Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - BURGENLAND ÉS A MAGYAROK

Magyar Külpolitika 6. szám téli a gyökereit. Ha tán halkabban is, de éppoly tervszerűen és célzatosan, mint akár Románia. Sőt, éppen azzal válik veszedelmesebbé, hogy simább kezű és csendesebb. A magyar, ha erőszakoskodnak vele, csökönyös és ellenszegül. De ha szőrmentibe kezelik, hamar kapható, hogy engedelmeskedjék. Bizonyára tudja ezt Ausztria. Módszere tehát ez: kíméletesen az egyénnel, kíméletlenül az összességgel. Az iskola és a forgalom az a két pont, amelyen leginkább fölismerhető, hogy a hivatalos Ausztria igenis céltudatosan nyiszálgatja a burgenlandi magyarságnak a régi anyaországgal való kapcsolatait. Halkan sorvasztgatja a magyar iskolákat, a magyar nyelv tanítását, a magyar prédikációt. Színleg úgy tesz, mintha semmi kifogása se lenne a magyar időkből ottmaradt tanítók ellen. Tényleg azonban szívesen ragad meg minden alkalmat, hogy kicserélhesse őket, túladhasson rajtuk. Egész névsorra való tanítóról tudok, akik hibátlanul bírták a német nyelvet, tanítani is tudtak volna németül, de mégis kinyomták őket. Mert azzal „vádolták" meg őket, hogy magyarbarátok. Ugyanez áll a közigazgatási és bírósági tisztviselőkről is. Szívesen, akadékoskodás nélkül nyugdíjazzák őket. Még abba is beleegyeznek, hogy ezt a nyugdíjat ne ott, hanem itthon költhessék el. Az osztrák iskolapolitika halkan, de következetesen cenzúrázza ki az iskolai földrajzból, történelemből, az irodalomból, az olvasókönyvekből mindazt, ami a régi kapcsolatokra emlékeztet. Még a templomi énekeskönyvekből is töröltette a magyar világból származó énekeket. A gazdasági élet ütőere, a forgalom is, sok magyarellenes tendenciájú újításon esett keresztül. A jó, osztrák államvasút félretéve minden konvenciót és szomszédi előzékenységet, egészen európaiatlan rendszabályokat léptetett életbe, hogy a burgenlandi kereskedőket a budapesti orientálódástól elvágja. Egyszerűen kiadták például a jelszót, hogy a Pinkafő felől Szombathelyre törekvő esti vonatról az összes osztrák alattvalóknak Rohonc határállomáson le kell szállni és nem szabad Szombathelyre befutni. Miért? Azért, mert ennek a vonatnak Szombathelyen (a Budapest felé menő kényelmes éjjeli személyvonathoz) csatlakozása van. A burgenlandi kereskedők évtizedek óla ezzel szoktak Pestre, Győrbe és Szombathelyre járni, hogy régi bevásárló forrásaikat, a magyar nagykereskedőket és gyárakat fölkeressék. A „barátságos" osztrák kormány fenntartotta ugyan az elkerülhetetlen esti vonatot, csak éppen a magyar határ előtt kiszállította belőle a burgenlandi osztrák alattvalókat. A vonatot aztán üresen továbbengedte Szombathelyig. No persze. Mert Rohoncon az osztráknak nincs fordítókorongja, éjjelző berendezése. Ebből az 51 kilométeres vasútvonalból 40 kilométer burgenlandi területre esik. A miénk csak 11 kilométer. A végállomás terhe a miénk, a csatlakozó forgalmat azonban kedélyesen levágja róla az osztrák lojalitás. Az egészben az a legfurcsább, hogy a türelmetlenség és agresszivitás vádjával illetett Magyarország kormánya birkatürelemmel zsebrevágta és megtorlatlanul hagyta ezt a gazdasági és forgalmi érdekeinket sértő, osztrák hatalmaskodást. Az amerikázásnak és a passzív rezisztencia eszközeivel dolgozásnak a határmenti állatforgalom terén is bájos példáit látjuk. Állategészségügyi rendszabályok ürügy alatt vérlázító akadékoskodás folyik a magyar mezőgazdaság és állattenyésztés felbecsülhetetlen kárára. Kitörlik a szemünket azzal, hogy a személyek határátlépése körül előzékenyek, udvariasak. Ellenben ugyanakkor marhakivitelünket és terményexportunkat nehezítik, drágítják, alamuszi amerikázással súlyos sebeket ejtvén így a magyar mezőgazdaságon. Költséget, bajt, bosszúságot okoznak, csak azért, hogy mindenféle ürügyek alatt kijátszhassák azokat a javunkra szóló engedményeket, amelyeket kereskedelmi tárgyalásaink során megadni kénytelenek voltak. A mi határmenti sajtónk megegyezik abban, hogy semmi olyat nem ír, ami a burgenlandiakat kormányuk ellen izgatná, és az osztrák szuverénitással való szembeszállásra biztatná. Amíg ilyesmi megtörtént: az osztrák hatóságok egy-kettőre kitiltották Burgenlandból az illető magyar lapot, szerkesztőjét pedig a szociáldemokrata szólásszabadság szent nevében in contumaciam elítélték az osztrák államhatalom elleni izgatás címén hónapokra, sőt esztendőkre. Tették ezt ugyanakkor, mikor a burgenlandi német lapok, főként persze a vörösek, a legképtelenebb gyalázkodással szid-