Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - A csehek harca az Amerikába szakadt tótságért

A Magyar Külpolitika 5. számú melléklete - 3 1926. április 16 nagykövet visszahívását. És távoznia kellett von Papén és Boy-Ed német követségi attasénak is. Ez történt ama diplomáciai iratok alapján, melyeket Archibald német származású amerikai hírlapíró a ,.Rotterdam" hollandi hajón vitt Berlinbe, illetőleg Bécsbe. Ezeket az iratokat az osztrák-magyar követség egy cseh alkalmazottja vitte Archibaldnak és a hajóraszállás előtt, a hajóhídon átadta. A kémek besugása folytán Archibaldot elfogták mielőtt még a száraz földre ért volna és az iratokat elvették tőle. És Amerikában jelszó lett: ki kell utasíiani a központi hatalmak diplomatáit. Ekkor már a cseheknek nagy összeköttetéseik voltak a hivatalos amerikai körökkel is, s ezek közvetítésével magával Wilsonnal is. így történt aztán, hogy az Amerikai Egyesült-Államok nyíltan az entente hatalmak pártjára állottak s azokat fegyverrel is támogatták. Az amerikai propaganda mellett a csehek állandóan arra törekedtek, hogy akciójukba a tótokat is bevonják. A felvidéki tótoknál hiába próbálkoztak volna, mert ámbár a vidéki tótok szlavofilok voltak, de a csehekkel legkevésbbé sem szimpatizáltak, amiről magának Masaryknak is volt alkalma meggyőződni, midőn Turóczszentmártonban Húrban Vajanszkyval összekülönbözött, s majdnem tettlegességre került a sor. A felvidéki tótok főcélja volt, nyelvüknek önálló és intenzív fejlesztése, ezt pedig a túlfűtött cseh nacionalizmus és imperializmus a csah irodalmi nyelv erőszakolásával legjobban veszélyeztette. Politikai, gazdasági, de még kulturális téren sem volt állandó és szoros kapcsolat a csehek és a felvidéki tótok közt, kiknek mentalitása a csehekétől teljesen különbözött. És ahogyan gondolkodtak a turócszentmártoni vezető körök, épúgy gondolkodtak az amerikai tótok vezetői is. Azért maradt az amerikai cseh propaganda sokáig minden hatás nélkül az amerikai tótokra. Időközben Masaryk találkozott Párisban Stefanik Mihállyal, egy felvidéki tót származású csillagásszal, aki már évek óta Franciaországban élt, neves ember lett s a francia vezető körökkel jó viszonyban volt. Egy ideig vezetője volt a Mont Blancon felállított csillagdának. Stefanik felsőbb tanulmányait a prágai cseh egyetemen végezte és Masaryk ezen az alapon keresett vele szoros összeköttetést. Masaryknak sikerült Stefanikot saját érdekkörébe bevonni. Stefanik mutatta be Masarykot Briandnak, valamint több neves francia politikusnak és publicistának. Ezidőtől kezdve Stefanik teljes odaadással támogatta Masarykék terveit, s több kiküldetést is vállalt Olaszországba, Oroszországba s Amerikába is. Stefanik rajongóan szerette a tót népet, melyből származott, s melynek önálló kulturális fejlődését biztosítani akarta. Úgy vélte, hogy Masarykék mozgalma elősegíti majd vágyainak teljesedését, tehát hozzájuk szegődött. És megalakult a Masaryk, Benes és Stefanik triumvirátus, amely Csehszlovák Nemzeti Tanács néven kezdett az entente államokban működni, bár Stefanik nem mindenben értett egyet a triumvirátus másik két tagjával, mint azt maga Masaryk megírta „Die Weltrevolution" (102-ik lap) című munkájában. Stefanik Milán belépése a Masaryk-triumvirátusba, arra buzdította az amerikai cseheket, hogy a tótok megnyerésén teljes erővel dolgozzanak. Sikerült is öszszehívni egy cseh és tót vegyes gyűlést, mely Clevelandban 1915. október 15-én tartatott meg. Ezen a gyűlésen kimondták a csehek és a tótok nemzeti egyesülését egy federatív államban még pedig úgy, hogy Slovenskó teljes nemzeti autonómiát kap, saját országgyűléssel, saját állami közigazgatással és teljes kulturális szabadsággal, tehát a tót nyelv teljes használatával, saját pénzügyi és politikai igazgatással és tót államnyelvvel. A clevelandi gyűlés nem hozta :^ieg a cseheknek az óhajtott teljes sikert. A tótok autonóm jogainak hangoztatása a cseh terveket keresztezte. Azonkívül voltak az amerikai tótok közt tekintélyes számban, akik a csehekkel való kapcsolatot nem óhajtották. Jancsek János, volt légionárius, később prágai képviselő Kassán tartott előadásában (1923. december 24.) az Amerikában uralkodó viszonyokról ezt mondta: — ,,Az oroszországi csehek által szított forradalom kezdetétől tapasztalni és látni lehetett, hogy az amerikai tótok nincsenek tudatában a kor nagy fontosságának, s hogy nincsen határozott programjuk. Egy részük a csehekkel való együttműködés álláspontjára helyezkedett, ezek élén Anbrose Antal, az Amerikai Tót Liga elnöke állott, másik részük, élén Daxner Ivánnal, autonóm jogokat követelt a magyar állam keretén belül." Az amerikai tótok tehát minden cseh mesterkedés ellenére ingadoztak, így történt, hogy 1916. június havának Kosik szerkesztő és dr. Osuski (a mostani párisi csehszlovák követ) az amerikai Tót Liga megbízásából és kellő utasításokkal ellátva Európába utaztak, hogy Masarykék terveiről tiszta képet nyerjenek és az amerikai tótokat kellőképen informálják. Közben azonban az amerikai tótok közt röpiratokat osztogattak, melyekben autonóm jogokat követelnek a magyarországi tótok részére. Mindez igen kellemetlen hatást keltett a cseii körökben. Kosik szerkesztő a szerzett információkkal visszautazott Amerikába, dr. Osusky ellenben Masarykékhoz szegődött, s mint ezt Masaryk különösen hangoztatja nagy szolgálatokat tett nekik. Osusky ismerte a magyarországi viszonyokat, tökéletesen beszélt magyarul s ennek a révén tudósítója lett a svájci amerikai követségnek, nemkülönben állandó összeköttetésben állott a Svájcban időző híres szociológussal: Heron amerikai professzorral, aki pedig Wilsonnak legmeghittebb barátai közé tartozott. Az oroszországi csehek, akik Masarykkal állandó összeköttetésben állottak, s akikhez később Benes oroszországi látogatása után az oroszországi tót foglyok közül is néhányan csatlakoztak, súlyt helyeztek az amerikai csehek és tótok együttes munkájára, s e célból 1917 tavaszán agitációs útra küldték Amerikába Jancsek Jánost, aki egy Fierlirger Zdenko nevű cseh társaságában Japánon át útnak is indult. Jancsek János rózsahegyi gyufagyáros, mindjárt a háború elején, mint honvédhadnagy vonult ezredével a; orosz frontra, ahol azonban nemsokára orosz fogságba esett. Hogy a fogolytáborból kiszabaduihas son, belépett az oroszországi cseh légióba, mely „cseh druzina" néven alakult meg. Őt szemelték ki az oroszországi cseh körök, hogy az amerikai tótokat a cseh célok érdekében megnyerje. Jancsek János Amerikába érkezvén azonnal Pittsburgba sietett, ahol a Tót Liga már akkor csehbarát elnöke Ambrose Antal azonnal alkalmazta titkári címmel s reá bízta a Tót Liga által időközben szervezett katonai irodának vezetését. Ennek az irodának fel adata volt megszervezni a csehszlovák légiókat Amerikában. A