Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 7. szám - Magyar problémák Genfben. A Magyar Népszövetségi Egyesületek Szövetségének ülése - Lukács György beszámolója - Honti Ferenc jelentése

1926. április 1 — 2 — A Magyar Külpolitika 4. számú melléklete Sajátságos, hogy ezt a konvenciót, amelynek megkötése bölcs előrelátásból fakadt, mindeddig sem Lengyelország, ami bennünket kevésbbé érdekel, sem Csehország, sem Románia, sem Jugoszlávia, sem pedig Magyarország nem ratifikálta. Hogy az utódállamok a ratifikálástól tartózkodnak, annak az a magyarázata, hogy egyodalulag szabad kezet akarnak maguknak biztosítani és souverainitásuknak arbitrage által való önkéntes korlátozásától fáznak. A mi ratifikálásunk elmaradását eléggé megmagyarázza az, hogy mindaddig, míg az utódállamok vagy legalább is azok egyike nem ratifikál, a mi általunk való ratifikálás nem járhatna gyakorlati eredménnyel. A népszövetségi ligák uniójának Genfben ülésezett állampolgársági bizottsága elfogadta álláspontunkat és kimondotta, hogy az unió megkeresi az egyes érdekelt államokat, hogy az 1922. évi római állampolgársági konvenció ratiri-: kálását sürgősen foganatosítsák. Ellenben — főleg magyar ellenállás folytán — nem fogadták el a cseh-szlovákiai német ligának azt a javaslatát, hogy a hágai állandó nemzetközi bírósághoz hasonlatos állandó törvényszék szerveztessék a végből, hogy ez a monarchia felbomlásából folyólagí minden egyes volt magyar és volt osztrák állampolgárra nézve állapítsa meg, hogy a változott viszonyok folytán melyik állam polgárává lett. Ilyen egyetemes likvidálás nem felel meg a mi érdekeinknek, mert mi a trianoni szerződés folytán előállott helyzetet csak átmenetnek tekintjük, és abban a meggyőződésben vagyunk, hogy igazainknak köztudattá érlelődése a trianoni, szerződés revízióját fogja maga után vonni. Mello Franco új elmélete A nemzetek szövetségének 1925. évi közgyűlésén Galvanauscas litván delegátus javaslatot tett az iránt, hogy a nemzetek szövetségébe tartozó összes államok lépjenek oly megegyezésre, amely egyformán szabályozza kötelességeiket a kisebbségekkel szemben, gróf Apponyi Albert pedig három pontban foglalta össze azokat a módosításokat, amelyek a Nemzetek Szövetségének tanácsa által kisebbségi ügyekben követelt s a kisebbségekre felette mostoha eljárás megjavítása érdekéből kívánatosak volnának. Ez a három közvélemény: a tanács tagjainak azt a kizárólagos jcgát, mely szerint csak ők illetékesek valamely kisebbségi ügyet a tanács elé vinni, ki kellene terjeszteni valamennyi államra, amely tagja a nemzetek szövetségének, valamint magoknak a kisebbségeknek egyházi, kulturális és közgazdasági legfőbb szervezeteire is; továbbá az eljárást kontradiktcrius formák között kellene lefolytatni; végül olyan kisebbségi ügyekben, melyekben a jogi szempont a döntő, kötelezővé kellene tenni a hágai állandó nemzetközi bíróság véleményének meghallgatását, A litván delegátus a tárgyalás folyamán indítványát visszavonta, Apponyi pedig nem formális indítványok gyanánt terjesztette elő reformjavaslatait, hanem azokat csupán megfontolásra ajánlotta. A közgyűlés a vita végén kimondotta, hogy helyesli a tanácsnak kisebbségi ügyekben a gyakorlatban eddig követett eljárását, s nem tette magáévá a két delegátus kezdeményezéseit, mindazonáltal a litván' delegátus és gróf Apponyi Albert által felvetett eszmék fölött folyt vitatkozás jegyzőkönyvét áttette a tanácshoz. A tanács az így hozzá áttett vita anyagot 1925. évi decemberi ülésén vette tárgyalás alá Mello Franco brazíliai delegátus kisebbségügyi előadó előterjesztése alapján. Mello Franco napirendre térést javasolt úgy a litván delegátus, mint az Apponyi gróf által felvetett kezdeményezések fölött. Mello Franco érveléseinek van egy része, amelyet lehetetlen szó nélkül hagynunk. Azt mondja: — Azok, akik a kisebbségek védelmének rendszerét megalkották — érti ez alatt a párizsi békekcnfrenciát, — nem arra gondoltak, hogy bizonyos államok keretében a lakosság egy részét úgy szervezzék meg, hogy az állandóan idegen maradjon a nemzet egyetemes szervezetében, hanem ellenkezőleg oda törekedtek, hogy ezeket az elemeket a jogi védelem olyan státusába helyezzék, amely az egyéni sérthetetlenséget számokra minden tekintetben biztosítsa és fokozatosan előkészítse a teljes rtemzeti egység megteremtésének előfeltételeit. Valóban megdöbbentő nyilatkozat a nemzetek szövetsége tanácsának, a kisebbségek védelmi fórumának hivatalos közege ajkairól! Ez a nyilatkozat Európa 40 milliónyi kisebbségeiben, • valamint ezen kisebbségek önálló állami életet élő faj testvéreiben a legnagyobb keserűséget váltotta ki. Ez a felfogás egyszerűen azt jelenti, hogy a kisebbségi szerződések nem egyebek, mint ravasz mesterkedések, amelyek csak arra valók, hogy a kisebbségeket megtévesszék. E szerint a kisebbségi szerződésekben a kisebbségeknek biztosított jogok csak arra szolgálnak, hogy átmenetesen megnyugtassák a kisebbségeket elfedjék előlük az igazi végcélt, amely nem egyéb, mint hogy a kisebbségek teljesen beolvadjanak a többségbe. Lehetetlen, hogy Mello Franco úr monstrucsus felfogása a tanács egyetemének felfogása legyen, és csak elnézés lehet az, hogy Mello Franco okfejtése cáfoíatlanul hangozhatott el a nemzetek szövetségének tanácsában. Minthogy azonban Mello Franco úr okfejtése a nemzetek szövetségének hivatalos kiadványában nyomtatásban megjelent és így az egész világ előtt nyilvánossá lett: mindenkinek, aki a kisebbségi kérdésb n é; dekelve van, o.lső sorbán pedig nejünk magyaroknak kötelességünk tíltakozn* Mello Fraucc úrnak álláspontja ellen, amciy a kisebbségi védelemnek nemzetközi jogszabályokban körülirt rendszerével teljesen ellentétes. Mello Franco téves és tapintatlan kijelentései kemény kritika tárgyát alkották a népszövetségi ligák uniójának kisebbségi bizottságában is, amely március 8-án Genfben ülésezett. Ezen az ülésen el is határozták, hogy az uniónak június végén Drezdában tartandó közgyűlése óvást fog emelni a nemzetek szövetsége tanácsában Mello Franco részéről elhangzott fejtegetések ellen. Mindenesetre sajnálatos jelenség, hogy a nemzetek szövetségének tanác&a a kisebbségi ügyek előadói tisztségét már két év óta bízza olyan delegátusra, aki nem bir kellő érzékkel a kisebbségi kérdés iránt s akinek egyáltalában semmi hivatottsága nincs arra, hogy a kisebbségi jognak, a nemzetközi jog ezen legújabb terminusának kifejlesztésében aktiv szerepet vállaljon. Egyszersmind intő jel arra is, hogy a tanács szervezete sürgősen alapos revíziót igényel. Vagy legyen méltóvá a tanács arra a díszes hivatásra, melyre vállalkozott akkor, amidőn elfogadta a kisebbségek védőjének reá bízott magasztos feladatát, vagy pedig mondjon le erről a szerepről, amelyet eddig oly szánalmasan töltött be! Magyarok aknamunkája Genfben A frank hamisítás szomorúan szenzációs ügyéből kifolyólag hárem beadvány is került a népszövetségi ligák uniójának f. é. március 5-én tartott elnökségi tanácsülése