Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - Kik járnak Szaharában?

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. április 16 tum aláírása fejében gyarmatokat ígértek vissza Németországnak. Németország most követeli az i ígéret beváltását, de Olaszország is bejelentette igényét gyarmati mandátumra Német-Keletafrikában. Ezért hiúsította meg Brazi- * lia delegátusával Németország felvételét a Népszövetség tanácsába, ezért áll idegenül, majdnem ellenségesen szemben a Népszövetséggel és kacérkodik az orosz szovjettel, s nem ratifikálja Beszarábiának Romániához való csatolását. De Mussolini tervei ennél is messzebre tekintenek. Tripoliszba megérkezvén, április 12-én mondott nagy beszédében kijelentette, Hogy örömmel látogatta meg a régi Róma tengerének túlsó partját, ennek a tengernek megint rómainak kell lenni. Nyíltan bejelentette tehát Olaszország aspirációit a Földközi tenger uralmára, ez pedig halálosan komoly kérdés Franciaországra nézve, mely a Földközi tenger déli partjának nagyobb részét gyarmatosította. Olaszország ma csak a kis terméketlen tripoliszi parton vethette meg lábát a törököktől 1911-ben elfoglalt területen. Olyan támaszpont ez azonban, ahonnan nyugatra és délre egyformán dolgozhatik. Nyugatra fekszik Franciaország tuniszi gyarmata, mely már nem egyszer adott okot olasz-francia ellentétekre. Amikor Franciaország ezt megszerezte, még nem teremtették meg az olasz egységet s így Róma nem avatkozott bele, hogy a maga igényeit érvényesítse. Tunisz lakossága azonban túlnyomólag olasz és kivándorlókkal egyre szaporodik. A francia kormány nemrégiben úgy intézkedett, hogy 30 évi ottlakás után az olaszok automatikusan elvesztik olasz állampolgárságukat és franciák lesznek, akinek pedig ez nem tetszik, vándoroljon ki. Szicília partjaival szemben alig százötven kilométernyire fekszik ez a földterület, így földrajzilag is sokkal közelebb van Olaszországhoz. Az állampolgársági kérdés ilyetén rendezése nem fog változtatni azon a természetes folyamaton, hogy az olasz népfelesleg itt helyezkedjék el s egyre jobban kiszorítsa a franciákat. Az olasz szárazföld mellett Sardinia közvetlen szomszédságában fekszik Korzika olasz lakósággal és Franciaország integráns része Savoya, az olasz dinasztia bölcsője, melyet 67 évvel ezelőtt erőszakos népszavazás alapján csatolt III. Napóleon Franciaországhoz. Mindkét terület olyan, amelyeket a fasiszták nyíltan visszakövetelnek. Anglia a maga Földközi tengeri flottabázisát, Málta szigetét félti a fasisztáktól, mert ennek lakossága is olasz. De attól is tart, hogy Olaszország Tripoliszból útat keres másik gyarmatához, a Szomaliföldhöz és éppen a napokban történt, hogy olasz hadíosztagok egy egyiptomi oázist megszállottak. Az olasz terjeszkedés veszélyeztetné Anglia észak- és délafrikaí összeköttetését, s ha még német Keletafrikát is megkapná, egyenesen elvágná a délafrikaí uniót Egyptomtól és Szudántól. Anglia hagyományos politikája volt, hogy mindig az ellen a szárazföldi hatalom ellen lépett fel, amelyik az ő tengeri érdekeit veszélyeztette. Óriási háborúkat folytatott Spanyolországgal, Hollandiával, Franciaországgal, ez a féltékenység idézte elő a világháborút is, amikor Németország gyarmatai fejlődni kezdtek s most ennek a hagyományos politikának az ugyanazon az úton haladó Olaszországgal kell megmérkőznie. Egyik oldalon egy újjászületését élő, minden szertelenségre kapható heves déli nép, a másikon egy századok óta kialakult világhatalmi rendszer készül egymás ellen. Ezt a fenyegető jövőt igéri Mussolini afrikai kirándulása. Az új délsziáv-kormány (bj). Az ápr. 8-án kinevezett Uzunovics-kormány mindössze annyiban különbözik az előző kormánytól, hogy kimaradt belőle Pasícs miniszterelnök és Sztcjadinovics pénzügyminiszter, mindkét tárcát átvette Uzunovics Kik járnak Szaharában? Irta: Poher Bexheíl Lilly Páris, 926. márc. 17. Háromezer éven át teveháton utaztak az emberek a Szahara homoksivaíagában. A mindent eltemető forró számum homok vihara könyörtelenül pusztította a karavánokat és fehérre égett csontmaradványok jelzik a pusztúlás útját szörnyű emlékeztetésül a vakmerő utasoknak. Tiz év óta automobilon járják a sivatagot a kutatók. A hatkerekú Renault-kocsí magasra helyezett motorjával — mely a folyókon való átkelésnél és a térdmagasságig érő homoktengerben is érintetlen marad — keresztűlhasította a fekete kontinens testét. Delingette kapitány feleségével együtt Orantól eljutott Fokvárosig, egyetlen gépész kíséretében. Ami huszonháromezer kilométernyi utat jelent, melyet nyolc hónap alatt tettek meg. Gaston Gradis pedig a Niger partjáról jött, a fekete királyok ősi székhelye, Gao felől. Kocsija tetején gépfegyver, körülötte a halál és szomjúság országa, a rémes hirü Tanezrufí: ahol egyetlen fűszál sem terem, egyetlen állat nem található, — mert nincs víz és nincs élet. . . Szemünk előtt bontakoznak ki a filmen a végtelen kősivatag úttalan térségei. Az automobil utasai leszállnak, keresik a járható irányt, aztán megindúl az újkori vasszörnyeteg, döcög a sziklákon, leereszkedik a kőtörmelékek veszélyes lejtőin a hangtalan, élettelen, kihalt világba, — ahol a kocsi komoly sérülése esetén az ember elkerülhetetlen sorsa a biztos halál. Végre a homoktenger hullámzó dűne-hegyei következnek, egyre beomló katlanaikkal, a futóhomok orrba, szembe, fülbe fúródó tűszi-lánkjaival, ahol a Hoggar Tuareg férfiai gyors mehari tevéik hátán a hőség ellenére, maszkszerűen beburkolt fejjel, száguldanak az idegenek elé. És az első oázis, az első patak, csodaszerű látványa tárúl elénk. És a mogadcri színház nézőtere ünnepélyes díszt öltött előcsarnokában feltűnnek a francia hadsereg vezérlő tábornokai. A megnyitó beszédet ezredes mondja és az előadó ugyancsak katonatiszt. A meghívott nézőközönség pedig kizárólag nagyobb rangú aktiv és rezervtisztek közvetetlen hozzátartozóiból áll. Mintha valami bűvös erő, vagy varázslat vonzaná ezeket a tömegeket a csodák országa felé. A túlcivilizált Európából a kietlen meszszeségbe, az örökké borús, párisi égbolt alól az izzó napfény hónába, ahol a közvetlen veszedelmek érzése felkorbácsolja az idegeket . . . Eddig még csak Biskra és Tozer oázisa között van közvetetlen automobil összeköttetés katonai célokra. Ez az első előnyomulás a halál országa felé. Követni fogja ezt a polgári utasok részére való szolgálat is, mihelyt üzletileg kifizeti magát a vállalkozás. Mert mindig új teret akar hódítani az örökké telhetetlen emberiség.