Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - A csehek harca az Amerikába szakadt tótságért

1926. április 16 — 2 — A Magyar Külpolitika 5. számú melléklete már pártütők voltak. Mindenütt volt emberük: a követségen, a konzuli hivatalokban, mindenféle vállalatoknál. Cseh cselédek, cseh pincérek és más alkalmazottak, német műveltséggel bíró cseh nevelőnők, a cseh kémszervezet hosszú láncolatát képezték. így pl. nagy szolgálatokat tett a cseh Maffiának a new-yorki Central Parkkal szemben lévő Német Club egyik cseh származású pincére. Ebbe az előkelő helyiségbe jártak ugyanis a német származású nagyiparosok, sőt a {német és az osztrák-magyar diplomaták is. Ezeknek beszélgetését a cseh pincér kihallgatta s erről a cseh Maffiát értesítette. Sőt, az amerikai cseh titkos szervezet fejének, az Amerikában régen letelepedett Voska Viktor gazdag csehnek Vilma nevű leánya a washingtoni német nagykövetségen mint tíkárnő volt alkalmazva. Ez a hölgy éppúgy, mint az psztrák-magyar nagykövet egyik cseh származású hivatalnoka esténként hordták a titkos diplomáciai iratokat a cseh egyesületbe, ahol az iratokat egy Mrazek nevű \merikában élő cseh festő minden alkalommal lefotografálta. Hasonlóképen hivatalos iratokat szállított a cseh Maffiának a St.Franciskóban alkalmazott cseh származású osztrák-magyar konzul is. Az amerikai írek szerettek volna kapcsolatot teremteni az európai irek és a németek közt, s ilyen irányban át is írtak Európába. Iratukat az osztrák-magyar követségnek kellett volna továbbítania s a genfi konzul útján kézbesíttetnie. Ez az írás is a cseh Maffiához került. Történt ennél különösebb dolog is. Dr. Albert, a német nagykövetség kereskedelmi attaséja óvatosságból mindig hazavitte írattáskájában a beérkezett iratokat. A kémszervezet, hogy az iratokhoz hozzájuthasson, ahhoz a furfanghoz folyamodott, hogy teljesen olyan táskát vásárolt, amilyen dr. Albert írattáskája volt, s azt egy alkalommal kicserélte, így jutott a kémszervezet tudomására, hogy dr. Albert hol és milyen megrendeléseket tesz, kinek, miért és mennyit fizetett. Az Amerikában alkalmazott munkások mozgalmat indítottak, részben a központi hatalmak javára, részben a szövetségesek érdekében. A németek voltak a vezetők. Érdemes feljegyezni, hogy a Monarchiából származó munkások híven kitartottak a Monarchia mellett. Ennek a munkás mozgalomnak következménye volt, hogy a new-yorki munkásegylet a Central Labor Federation, melynek vezetése a németek kezében volt, nagygyűlést tartott s azon az amerikai kormánytól a hadiszer-szállítás betiltását követelte azzal, hogy ellenkező esetben az általános sztrájkot ki fogja ircndani. Az általános sztrájk elmaradt, de kisebb sztrájkok voltak itt is ott is, a gyártás szünetelt s a megrendelést nem lehetett idejében lebonyolítani. Zavarok támadtak a szállítmányok hibás jelzése miatt is, amennyiben különösen a hadiszer szállításánál a ládák jelzését felcserélték. Itt-ott előfordultak robbanások is, az elszállítandó cikkek pusztultak. De kifejlődött nagymértékben a kémkedés is és ebben a csehek voltak a nagymesterek. A cseh munkások más gyári munkások közé vegyültek, mindent megfigyeltek, s mindenről jelentést tettek a cseh titkos szervezetnek. Az amerikai kikötőkben 91 német és osztrák-magyar hajó vesztegelt, amelyek a háború kitörésekor ott rekedtek, s vissza nem indulhattak, mert az angol és a francia flotta leselkedett reájuk. A new-yorki kikötőkben veszteglő hajók közt volt a pompásan berendezett ,.Vaterland", aztán a ,,Fríedrich der Grosse", a ,,Bc~ hémia" és a Hamburg-Amerikai Tengerhajózási Társaság több hajója. A hajók gépezete rozsdásodott, romlott, a legénység pedig bosszankodva nézte a munícióval, s egyéb cikkekkel megrakott hajókat, melyek Angol- és Franciaországba indultak. Aztán jöttek izgató hírek: a franciák elfogták és internálták azokat a német és osztrák-magyar tiszteket, akik a kapott behívásra semleges hajókon hazasiettek, hogy csapataikhoz vonuljanak. Az angolok és franciák átkutatták a semleges hajókat és a kémek által jelzett szállítmányokat lefoglalták, nehogy a szállítmányok a központi hatalmak területére jussanak. Ezután többször megtörtént, hogy a munícióval megrakott hajó a levegőbe röpült, vagy a tengeralattjáró torpedójától léket kapott és elmerült. A német tengeralattjárók az amerikai és a spanyol partokon látták el magukat minden szükségessel. Drótnélküli távíróval öszeköttetésben voltak a newyorki kikötőben horgonyzó német és osztrák-magyar hajókkal. Az egyik rádió-állomás vezetője egy csehországi német volt, aki semmi rosszat sem sejtve délben és este elbeszélte a feleségének a rádiótáviratok tartalmát. Az illető felesége cseh asszony volt, aki a titkokat elárulta cseh barátnőjének ez meg a Maffiának. Midőn 1916-ban kétségtelenné vált, hogy Amerika nem tartja meg sokáig semlegességét és fegyvert fog az entente oldalán, a német és az osztrák-magyar hajók parancsnokai el akarták sülyeszteni hajóikat a new-yorki kikötő bejáratánál, hogy ezzel a hajóközlekedést hosszabb időre megakadályozzák. A terv nem sikerült. Ekkor a parancsnokok a hajókar leszerelték és a fontosabb, pótolhatatlan géprészeket a tengerbe dobták. Ennek következmény i volt, hogy midőn az Egyesült Államok a háborút megüzenték és a központi hatalmak hajóit lefoglalták, azokat sokáig nem tudták használni. Minél elkeseredettebb harc folyt az európai frontokon, a propaganda annál nagyobb tevékenységet fejtett ki Amerikában. A központi hatalmak diplomáciája mindenképen arra törekedett, hogy az Egyesült Államokat a fegyveres beavatkozástól viszszatartsa, mert mint Bernstorf washingtoni német nagykövet emlékirataiban megírta: ismervén az amerikai erőt meg voltam győződve, hogy ha Amerika a háború1^ beavatkozik, a hábcrút elvesztjük. A beavatkozás pedig az amerikai közvéleménytől függött. Kezdetben az amerikai-angol lapok, négyet kivéve teljes semlegességet tanúsítottak, de aztán iöttek az izgató.hírek és közlemények egymás után. Híre jött, hogy Rintelen Ferenc, aki titkos megbízással jött Németországból, mint a német vöröskereszt egyik képviselője, a német követség tengerészeti attaséjábal, Boy-Ed Károllyal együtt tárgyalásokat folytatott a mexikói köztársaság volt elnökével. Houerta tábornokkal, állítólag dr. Zimmermann német miniszter megbízásából. A kurir szolgálatot a mexikói osztrák-magyar konzul és a washingtoni osztrák-magyar követség között egy cseh származású hivatalnok teljesítette. Az erre vonatkozó iratokat az osztrák-magyar követség Bécsbe küldte, de a követség egyik tagja egy ugyancsak cseh származású hivatalnok sz iratokat előbb lefényképezte. Ilyen és hasonló hírek hallatára az amerikai közvélemény egyre jobban a központi hatalmak ellen fordult. Végre Wilson Penfield bécsi amerikai követ útján követelte Dumba osztrák-magyar