Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - Kik járnak Szaharában?

1926. április 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Nikola eddigi középítészeti miniszter, a középitészeti tárcára viszont kineveztetett Vujicsics Milorád radikális képviselő és volt miniszter. A mily meglepetésszerüleg tört ki a válság, épp oly váratlanul oldatott is meg. Márc. 30-án a parlament megszavazta a budget-t és a következő ülés napját az éppen elnöklő parasztpárti alelnök máj. 5-ére tűzte ki az ellenzék tiltakozása ellenére, mely a Pasics Ráde—Sztojadinovics Dragista affért szerette vclna tárgyalni. Rádicsék az előzetes pártközi értkezleten ugyan ellenezték a parlament elnapolását, de a Szkuptsinában megszavazták. A radikális-párt Jcvánovics-árnyalata sem volt megelégedve az elnapolással, mert ezzel Pasics időt nyert a panama-ügy eltussolására és alkalma lett a kormány rekonstrukcióját pártja megkérdezése nélkül végrehajtani. Rádics e hangulatot látva és — úgy látszik, Jovánovicséktól és az ellenzéktől Pasics bukása esetére bizonyos ígéreteket kapva másnap a minisztertanácsban követelte, hogy a parlament ápr. 8-án újra üljön össze. Pasics szokása szerint halogató Taktikához fordult, de Rádics nem engedett követeléséből. Ápr. 8-án híveivel együtt kivonult a minisztertanácsból, amivel Pasicsot rákényszerítette, hogy ápr. 4-én beadja a kormány lemondását, ámbár előtte való napon, némi elnöki erőszakoskodással Jovánovícs ^ujicsics és Vukicsevics tiltakozása mellett a radikális-párt bizalmat szavazott neki. Rádics mint rendesen elkezdett derüre-borúra nyilatkozni a válságról. Április 3-án kijelentette, hogy nem enged a parlament összehívásából, mert az elnapolás Pasics puccsa volt, hogy fia panamáit ne tárgyalhassa a parlament. Harcot hirdetett a korrupció ellen, ennek érdekében hajlandó mindenkivel összefogni pasics ellen, még Pribicseviccsei is. Pasics homogén radikális kormányt kíván és új választásokat, ő a szerb-horvát egyezmény folytatását és koncentrációs kormányt. Egy nap múlva kijelentette, hogy Pasíccsal, a korrupció atyjával, semmi esetre sem halad egy úton, követelte a pénzügyminiszter és a belügyminiszter távozását, élesen kritizálta Uzúnovics működését és kijelentette, hogy az új kormányban a közgazdasági tárcákat szakembereknek kell betölteniük. Ugyanakkor megmagyarázta, hogy a Belgrád-adriai vasút felesleges, ott van Szusak kikötő és oda az út Belgrádból Zágrábon át vezet. Április 6-án, úgy látszik olyan benyomásokat szerzett, hegy Pasics marad, felkereste Pasicsot és közölte vele, hogy semmi kifogása az ő miniszterelnöksége ellen, de abból nem enged, hogy a parlament ápr. 16-án össze ne üljön és a kormány választ ne adjon az ellenzéki korrupció-ellenes interpellációra. Kívánta továbbá a pénzügyminiszter és Szimonovícs szociálpolitikai miniszter távozását. Pasics látva Rádics puhulását, folytatta taktikáját. Elfogadta azt, hogy a kormány válaszol az ellenzéki interpellációra, elvileg elfogadta azt is, hogy a parlament máj. 5-e előtt összeüljön, de az ügyet nem akarta Trifkovics, a parlament elnöke nélkül eldönteni. Trifkovics azonban Pancsován volt és — nem tudták' megtalálni! Rádics dühbe jött, egy napos határidővel ultimátumot adott Pasicsnak, ápr. 7-én királyi audenciára ment és még aznap este kormányalakítással bízatott meg Uzúnovics. Uzúnovics másnap tárgyalt Rádiccsal, amire ujabb hosszú nyilatkozat következett. Saját érdemének könyvelvén Pasics és Sztojadinovics távozását, kijelenti, hogy Szimonovícs jelentéktelen embere, miatta maradhat. Bölcsen hallgat a belügyminiszterről, ellenben kirohanást intéz a külügyminiszter ellen, aki minisztertársait sem avatja be a külpolitikába mellesleg megjegyezve, hogy Uzúnovics a külpolitikához nem ért. Hogy ki ért a külpolitikához, azt mindjárt el is árulja: kijelenti u. i. hogy ő a koncentráció híve, de ez most nem hozható létre, mert viszály van a Vatikánnal és Korosecék a Vatikán exponensei. A Vatikánnal meg kell értetni, hogy ő inkább rászorul Jugoszláviára, mint ez a Vatikánra. A szakember miniszterekről is csak annyi/ mondhat, hogy pénzügyminiszter később talán Gyurics londoni követ lesz és hogy abba nincs beleszólásuk, ki legyen a hadügyminiszter. Az ominózus ellenzéki interpellációról azt mondja, hogy a kormány reá érdemlegesen (!) fog válaszolni, de csak máj. 5-e után, amikor a parlament összeül.. . Nem volna sok értelme Rádics ellenmondálsaít taglalgatni. Bizonyos az, hogy a parlament összeülésének ideje csak ürügy volt a válság felidézésére. Hiszen ai egyhónapos szünet idejére esik a katholikus és a pravoszláv húsvét, a muzulmán bajram, tehát komolyabb parlamenti tárgyalásról ez idő alatt úgy sem lehetne szó. A kormány válasza az ellenzék interpellációjára sem komoly dolog, hiszen a kormány az interpellációkra csak két hónapon belül tartozik felelni, úgy hogy erre volna bőven idő máj. 5-e után is. Rádics március végéig Pasics oldalán állott a radikális-párt belső küzdelmében, bár érezte, hogy Pasics előbb-utóbb elejti. Mikor Pasics Ráde viselt dolgai folytán, mind Jovánovicsnak, mind Davidovicsnak az volt az impressziója, hogy most leteríthetik régi ellenfelüket, Rádics habozás nélkül vállalta a hátba döfés szerepét. Sztojadinovics párizsi és washingtoni balsikere óta bukott ember volt, de Pasics megbuktatása akármi módon történt is, kétségtelenül nagy jelentőségű esemény és benne Rádicsnak oroszlánrésze van., Jellemző, hogy az első ember, akit a király a válság kitörésekor fogadott, Trifunovics hadügyminiszter volt, akiről köztudomású, ^cgy a Fehér Kéz embere. Az is köztudomású, hogy az utolsó Davidovics-kormánynak a halálos döfést a Fehér Kéz adta meg, mely akkor már nyíltan szerb fcsiszta-puccsra készült. Trifunovics informálta a királyt a tábornoki kar hangulatáról és úgy látszik ez a hangulat most nem kedvezett teljes mértékben Pasicsnak. Amint a válság kitörésekor Pasics egy bizalmasa, Jankovics Velizár, megmondta, csak két lehetőség volt: vagy fenntartani a radikális-radicsianus koalíciót, vagy visszatérni a Pasics-Pribicsevícs koalícióhoz. A Fehér Kéz tehát az ellenzék kormányrajutását hárnúly formában perhoreszkálta, ami a Davidovics-kormány idején tapasztaltak után érthető. A Pasics-Pribicsevics koalíció végleges harcct jelentene a horvátok ellen, új elkeseredett választási kampányt, hiszen e koalíció csekély többsége miatt nem tudná magát e parlamentben tartani, és jelentené a radikális párt bomlását is, mert a történtek után Jovánovicsék ily körülmények közt nem maradhatnának a pártban. A király kül- és belpolitikai okokból nem akarja a szerb-horvát paktumot megbontani, mind az ő, mind a Fehér Kéz szempontjából aggályos volna a radikális párt bomlása; a Pasics-Pribicsevics ko-