Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - Románia

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJA ?ggggy-a- i Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap 88 Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án Budapest, 1926 VII. évi. 8. szám Április 16 FŐBB CIKKEINK: Románia — Az olasz külpolitika irányai — bj.: Az új délszláv kormány — Poher Bexheft Lilly: Kik járnak a Saharában? _ Külügyi Társaság (Eger városa a Külügyi Társaságért — Politika vagy jogi kérdés-e ma a kisebbségek védelme? — Interparlamentáris Unió — Diplomáciai élet —Az új román kormány — Idegenforgalom (A Budapesti Nemzetközi Vásár vidéki látogatóinak utazási kedvezményei — Három nap Budapesten 80 pengő — Újítások a magyar idegenforgalom érdekében) — Közgazdaság — Nemzetközi egyetemközi mozgalmak — Az értelmi együttműködés nemzetközi bizottságának VII. ülésszaka — MELLÉKLET: Pechány Adolf dr.: A csehek harca az ame^ rikába szakadt tótságért Románia Amit a londoni lapok már napokkal ezelőtt jelentettek, ma hivatalosan is megerősíti egy moszkvai távírat: az olasz kormány közölte a szovjettel, hogy nem fogja ratifikálni a Besszarábiának Romániához való csatolásáról szóló határozatát. Románia új kormánya tehát minden olaszbarátsága mellett éppen úgy nem tudott eredményt elérni Rómában, mint Bratianu olasz ellenes diplomáciája. Ez az elutasítás kérdésessé teszi, hogy tud-e erősödni az Avaré scu-kormány helyzete. A nagy külpolitikai kudarccal egyidejűleg ugyanis a belpolitikában is vereséget szenvedett, amikor az erdélyi nemzeti párt három emberének a kormányba való felvételével sem tudta elszigetelni a nemzeti pártot, mert az április 10-én tartott kolozsvári pártértekezleten mindössze két törvényhozó tag csatlakozott a kormányhoz, a többiek kimondták a legélesebb harcot a kormány ellen. Pedig nagy feladatok elvégzésére vállalkozott Avarescu. Bukarestben rájöttek, hogy a locarnói egyezmény után Franciaország nem törődik többé kisszövetségeseivel s Románia nem tudta elérni, hogy biztonsági szerződést köthessen a Briand-k ormánnyal. Ellenben megakadályozta a Briand-kormány most is, hogy olaszromán külön szövetség jöjjön létre. Nem maradt tehát más hátra, — minthogy Lengyelország a márciusban aláírt lengyel-román szerződésből szintén kihagyta a régi szerződésnek azt a pontját, amely orosz támadás esetén Románia védelmére kötelezi a varsói kormányt, — hogy eddigi szövetségeseitől elszigetelve most önmagát erősítse meg, azután Magyarországgal és Bulgáriával megegyezzék. Lengyelország ugyanis ettől tette függővé az orosz támadás elleni segítséget. A belső megerősödéshez úgy fogott hozzá az új kormány, hogy közelebb akarja hozni a dinasztiát a néphez. Mindenekelőtt helyreállítja a békét a királyi családban s ebből a célból hazahívták a száműzött trónörököst. A külügyminisztérium ugyan megcáfolta azt a hírt, mellvel a múlt héten a magyar lapok olyan élénken foglalkoztak, hogy a trónörökös Budapesten keresztül tért volna haza, ellenben a bukaresti lapok személyi rovata jelenti, hogy Contescu rendőrfőfelügyelő, akit Károly herceg mellé rendeltek külföldi tartózkodása idejére, 10-én reggel, tehát a herceg állítólagos elutazása utáni napon Bukarestbe érkezett. Különben is mellékes, hogy Bukarestben van-e már a trónörökös, a fő az, hogy a tárgyalások hazatérése körül folyamatban vannak. A bukaresti sajtónak ezt a hírét nem is cáfolják semmi oldalról. A dinasztia másik lépése, hogy a királyné már bejelentette a görögkeleti hitre való áttérését s hír szerint a király is készül az áttérésre. A vakbuzgó ortodox román népnél uralkodóinak eme lépése feltétlenül olyan örömet fog kelteni, hogy a dinasztia helyzete teljesen megerősödik és belátható időn belül kénytelen lesz a parasztpárt is letenni köztársasági programmjáról. Ha így az uralkodó visszaszerzi a liberális kormány erőszakos és alkotmányellenes kormányzása miatt elvesztett népszerűségét, könyebben meg lehet kezdeni a tárgyalásokat Magyarországgal és Bulgáriával is. Hogy milyen természetű megoldást gondolnak a két szomszéd állammal való megegyezésre Bukarestben, de még inkább Budapesten és Szófiában, arról semmi hír nem szivárgott ki. Egyelőre csak külföldi kísérleti léggömböket eresztgetnek el. Hogy eredménnyel járnak-e vagy nem, talán a legközelebbi napok megmutatják. Az olasz külpolitika irányai Mussolini egy tavaly előtti beszédében bejelentette, hogy 1926. Olaszországnak a „napóleoni éve" lesz, mert ekkor kerül a sor külső expanzivításra a belső helyzet sikeres megszilárdítása után. Ez a jóslat vagy programm különös jelentőséget ad Mussolini északafrikai utazásának, melynek küszöbén az ellene elkövetett merénylet népszerűségét még jobban felfokozta. Ő az első olasz miniszterelnök, a ki az ország gyarmatait meglátogatja és ez a látogatás — flottagyakorlattal egybekapcsolva — nagy izgalmat kelt nemcsak Párisban, de Londonban is. Olaszország magatartását a többi nagyhatalom egyre gyanakvóbban nézi. A könnyen hevülő déli nép a fasiszta vezetés alatt olyan állandó túlfűtött lelkiállapotban van, mely állandó robbanással fenyeget, de az ország súlya is egyre növekszik, ipara, gazdasági élete hallatlanul fellendült és piacot keres, a szaporodó népfeleslegnek elhelyezkedési terület kell. Ugyanaz a jelenség, mint a német birodalomnál a múlt század utolsó negyedében és ugyanolyan megoldást követel: a gyarmatosítást. Anglia és Franciaország azonban maguknak foglaltak le minden gyarmatot, Németország leverése után. Nem annektálták, csak mandátum alapján birtokolják ezeket a területeket, Olaszországot pedig kizárták az osztozásból mind a volt német, mind pedig a török területeken. Mellőzték Locarnonál is, a mikor a Népszövetségbe való belépés és a garancia pakkra; 2500 korona