2. Ha a háború előtt szórványosan tapasztalhattunk is a szlovákoknál némi elégedetlenséget, ennek oka kizárólag földesurak és iparmágnások gazdasági módszerében és visszaéléseiben rejlett. 3. Ha van is a tótok és csehek között némi nyelvbeli rokonság, azonban ennél sokkal erősebbek azok a kapcsolatok, amelyek a tótokat kulturális és vallási téren a magyarokhoz fűzi. (Hogy ez mennyire nem lehetetlen, erre Írország szolgáltatja a legeklatánsabb példát). 4. Ha Szlovákiát Magyarországhoz visszaesatolnák (természetesen a régi földesúri rendszer visszaállítása újra való bevezetés nélkül) a szlovákok legnagyobb többsége teljes közönyösséggel fogadná ezt a változást. A művelt és erősen katolikus elemek örömmel üdvözölnék, a tótoknak azon kis töredéke pedig, amely cseh uralom folytán bizonyos jólétre vagy hatalomra tett szert, természetesen rossz szemmel nézné az új helyzetet. A szlovákok óriási többsége azonban tökéletes közönynyel venné tudomásul, amely közöny lassan megelégedéssé alakulna át abban a mértékben amint helyi autonómiájukat fokozatosan bővítenék. 5. A tótok közönyösségének megelégedéssé és örömmé való átalakulását még nagyobb mértékben segítené elő közgazdasági helyze-