Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - BURGENLAND ÉS A MAGYAROK

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 6. Szám 1928 március ló TARTALOM Oldal Lingauer Albin országgy. képv.: Burgenland és a magyarok j A szentgotthárdi ügy története 4 Lippay Imre: Magyar napok Genfben .... 5 Horn Ede: Kossuth Lajos a külföldi propaganda fontosságáról 6' Kanitz Gellért gróf volt német közélelmezési miniszter: A német mezőgazdaság európai helyzete g Magyary Géza: Illetékességi vita a nemzetközi bíráskodásban 10 Gabányi János ny. tábornok: Külpolitika és közvélemény 12 Poher Bexheft Lilly: Miről beszélünk Párizsban? 13 Hivatalos közlemények 13 Egy diplomata visszaemlékezései 17 V BURGENLAND ÉS A MAGYAROK Irta LINGAUER ALBIN, országgyűlési képviselő A

burgenlandi határon fekvő kerületnek vagyok a képviselője. Már 48 esztendeje olt is lakom. Az egyik határmenti napilapnak vagyok 25 év óta a szerkesztője. Ez a három körülmény a mellett szól, hogy nem csupán véletlenül és szórványosan jutnak el hozzám adatok a burgenlandi közállapotok felől. Választókerületem nagyobbik felét Burgenlandhoz csatolta Trianon. Ott élő egykori választóim közül még mindig sokan keresnek föl ügyes-bajos dolgaikban, barátsággal és bizalommal. Őrültség volna, ha uszítanám őket mai felsőbbségeik ellen. Ha tüntetésbe, dacos, vagy kihívó magatartásba biztatnám bele őket, csak bajt szereznék nekik. Amivel szemben nem tudnám őket megvédelmezni. így hát inkább csak bizakodást, csendes kitartást és vesztegmaradást prédikálok nekik. De ha fölkeresnek, hogy a régi barátság jogcímén kezet szorítsanak velem, vagy hogy kipanasz kodják magukat, alig-alig megszokható új helyzetük felől: nem zárhatom el előlük sem az ajtómat, sem a füeimet. Ilyenformán aligha volna rámfogható, hogy Burgenland mai közállapotai és közhangulata felől való információim egyoldalúak, vagy hézagosak lennének. De éppen, mert sokfelől vannak információim, nem értem, micsoda szerencsétlen politikai légáram sodarhatja újabban Seipelt abba az irányba, amely Ausztriát és Magyarországot nemhogy közelebb hozná, hanem egyre észrevehetőbben eltávolítja egymástól. A Burgenlandba átszakadt magyarok, velük együtt a magyarérzésü németek és horvátok is, dacoskodás, izgágaság nélkül engedelmeskednek az osztrák impériumnak. Még azok a vérmesebbek sem zúgolódnak, akiknek temperamentuma nem tud hozzátörődni az osztrákoknak a vörösök elölt túlságosan meghunyászkodó, puhakezü, fél-burzsuj kormányzati stílusához. Megteszik rá a maguk megjegyzéseit, de nem piszkolódva és nem lázadozva. A beamtereknek bizony nincs akkora tekintélyük, mint a keménykezű, de nobilis szolgabíráknak volt. Még a német burgenlandiak is nevetik az osztrák beamterek tanakodó, határozatlan közigazgatási módszerét. Sokalják az atyáskodást. Elismerik, hogy a Stuhlrichter-Wirtschaft keményebb volt, de gyakorlatibb és használhatóbb. No, az osztrák adóztatási rendszerrel pedig éppenséggel torkig vannak. Sok a terhük, de a községi szükségletek, útépítés, rendtartás és effélék számára mégis kevesebb jut belőle. Panaszkodnak, hogy minden adót elvisz Bécs és a bürokrácia. Ha igazságos akarok lenni, nem állíthatom, hogy magyar-mivoltáért az egyént sűrűn zaklatnák. Jutott el hozzám ilyen panasz is, nem egy, — de nem is sok. Fordul elő, hogy itt-ott egy-egy emberre, vagy családra kitűzi a célt magyarérzelműsége miatt valamelyik osztrák beamter. De amint megfigyeltem, az ilyesmikben inkább egy-egy hivatalnok, vagy hivatal a hibás, nem pedig maga a kormányzat szelleme. Többnyire apró hatalmaskodás, bosszúvágy, vagy egyéni magyargyűlölet az efféle eseteknek a rúgója, nem pedig kormányutasítás. Ismétlem: ez a türelem azonban csak az egyénnek a magyarságával szemben ilyen szemhúnyó. Mert a tömegeknek, az összességnek a magyarságát Ausztria se szívelheti. Me-