Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 7. szám - Magyar problémák Genfben. A Magyar Népszövetségi Egyesületek Szövetségének ülése - Lukács György beszámolója - Honti Ferenc jelentése

A Magyar Külpolitika 4. számú melléklete — 3 — 1926. április 1 (bureau) elé. Az egyik, amely a francia népszövetségi ligától ered. pusztán a frankhamisítás ügyével foglalkozik, a másik kettőnek csak kiindulási pontja a frank hamisítás, következtetései más területekre kalandoznak el. A francia népszövetségi liga beadványában megállapítja, hogy Magyarországon pénz hamisító szervezet működik, amely hamis pénznek, a nemzetek szövetségének kötelékébe tartozó államokban való terjesztésével foglalkozik. Tekintettel pedig arra — úgymond a francia liga — hogy ebben a bűncselekményben a magyar közigazgatás és kormányzat egyes szervei is részesek, és tekintettel arra, hogy ez a frank hamisítás nem csak a büntető törvénybe ütköző, hanem egyúttal Európa békéjét is állandóan veszélyeztető cselekmény: szükségesnek mutatkozik, hogy a paktum 4. és 11. §-ai aliapján a nemzetek szövetsége lépjen közbe. Ennélfogva a francia liga kéri az elnöki tanácsot, szólítsa fel az egyes nemzeti ligákat, hogy ezek kormányaik útján a nemzetek szövetségének közbenlépését kérjék. A magyar köztársasági párt, (parti republicain hongroís 1849— 1912), amely a Habsburg dinasztia által életre hívott világháború forradalmi következményeiért a felelősséget nem vállalja, s amely nem vallja magáénak a Károlyi-féle köztársaságot, s még kevésbbé a proletár diktatúra forradalmi tendenciáit, — arra kéri beadványában a nemzetek szövetségét, mint a szövetkezett hatalmak és Magyarország között létrejött megegyezések letéteményesét és arbíterjét, hogy szorítsa rá a magyar kormányt arra, hogy vállalt kötelességéhez képest akadályozzon meg minden Habsburg restaurációs kísérletet és ide vonatkozólag kellő büntető rendelkezéseket tartalmazó törvény hozataláról gondoskodjék, továbbá szüntesse meg a Habsburg család tagjainak kedvezményes jogállását, végül vonja vissza a felsőházi törvényjavaslatoknak a Habsburgokra vonatkozó rendelkezéseit. Ezeken felül kéri a magyar köztársasági párt a nemzetek szövetségét arra is, hegy szerezzen érvényt a trianoni szerződés 53. §-a ama rendelkezésének, mely kötelezi Magyarországot, hogy minden lakosának az élet és szabadság teljes védelmét biztosítsa. Ehhez képest kötelezze a nemzetek szövetsége a magyar kormányt, hogy ne akadályozza a köztársasági meggyőződésű állampolgárokat alkotmányos jogaik gyakorlásában. Ezt a beadványt Veér Imre és Justh István főtitkár irták alá. Végül a baranyai politikai menekültek szervezete (Organisation des émigrés politiques hongrois de Baranya) Belgrádból keltezi Linder Béla elnök által aláirt és ugyancsak a nemzetek szövetségéhez intézett beadványát, amelyben elpanaszolják, hogy a baranyai menekülteket a fehér terror és az ellenök indított politikai üldözés kényszerítik a hazától távol • élésre. Ezek az „üldözöttek" addig nem is térhetnek vissza, amíg az általános titkos választáson alapuló demokratikus kormányzati rendszer fel nem váltja a mai, elnyomáson alapuló oligarchikus kormányzati rendszert, kérik ennélfogva a nemzetek szövetségét, lépjen közbe és tegye lehetővé, hogy a nép akarata szabadon érvényesülhessen és ezen az úton Magyarország a demokrácia és a nemzetközi béke igazi támaszává lehessen. Ha ezt a három beadványt figyelmesen szemügyre vesszük, sajnálattal kell megállapítanunk, hegy saját hazánkfiai azok, akik a nemzetközi közvéleményt Magyarország ellen igyekeznek hangolni. A három szóban forgó beadvány közül az egyik ugyan formailag, nem magyaroktól ered, de hiszen nyilt titok, hogy a francia népszövetségi liga akciója nem saját elhatározásából indult ki, hanem párizsi magyaroknak, az u. n. emigránsoknak ösztökélésére keletkezett. Tehát ezt is bízvást magyar kezdeményezésen alapulónak vehetjük. Hogyan tudjon boldogulni ez a különben is teljesen magára hagyatott nemzet, amidőn 'saját fiai a denunciánsok, akik az ország jó hírnevét a külföldön aláásni igyekeznek? A világnézletek különbségének harcát egymás között kellene megvívnunk, és igazán lehetetlen a világ becsülését magunk számára tartósan megnyernünk, ha a helyett, hogy itthon igyekeznénk egymást megérteni, piacra viszünk minden ellentétet és magunk dehonesztáljuk magunkat a világ színe előtt. Szerencsére a gyűlölet rossz tanácsadó és nem tudta elérni céljait, amint a fent jelzett három beadvány sorsa is mutatja. A népszövetségi ligák uniója ugyanis a frank hamisítás ügyének tárgyalására magát illetéktelennek jelentette ki, s nem talált olyan szempontot, amely a nemzetek szövetségének beavatkozását megokolttá tehetné. Az ügy magyar belügy, amelyet kivizsgálni és megtorolni a magyar igazságszolgáltatás szervezetének joga és kötelessége. Épen ezért a francia íiga javaslata fölött a népszövetségi ligák uniója napirendre tért. A másik két beadványt az unió eleve elutasította, a nélkül, hogy azoknak még tárgyalásába is belebocsátkozott volna. Mert a népszövetségi ligák uniója csak a kebelébe tartozó nemzeti ligák által eléje terjesztett ügyekkel fcglalkozhatík. Minthogy pedig sem a Veérféle sem a Linder-féle beadványt nem tette magáévá egyik nemzeti liga sem, azokkal az unió nem foglalkozhatott. Természetes, ezzel a ténnyel ezt a két beadványt csak a népszövetségi ligák uniója intézte el, egyszersmindenkorra. Hogy a nemzetek szövetsége miként fog eljárni, az ez ídőszerint még nyilt kérdés, de mivel a beadványokban felpanaszolt jelenségek mindannyia Magyarország belső politikájára vonatkoznak, nincs semmi valószínűsége annak, hogy a nemzetek szövetsége csak olyan kérdéseket vonhat, el a nemzeti szuverénitás köréből a maga cselekvősége körébe, amelyek a nemzetek közötti békét veszélyeztetik. Ez a kritérium pedig a szóban forgó beadványokban felpanaszolt esetekre nézve nem állapítható meg. Honti Ferenc jelentéséből Honti Ferenc a Magyar Külügyi Társaság megbízásából Párizsból utazott Genfbe, hogy rendelkezésére legyen a magyar delegáció vezetőjének. Beszámoló jelentéséből közöljük az alábbi ujabb részleteket: A Magyar Külügyi Társaság már hetekkel a konferencia előtt értesült arról, hogy a franciaországi népszövetségi egyesületek szövetsége javaslatot terjesztett az Unió elé a frankharriisitási üggyel kapcsolatban. A javaslatot Aulard professzornak, a francia federáció elnökének személyes befolyására egyhangúlag fogadták el úgy, ahogy Louis Sarrau párisi ügyvád megszövegezte, aki az Emberi Jogok Ligája vezetőségének volt készséges eszköze. Mihelyt a dolog tudomására jutott a Magyar Külügyi Társaságnak, elnöke, Apponyi Albert gróf jegyzékben válaszolt az Uniónak a francia javaslatra, kifejtve, hogy a frankbotrány Magyarország belső ügye, melyet az ország illetékes igazságügyi és politikai szervei hivatottak elintézni. De a Magyar Külügyi Társaság még tovább is ment, figyelmeztetve az Uniót, hogyha erre a térre lép. a magyar federáció nem riadna vissza a végső következmények le-