Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - Árny és fény. A népszövetségi ligák uniója elvetette a Magyarország ellen irányuló francia javaslatot - Károlyi Mihály és a Foreign Affairs - Az Union Académique Internationale visszaállította velünk való kapcsolatát

1926. máicius 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Nyelek küzdelme a párisi kisebb­ségi egyezményben garantált ki­sebbségi jogok megvédéséért nem tekinthető a cseh állam elleni íl­lojalitásnak. Amennyiben ezt az egyezményt a cseh parlament most ratifikálja, a felvidéki ma­gyarság is teljes jogalappal for­dulhat panaszaival a Népszövet­séghez. Különös figyelmet érdemel az egyezménynek az iskolákra vo­natkozó szakasza, mely kimondja, hogy: törvénytelen minden olyan hatósági beavatkozás, mely arra akarja Csehországban a lengye!, Lengyelországban a cseh szülő­ket kényszeríteni, hogy gyerme­keiket ne a lengyel, illetőleg cseh nyelvű iskolákba küldjék. A csehországi lengyel és a len­gyelországi cseh iskolák igazga­tói, tanítói és közvetlen felügyelő szervei csak a lengyel, illetőleg cseh nemzetiséghez tartozhat­nak. Az állam ebből a célból kü^ lön csehországi lengyel és len­gyelországi cseh tanfelügyelősége­ket szervez és ezek iskolaláto­gató felügyelőit az illető nemzeti­ség tagjaival tölti be. Ez az in­tézkedés, melyet a tárgyalt szer­ződés előír, valósággal megvaló­sítása már a nemzeti kisebbsé­gektől világszerte sarkalatos programmként követelt kisebb­ségi kulturautonomíának, melyet eddig csak Észtország alkotott meg. A kisebbségi kulturjogok ilyen kodifikálása után nem zár­kózhatik el többé a cseh kor­mány a felvidéki magyarság kul­turautonomíájának megvalósítása elől sem. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Rovatvezető: Szakács Kálmán dr. A Külügyi Társaság Veszprémben A Külügyi Társaságot, vidéki propaganda utjai során, legutóbb Veszprém városa fogadta falai közé, ahol a város és vármegye élénk részvételével tartotta meg február 28.-án díszgyülését. A Külügyi Társaság küldöttsé­gét Pékár Gyula alelnök vezette, tagjai voltak Eöttévenyi Olivér dr. ügyvezető alelnök dr., Horváth Jenő dr. Radisics Elemér igazgató és Szakáts Kálmán titkár. A kül­döttek vasárnap reggel indultak Veszprémbe. Jutás állomáson Komjáthy László dr. Veszprém város polgármestere fogadta az ér­kezőket és kifejezte örömét, hogy a Külügyi Társaság vezetőségét városa falai között üdvözölheti. Ezután a küldöttség tagjai kocsik­ra szálltak és gyönyörű verőfé­nyes időben vonultak be a vá­rosba. A küldöttség tagjai részben a püspöki palota, részben magas egyházi méltóságok vendégszeretét élvezték. Délután öt órakor kezdődött a díszgyülés. Jóval a kitűzött idő előtt nagyszámú és előkelő érdek­lődő közönség töltötte meg a veszprémi szinház gyönyörű, tá­gas nézőterét, amelynek soraiban a következő egyházi és világi elő­kelőségek jelentek meg: Rott Nándor dr. megyéspüspök, Magyar Károly dr. főispán, Horváth Lajos dr. vár­megyei főjegyző, Komjáthy László dr. polgármester, Csajághy Károly kúriai biró, törvényszéki elnök, Laczkó Dezső múzeumi igazgató, c. tankerületi főigazgató, Cse­resnyés József dr. egészségügyi főtanácsos, Óuáry Ferenc dr. volt országgyűlési kép­viselő, Kránitz Kálmán nagyprépost, Si­mon György dr. prelátus4ianonok, Rad­ványi Viktor dr. kanonok, Szakáts Gyula dr. pénzügyigazgató, Zakariás Antal rend­őrtanácsos, Wellman Samu kir. ügyész, Wéber PáJ dr. püspöki titkár, Langmár Lipót dr. szentszéki jegyző, Istvánffy Mik­lós nyűg. tábornok, továbbá a városi ta­nács, helybeli hatóságok kiküldöttei, tár­sadalmi egyesületek, intézetek vezetői ás tagjai nagyszámmal. Pontosan öt órakor, megérkezett Rott Nándor dr. veszprémi me­gyéspüspök, aki elfoglalta az el­nöki széket; körülötte helyezked­tek el a színpad előtt felállított elnöki emelvényen a Külügyi Tár­saság küldöttsége, valamint Ma­gyar Károly főispán, Bibó Károly dr. alispán, Komjáthy László dr. polgármester és Horváth Lajos dr. vármegyei főjegyző. Magyar Ká­roly főispán üdvözölte elsőnek a vármegye és város nevében a Kül­ügyi Társaság megjelent tagjait és r Arny és fény A népszövetségi ligák uniója elvetette a Magyarország ellen irányuló francia javaslatot — Károlyi Mihály és a Foreign AHaírs — Az Union Académique Internationale visszaállította velünk való kapcsolatát A Nemzetek Szövetségének ta­nácskozásával egyidejűen sajnála­tos hadjárat indult meg Magyar­ország ellen, hogy eleve lerontsa azt a kedvező hatást, amelyet a miniszterelnök genfi jelentése volt hivatva tenni. A támadók, az emigráns magyarok szellemi ve­zérletével, első sorban a frank­ügyet akarták kihasználni és si­került is keresztül vínníök, hogy a Népszövetségi Ligák Uniójának francia csoportja beadványt inté­zett az Unió főtitkárságához, kér­ve, hogy az Unióba kapcsolt min­den országos csoport hívja fel saját kormányát, követelje a ma­gyarországi frankhamisításnak a Nemzetek Szövetsége előtt való tárgyalását. A támadó hadjárat a sajtóban is folytatódott, s a többi között Károlyi Mihály írt hosszú vádaskodó levelet a Foreign Affairs hasábjain. Ez az árnyoldal. A Népszövetségi Ligák Uniója francia csoportjának beadványára Apponyi Albert gróf adta meg a méltó választ és a Lukács György vezetésével működő magyar dele­gáció indítványára elvetették a javaslatot azzal a megokolással, hogy az Unió nem tartja magát illetékesnek, hogy ebben az ügy­ben bármit is kezdeményezzen. A Foreign Affairs is megfelelt Károlyi Mihálynak. Előre bocsát­va, hogy nem tételezhető fel róla, miképp helyeselné a „hazafias célból" elkövetett pénzhamisítást, kijelenti, hogy legjobb meggyőző­dése szerint Magyarországgal rosz­szul bánt a trianoni béke és ez a bánásmód alkalmas arra, hogy felszínre hozza ami rossz szuny­nyad a néptömegek lelkében. És nem lát okot arra, hogy a Win­dischgraetzhez és Nádasyhoz ha­sonló emberek buta bűntettét ürü­gyül lehessen használni arra, hogy bármely hatalom is beleavatkoz­zék az ügybe. Ugyancsak meg kell emlékez­nünk arról a csendes és rendkívül eredményes munkáról is, amelyet tudósaink végeznek, hogy fenn­tartsák a magyar névnek és a magyar kulturális tevékenységnek régi hírét és becsületét a külföl­dön, így legutóbb Henri Goelzer a párisi Union Internationale Académique főtitkára igen hízelgő sorokban értesítette Balogh Jó­zsef dr.-t, a klasszika filológiának neves művelőjét, hogy az Unió kedvezően fogadja szt. Gellért csanádi püspök művének kritikai kiadására vonatkozó ajánlatát. ,,A bizottság, irja Goelzer, külö­nös örömmel látja, hogy Magyar­ország hivatalosan is belekapcso­lódjék munkánkba." E sorok je­lentőségét magyarázza, hogy ez az első alkalom, amikor az Unió is­mét megnyitotta kapuit a háború után magyar tudós tevékenységé­nek. Ez a fényoldal.

Next

/
Thumbnails
Contents