Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - A kisebbségi jogokért folytatott harc nem tekinthető illojalításnak. A cseh-lengyel kisebbségi szerződés

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. március 16 stb. Sőt 1917-ben az Esterházy ­kormány Mihalovichot nevezvén ki bánná az állami hatalmat tel­jesen a koaliciónak adta át, ami­vel a magyar-horvát unió sorsa meg volt pecsételve. Lorkovics még a háború előtt bizonyos evolúción ment keresz­tül. A koalició szerbjeinek kétes magatartása a délszláv eszme irá­nyában és a horvát autonómia sérelmeinek kérdésében kezdték félrevezetni szunnyadó horvát nemzeti érzését. Az önálló horvát pártba oly politikusokkal került érintkezésbe,! akiknek jogpárti múltjuk volt, tehát a horvát na­cionalizmus bennük a délszláv keretekben is tovább élt. Szupilo bukása után a koalició vezetése szerb kezekbe került és ettől fogva Belgrád befolyása Zágrábban egy­re jobban éreztette magát. Ez a befolyás Budapest felé olyan tak­tikát diktált, melvet Lorkovics a horvát jogok feláldozásának tar­tott. A szerbeknek u. i. a horvát autonómia sokkal inkább útjában áll mint állott nekünk. Magyaror­szág államegysé<ét ugyan bizo­nyos fokig vsszedelmeztette ez az autonómia, de a nagyszerb eszme megvalósulása egyenesen lehetet­len az autonómia fennmaradása esetén. A háború kitörése után a Pok­ret antantbarát lappá lett, amiért 1915-ben betiltatott. A lap 1917­ben támadt újra fel Hrvatszka Rijecs (Horvát szó) néven. Első szerkesztője még Lorkovics volt, de Lorkovics érzésben és gondol­kozásban egyre jobban távolodott a koalíciótól. 1918. elején kilépett a pártból és átvette a Male Novine (Kis Újság), utóbb Novo Krijeme (Uj Idő) szerkesztését. Lorkovics mint antantbarát és délszláv érzel­mű politikus, akiben azonban fel­támadt a horvát nemzeti érzés, nem közeledhetett a jogpárt Frank-párti árnyalatához, mely­nek horvát exkluzivitását és ra­gaszkodását a Habsburg-Monair­chiához nem tehette magáévá, el­lenben egyre közelebb jutott a jog­párt sztarcsevicsiánus szárnyához, mely antantbarát volt és recipiálta a délszláv eszmét, de nem tagadta ineg a horvátságot. A délszláv egység kikiáltása után hamarosan bekövetkezett a kiábrándulás mindazok részéről, akik nem voltak hajlandók megfe­ledkezni horvátságukról. Lorkovics az első belgrádi délszláv parla­mentben, az u. n. Ideiglenes Nem­zeti Képviseletben, már együtt mű­ködik a sztarcsevicsianusokkal és lapjuknak a Hrvatnak (A horvát) szerkesztője lesz. Együtt alapítják meg a horvát egyesülés pártját, mely a délszláv egység és király­ság elismerése mellett követeli a tartományi autonómiák fennmara­dását. A vidovdáni alkotmány meghozása halálos csapást mért e pártra. Belgrád végleg elejti őket és Horvátországot kiszolgáltatja Pribicsevicsnek, otthon meg Rá­dics agitáció ja őrli fel őket. Lor­kovics sem a konstituanténak, sem az első szkupstinának nem volt tagja. A múlt évi választásokon Rádics saját listájára felvett né­hány egyesüléspárti jelöltet, mi­után a párt magáévá tette köz­társasági konfederációs programm­ját. így jutott Spalatóban mandá­tumhoz Lorkovics. Mikor bekövetkezett Rádics be­hcdolása, Lorkovics rem követte, hanem a volt egyesüléspárti kép­viselőkkel és néhány radicsianus disszidenssel megalakította a hor­vát federalista pártot. E párt prog­rammja a délszláv királyságot öt államra (Szerbia, Montenegró, Bosznia, Horvátország, Szlovénia) bontja öt kormánnyal és törvény­hozó testülettel; a központi kor­mány ellenőrzésére ez államnak delegátusaiból álló parlamentet küld ki. A párt vezérlapja a to­vábbra is Lorkovics szerkesztésé­ben megjelenő Hrvat lett és a párt első elnökévé ugyancsak őt válasz­tották. Lorkovics korai halála kétségte­lenül nagy csapás a horvát nem­zeti politikára. Egyénisége arra ugyan nem lett volna alkalmas, hogy Rádics előre látható bukása után átvegye a nemzet vezetését, de jellemének puritánsága, önzet­len hazafisága arra alkalmassá tették volna, hogy a horvát nem<­zeti gondolatot bizonyos méltóság­gal képviselje addig, amíg megér­kezik az, aki hivatva lesz a horvát nemzet sorsát irányítani. A Lorko­vics helyébe előre láthatólag lépő Trumbícs mind jellemileg, mind politikai múltjánál fogva e szerep­re sokkal alkalmatlanabb. Mikor itt állunk Lorkovics sírjá­nál, mikor elismerjük az ő érde­meit, mikor benne a horvát nem­zet egyik legderekabb fiát méltat­juk és gyászoljuk, nem tehetjük meg, hogy le ne vonjuk az ő éle­tének és pályájának nagy tanulsá­gát: minden olyan horvát politika, mely a délszláv eszme, diadalát szolgálja, katasztrófát hoz a hor­vát nemzetre, bukást és késői ki­ábrándulást az egyénre, a horvát feltámadás, a horvát nemzeti célok megvalósítása csakis tiszta horvát alapon képzelhető el. A kisebbségi jogokért folytatott harc nem tekinthető illojalításnak A cseh-lengyel kisebbségi szerződés A prágai parlament munkakép­telensége miatt még mindig letár­gyalatlanul maradt a napiréndre kitűzött cseh-lengyel kisebbségi egyezmény, melyet még tavaly­április 23-án kötöttek Varsóban s melyet egy éven belül ratifikálni kell. Nem sok idő van tehát már hátra s így valószínűleg a tisztví­selőtörvény megszavazása után sor kerül rá. A szerződés volta­képpen jogi és pénzügyi problé­mákkal foglalkozik, de vannak benne olyan határozatok is, ame­lyek a kölcsönös kisebbségi vé­delemre vonatkozván, fontos nem zetközi jelentőséget adnak ennek az egyezménynek s így a magyar közvéleményt is nagyon érdekel­heti. A szerződés harmadik feje­zete foglalja magában ezeket a kölcsönös kisebbségi jogi- és kul­turális védelmi pontokat. Vonat­koznak ezek a cseh anyanyelvű lengyel és a lengyel anyanyelvű cseh állampolgárokra. Eredetileg Szilézia 1920. évi felosztása kap­csán kellett ezt a kisebbségi kér­dést rendezni, de a szerződés nem marad meg kizárólag a volt te­scheni kerület területén, melynek egy részét Csehország, más ré­szét Lengyelország kapta, hanem a két állam teljes területén ösz­szefüggő tömegben élő csehekre, illetőleg lengyelekre kiterjed így például a volhiniai cseh gyarma­tosokra is. A szerződés kimondja, hogy a kisebbségek kötelessége a lojali­tás jelenlegi hazájukkal szemben. azonban a kisebbségi jogokért folytatott harc nem tekinthető il­lojalításnak. Nagyon fontos ez a megállapítás, mert hiszen a kis­antant eddig kivétel nélkül min­den esetben az állam elleni hűt­lenségnek bélyegezte, ha valame­lyik nemzeti kisebbsége nemzet­közi fórumokhoz fordult kormá­nya kisebbség-ellenes eljárásai és törvénysértései miatt. Csehor­szágban és Szerbiában a rendtör­vényt igyekeznek mindenesetre alkalmazni, Romániában pedig, az erdélyi magyar egyházak első népszövetségi panasza alkalmával 1925. nyarán Petrescu-Comnen Románia svájci követe már hír­lapi úton törvényjavaslat megal­kotását kérte a legkeményebb bűntető szankciókkal azok ellen a román állampolgárok ellen, akik bármiféle panaszukat külföldre viszik. Benes most ebben a szer­ződésben világosan elismeri, hogv a Csehország területén élő len-

Next

/
Thumbnails
Contents