Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 5. szám - GYANÚS NÉMETBARÁTSÁG SZERBIÁBAN

1928 . 7 • március 1 . — ön egy Balkán-Locarnó-ról is beszélt. Mi azonban lényegében a Locarnó-szerződés? Két, már századok óta egymás ellen harcoló nfV megegyezése arra nézve, hogy egymást többé meg nem támadja, amelynél, Belgium. Anglia és Olaszország ezért a kötelezvényért szavatosságot vállal. Megmondhatná ön, kérem, a Balkán-népek közül ki vállalná Franciaország és ki Németország szerepét? És ki vállalná a szavatosságot? Én azt hiszem, hogy bizonyos varázsformulák, mint például Locarno, a válságot zavarják, és a valódi helyzetet nem értékelik kellőképen. Ezzel semmiesetre sem akarom azt mondani, hogy kétségbeessünk, vagy ölhetett kezekkel nézzünk az események fejlődése elé. Ellenkezőleg, de próbáljunk előbb a pompás székesegyház helyett legalább egy kis kápolnát építeni. Ez sokkal könnyebb lenne, és egy ilyen kápolna a viszonyoknak is inkább megfelelne és a béke istennőjének szánt istentiszteletet a Balkánon inkább szolgálná. Ezzel azt akarom mondani hogy egymás közt két-két Balkán-állam köthet politikai szerződéseket, hogy a barátságos közeledést előmozdítsák és a döntőbíráskodás rendszerének bevezetésével a békét biztosít sák. — így megértheti, hogy egy Balkán-fejeráció eszméje elgondolásában nincs kötve a kisantanthoz. Görögország sohasem gondol! arra, hogy kisantant-konferenciákra megfigyelőt küldjön. Hogy ez részünkre előnyös-e vagy sem, azt csak azután fontolnók meg, ha a kisantantba való belépés tárgyában hozzánk fordulnának. Egy megfigyelőnek a kiküldése csupán óceánontúli köztársaságnak utánzását jelentené, ami itt legkevésbbé volna helyénvaló! Polifoka Richárd. GYANÚS NÉMETBARÁTSÁG SZERBIÁBAN A

kisantant államainak politikája a német birodalommal szemben óriásit változott, amióta Németország belépett a Népszövetségbe. Két évvel ezelőtt még éles diplomáciai konfliktus volt Szerbia és Németország között, amikor a szerb diplomácia a lausitzi félig elnémetesedett kis szláv néptörzset akarta kijátszani a szerb uralom alatt élő nagy sváb néptömbök kisebbségi érvényesülésének megakadályozására. Azóta éppen Szerbia ment legtovább a német barátságban s ha nem is keresgél kölcsönt a német pénz.oiacon, mint Ro mánia, vagy nem hízelkedik úgy, mint Csehország, politikailag itt a legerősebb az a vágy. hogy minden francia szövetség ellenére Németországgal is szorosabb viszonyba kerüljön a délszláv állam. Elszórt nyilatkozatok ilyen irányban állandóan elhangzanak, a lapok különösen gazdasági rovatukban lépten-nyomon emlegetik ezt a szükségszerű lépést, most aztán Nikolajevics Bozsidár dr., egyik neves belgrádi publicista, vezetőhelyen cikksorozatban fejtette ki egyik tekintélyes lapban az új politika programmját. Amit ír, nem hivatalos megnyilatkozás, nem leszögezett kormány-álláspont, de mindenesetre nem egy újságíró egyszerű magánvéleménye. Megérdemli tehát, hogy a magyar közönség is tudomást vegyen róla. Nikolajevics azzal kezdi fejtegetéseit, hogy ő mint pártokon kívül álló független publicista, örömmel üdvözölte a francia-szerb barátsági szerződést, mely annyira előnyös Szerbiára, de hazafias kötelességének tartja, hogy szélesebbkörű biztosítás szükségességét ajánlja Szerbiának mint életérdeket. A francia-szerb szerződés ugyanis bizonyos vésze delmet rejt magában, ezenkívül állampolitikai bölcsesség parancsa az, hogy biztosítás mellett mindig viszontbiztosításra is kell gondolni, így csinált annak idején Bismarck is. mikor a német birodalmat minden iránvhan biztosította. Szerbia állami határai most nagyon kiterjedtek. A háborúelőtti kis Szerbia, ha akart, ha nem, kénytelen volt vazullus politikát folytatni, a mostani délszláv állam azonban, ha nem is nagyhatalom, de a középállamok közt annyira súlyos, annyival erő sebb. mint Románia, Csehország, sőt nagyhatalmi címet is elnyert Lengyelország, hogy önálló külpolitikát folytathat. De kötelessége is ez, mert éppen ez az erősség ellenségeket támaszthat Szerbiával szemben, másfelől azonban éppen ez az erő adja meg azt az ön* bizalmat, hogy vazullus-politika helyet most már saját érdekeinek politikáját folytassa. Olaszországgal szemben fedik egymást Szerbia és Franciaország érdekei, mert mindkettőt fenyegeti a hódítani vágyó fasizmus. Nagy azonban köztük a különbség abban a tekintetben, hogy fegyveres összeütközésnél Franciaország helyzete lényegesen kedvezőbb a földrajzi tényezők folytán. A rövid franciaolasz határ olyan terepen nyúlik el, mely nagyon könnyen védhető, Szerbiát azonban úgymond Nikolajevics Albánia, Bulgária és Magyarország felől állandóan lövésre tartott fegyverek figyelik. Szerbia stratégiai helyzete tehát Franciaországéhoz viszonyítva sokkal kedvezőtlenebb és ezért kell viszontbiztosításról gondoskodnia. A kisantant nem biztosíték, mert még ha tagjai közt teljes volna is az egyetértés, és ez minden kérdésben állandó lenne is, szerb-olasz konfliktus esetén a szövetségesek más vonalon lennének elfoglalva, nem lehetne tőlük semmi hathatós segítséget várni. Egyébként is a kisantant egy bizonyos célra jött létre s így jogunk sincs a/t követelni, hogy minden alkalommal helytáll Jön értünk. Minden oldalról ellenségtől va-