Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 7. szám - Európai Egyesült Államok. A Magyar Külpolitika ankétje. 3. [r.]

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. április 1 nyok sorozhatok, amelyeket a Népszövetség és a vele összekötte tésben álló intézmények bocsáta nak ki. Ez a csoport 220 sorszám alatt kb. 260 kötetet foglal magában. A második csoportba a folyóiratok tartoznak. Ezekből 41 eí cserepéldányként kap a társaság az általa kiadott Magyar Külpolitika című íolyóírat megküldéséért. Többfeiől megnyilvánult óhajnak tett eleget az igazgatóság, amidőn a folyó év kezdetén a következő idegen nyelvű folyóiratokat ren delte meg: Zeitschrift für Völkerrecht, Breslau, Deutsche Rundschau, Berlin, Revue de Droit International, Gcnéve, Revue de Droit International et de Législation Comparée, Bruxelles, Revue Politique et Parlamentaíre, Paris, Revue des Deux Mondes, Paris, Foreigns Affaires, London. Végül a szorosabb értelemben vett könyvtárban található művek alkotják a könyvtár harmadik csoportját. Ezek 1490 sorszám alatt vannak nyilvántartva. Kartothek már elkészült róluk, az index elkészítése folyamatban van. Rohrbach Pál Szovjet-Oroszországról A Magyar Külügyi Társaság Apponyi Albert gróf elnöklésével március hó 26-án felolvasóülést tartott, amelyen Rohrbach Pál dr. berlini egyetemi tanár és publicista tartett nagyértékű előadást Szovjet-Oroszország politikai és gazdasági viszonyairól. Ez alkalommal igen előkelő és nagyszámú közönséggel telt meg a társaság előadóterme. A német követséget dr. von Leweizow követségi tanácsos és dr. Bentzler követségi titkár, a cseh-szlovák követséget pedig dr. Lankás követségi tanácsos képviselte. Megjelentek azonkívül a társaság elnökségén kívül Tánczos Gábor altábornagy, deberdói Breit József altábornagy, Nuber Sándor rk. követ és meghatalmazott miniszter, Prócopius Béla m. klr. athéni ügyvivő, báró Szíerényi József v. b. t. t., báró Bálás György táborszernagy, Bánó Dezső, Lobmayer Jenő, dr. Tausz Béla, dr. Okolicsányi László, Bleier ezredes, dr. Zachár Gyula, báró Eperjessy Árpád, Gerlóczy Béla, dr. Pániczky Ede, Vásárhelyi Lajos és még sokan mások. Apponyi Albert gróf meleg üdvözlő szavai után az előadó plasztikus képet festett Szovjet-Oroszország jelenlegi gazdasági és politikai helyzetéről és meggyőzően mutatott rá arra, hogy az orosz császárság összeomlása után a nyugati provinciák szükségképpen szakadtak le az orosz birodalom testéről és hogy ez az elszakadás, illetve önállósulási folyamat nem állhatott meg ennél a határnál, aminek bizonysága az Ukrán állam nemrég történt önálló kialakulása. A szovjetnek liberális nemzetiségi politikája következtében az ukránok évről-évre bámulatos mértékben kifejleszthették specifikus nemzeti sajátságaikat és hogy Kiew, amely a háború előtt még tisztán orosz vonásokat mutatott, ma már valóban az Ukrán állam fővárosának benyomását kelti az idegenben. Ezután áttért az előadó a Szovjetbirodalom gazdasági viszonyainak ismertetésére és reámutatott arra, hogy Oroszország a háború és forradalmak következtében gazdaságilag teljesen megrendült. Ennek következményekép Oroszország az ipari termékeknek, gazdasági és gyári berendezéseinek nagyrészét még ma is külföldről kénytelen beszerezni. Ez magyarázza Angiiának oroszellenes politikáját is. Ha t. i. az angol kormánynak sikerülne megakadályozni, hogy Oroszország a nagy nyugati ipari államokból legfontosabb ipari felszereléseit bevihesse, ugy az oroszszovjet hatalma teljes bizonyossággal megdőlne. Ettől azonban nagyon távol állunk, mert Németország rá van utalva az Oroszországba való kivitelre, s így keresztezi az angol terveket. Ami pedig Szovjet-Oroszország jövendő helyzetét illeti, erre vonatkozólag az előadó Keynes professzor nyilatkozataira utal, aki röviddel előbb orosz feleségével beutazta egész Oroszországot. Keynes szerint az egész bolsevista rendszer mai állapotában csak átmenet egy magasabb fejlődési fokhoz: egy nagy paraszt-demokráciához. Hogy minő úton, minő megrázkódtatásokon és forradalmakon keresztül fog ez az állapot bekövetkezni, vagy pedig a lassú fejlődés lesz-e a kibontakozás útja, ma még teljesen kiszámíthatatlan, Apponyi Albert gróf a rendkívül tanulságos és személyes tapasztalatokon alapuló előadásért a megjelentek nevében őszinte köszönetet mondott. Biológiai adatok a háborús felelősség lélektanához Huzella Tivadar egyetemi tanár fenti címmel mélyenszántó előadást tartott a Külügyi Társaság március 18-iki ülésén. Előadásának rövid gondolatmenete a következő. A háborús felelősség kérdése körül a háború kitörése óta kialakult, jelenleg különösen élénk nemzetközi vitában és annak irodalmában a régi háborús politikai keretek fenntartásával — „a központi hatalmak" és „az entente" közt — még mindig csak arról van szó, hogy a háborús felelősség egészében egymára hárít tassék. Ha azonban a háború keletkezésének mélyebb társadalmi feltétcicit tárgyilagosan kutatjuk, a háborús felelősség kérdését a szociológiai megismerés tudományos színvonalára emeljük, az mint nemzetközi társadalmi probléma, politikai szempontból máris önként megoldási nyert, A kérdés ilyen beállításával egyben a nemzeti rekonstrukció útjainak a területi integritás visszaszerzésére irányuló törekvések, társadalmi feltételeinek és reális lehetőségének megismerése által a nemzeti konszolidációs belpolitika is tudományos elméleti alapot nyer. E kérdésekben ugyan a trianoni béke után éppen a magyarnak legnehezebb az elkeseredés indulatainak leküzdésével tárgyilagosan ítélni, mégis éppen nekünk a legfőbb életbevágó nemzeti érdekünk, hogy a háborús felelősség kérdése iránt Európa közvéleményében az értelem megnyerő szavával az objektív érvek 'ogikájának kötelező erejével a tárgyilagos diszkusszió tudományos formájában a népek jól felfogott közös nemzetközi érdekéből is általános érdeklődést keltsünk. Előadó a háborús felelősség kérdését az orvosi szociológiájában körvonalazott rendszer keretében tárgyalja. A háborúnak előidézésében szereplő emberek egyéni és a nemzetközi társadalom szervezetében megadott társadalmi feltételeket a felelősség erkölcsi fogalmához viszonyított biológiai vonatkozásokban kutatja. A háború szervezete a hadviselő államok békés társadalmi keretei közül a nemzet érdekével a szerves társadalmi élet békés rendjével és az állam értelmével ellentétes egyéni törekvések összegeződése folytán lassan alakul ki, ideiglenes közös nemzeti szervezetté, amelyben a háborúnak az egyes államok belső létét fenyegető társadalmi feltételei kíküszöböltetnek és a hadszíntér változó keretei közt kiélik magukat. Az országhatároknak politikai kialakulása a háború után lényegében nem a háború kimenetelével párhuzamosan jön létre, azzal olykor éppen ellentétes, hanem az egyes államok expansív és konstruktív államalkotó nemzeti erejének nemzetközi kölcsönösségében alakul ki a politikai egyensúlyi helyzet, melynek erőfeltételeí már a háború kitörése előtt a háborúval közős külső és belső nemzetközi társadalmi feltételek által determináltak. A népek békés nemzetközi elkülönülését és politikai államalakítását feltételező ellentét a háborúban az ellenségesség konfliktusává fajul, midőn a konstruktív nemzetközi vonatkozások destruktív értelmet nyernek. A békés nemzetközi társadalom egységes közvéleménye háborúban a hadviselő államok vagy szövetséges államszindikátusok egységeiben elkülönülve oszlik meg és egész szellemi fegyverzetével is agresszív formában az ellenség felé irányul, A közvélemény tagolódásával a nemzetközi jogi kapcsolatok megszakadásával és a jogrendnek az államok frontmögötti korlátozódásával az állameszmének a közvéleményhez való megváltozott viszonyából egyenesen következik, hogy a hadviselő államban befelé minden háború mindenkor jogos, igazságos, magasabb eszmékért folyó és védekező, míg kifelé az ellenségre vonatkoztatva, jogtalan, anyagi érdekeket szolgáló és támadó. A háborús felelősség érvényesítése a békekötés alkalmával a győzők részéről a legyőzöttekkel szemben mindenkor az erőszak utolsó háborús ténye, amely hatalmi szóval csak addig tartható fenn, amíg a nemzetközi jogérzés újból felébred. A felelősség általában az egyéni értelem és erkölcs önálló fejlettségének magas fokához a jog és kötelesség kölcsönösségéhez kötött fogalom, amelynek jelentősége és erkölcsi alapja az emberek háborús közösségének lelki állapotában és kollektív formáiban a nemzetközi jogállapot felfüggesztésével megszűnik. A háborús felelősség nem hárítható egyes személyekre, személyes felelősség gyanánt, azon felfogás értelmében, amely egyes államok uralkodóit, politikai képviselőit, államférfiait, diplomatáit a háború okozóinak tekinti, vagy egyes kormányokat testületileg von felelősségre. Valamely nép, vezetőinek, a hatalom letéteményeseinek és a titkos diplomácia módszereinek nem önkényesen formálható anyaga, hanem közege, amelyben az országok társadalmában uralomrajutó közvélemény és kollektív akarat befolyásának kérlelhetetlenül alávetve csak a népszerűség lehetőségein belül cselekedhetnek. A felfogás, amely a háborús felelősseget nemzetek egyetemességére hárítja, azoknak egyéni tulajdonságokat imputálva, csak vad néptörzsek primitív társadalmában okszerű, melyben az egyéniség fogalma ismeretlen. Különösen kirívó e