Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 6. szám - Lorkovics Iván

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS LAPJ Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap 88 Megjelenik minden hónap 1-én és 16Bndapest, 1926 VII. évi. 6. szám Március 16 FŐBB CIKKEINK: bj.: Lorkovics Iván f — A kisebbségi jogokért folytatott harc nem tekinthető illojalitásnak — Árny és fény - Külügyi Társaság (AKülügyi Társaság Veszprémben — Weis István és Czeke Marianne előadása — — A könyvtár gyarapodása) — Kovács Árpád (C&ikágó): Magyarország az amerikai sajtóban — Rex: Diplomáciai élet — Világkrónika — Oroszország bekerítő mozdulata Anglia ellen — Idegenforgalom A Külügyi Társaság a Balatonért — Külföldi államok képviseletei Magyarországon — MELLÉKLET: Gerevich Zoltán: Szerbia szerepe a világháború kitörésében Lorkovics Iván f ib)). Legutóbbi számunk lezárása után érkezett meg a hire, hogy a horvát federalista-párt elnöke, dr. Lorkovics Iván ügyvéd, rövid szenvedés után febr. 24-én zágrábi villájában elhunyt. Vele a horvát politikai élet utolsó negyedszázadának egyik legkarakterisztikusabb alakja szállt sírba, akinek pályája tanulságosan tükrözi vissza azt a fejlődést, melyet a horvát politikai gondolat ez idő alatt megtett. Lbrkovics Balázsnak, a zágrábi egyetemen hosszú évtizedeken át a nemzetgazdaságtan tanárának fia volt. Az öreg Lorkovics a Nemzeti Párthoz tartozott. Ez a párt, mely 1873—1906. között a kormányhatalom birtokosa, első generációjában eleven erővel képviselte Strossmayer eszméit, a délszláv egység gondolatait, úgy hogy lényegénél fogva ellensége volt a magyar-horvát uniónak s azzal hogy az 1868-i kiegyezést elfogadta csak taktikát változTatott. Ha később a párt jugoszlávizmusa elhomályosult is, ha egyes bánok erőszakos és korrupt rezsimje látszólag engedelmes magyarán pártot is csinált belőle, délszláv indítékai immanens erővel dolgoztak tovább különösen a horvát iskolákban. A magyarán megalkuvó, de mindig Strossmayerista Lorkovics Balázsnak 1876. jun. 17-én született fia örökölte atyja jugoszlavizmusát, de annak korlátai nélkül. Szülővárosában, Zágrábban, végezve el a jogot, először állami szolgálatba lép, de lobogó fajszeretetének nem felelt meg az a világ, melyet Khuen-Héderváry idejében a horvát bürokrácia jelentett. Kezdtek már haza szállingózni a prágai egyetemről azok a barátai, akik a magyar zászló elégetése miatt 1895-ben a zágrábi egyetemről kizárattak. Ezek az ifjak azok, akik Horvátországba elhozták Massaryk tanításait, akik megindították azt a mozgalmat, mely Horvátország elszakadásához vezetett, Lorkovics 1897. óta foglalkozott publicisztikával. 1902-ben szerkesztője lesz az eszéki Narodna Obráná-nak ( Nemzeti Védelem), míg 1905-ben át veszi a zágrábi Pakretet (Mozgalom), mely az 1904-ben megalakult horvát haladó-párt közlönye volt. A párt mint a horvát-szerb koalíció tagja, részt vett az 1906-i választásokon, amikor is a koalíció megszerezte a mandátumok relatív többségét. A Nemzeti Párt bukását főleg két körülmény okozta. Az egyik hogy az erőskezű Khuen-Héderváryt felváltotta a báni székben a gyámoltalan Pejachevich, a másik az hogy a magyar koalíció, — gróf Andrássy Gyula tiltakozása ellenére, — a horvát-szerb koalíciót támogatta, mert ez ellensége volt a magyar szabadelvű-párt szövetségesének a Nemzeti Pártnak Budapesten nem akarták észrevenni mennyire veszedelmes magyar szempontból is a horvátszerb koalíció, mely nyiltan a délszláv egység álláspontjára állott. És bár a Nemzeti Pártnak a sabor virilis tagjaival még mindig többsége volt, az országos kormányt teljesen átadták a koalíciónak. A koalíció ugyan akkor csak egy évig maradt uralmon, de ez az egy év elég volt arra, hogy többé a Nemzeti Párt ne szerezhessen többséget. A horvát haladó-párt három olyan képviselőt juttatott a száborba, akik a későbbi időkben igen jelentékeny szerepet játszottak: Bábics-Gyalszki, a legnagyobb horvát regényíró, Surmin egyetemi tanár, utóbb Jugoszlávia kereskedelmi minisztere és Lorkovics. Lorkovicsot Valpovo küldte a száborba és a horvát szábor megszűntéig állandóan ezt a kerületet képviselte. Nagyon élénk részt veíf a szábor munkásságában különösen mint pénzügyi szakértő, tagja lett a magyar parlamentnek is, de működésének főtere továbbra is a publicisztika maradt. Pártja és a koalícióhoz csatlakozott jogpártiak hamarosan összeolvadtak, így keletkezett az önálló horvát párt, mely egyesítette a délszláv alapon álló horvátokat. A horvátországi szerbek nem csatlakoztak e párthoz, hanem megmaradva a horvát-szerb koalíción belül az u. n. önálló szerb pártot alakították meg. E párt lapja a Szrbobrád (Szerbetvédő) kezdettől fogva oly politikát képviselt, mely csak formailag illeszkedett bele a koalíció politikájába. Vezérpublicistája Pribicsevics Szvetozár voltr kinél jobban a horvátokat még senki nem gyűlölte. Lorkovics Pokretje Hrimtski Pokret (Horvát Mozgalom) néven ai horvát önálló párt vezető lapja lett. A koalíciós kormány bukását követő abszolutisztikus kísérletek alatt Lorkovics a végsőkig exponálta magát, a miért börtönbe is került. Skerlecz 1913-ban létrehozta a végzetes kibékülést Tisza és a koalíció között. A koalíció semmit sem adva fel elveiből és a kiegyezést is csak mint ténylegesen fentálló törvényt ismerve el, a kormány-párt kedvező helyzetébe jutott, ha az osztályfői állásokat színtelen unionista politikusok töltötték is be. A háború kitörése semmit sem változtatott ezen a helyzeten, ámbár a koalíció egyes tagjai itthon súlyosan kompromittálták magukat, más tagjai meg az antant oldalán működőit Délszláv választmánynak voltak a vezérkara Trumbics Szupilo, Ainkovics, Banjanin, Potocsnyák Ara: 2500 h