Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 5. szám - Németország és a Nemzetek Szövetsége

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. március 1 Ellen ismert magyar filmmüvésznő által Nobile Rio partnerével bemu­tatott Charleston követett. A fá­radhatatlan Valenci egyetemi tánc­tanár vezetésével működő t|ánc­zsüri igen nehéz feladat előtt állott, amennyiben a táncversenyben a sok bájos táncosnő és ügyes táncos kö­zött nehéz volt odaítélni a legjobb táncospárok számára kitűzött tízen­nyolc dijat. A bál művészi rendezésében ki­váló érdemeket szerzett Bolváry Géza ismert filmrendező és az agi­litásáról ismert Somlyó Ernő fő­szerkesztő. A bálnak művészi ki­vitelű programmjár.ak címképét a Münchenben élő Baranyay-Lőríncz Gusztáv festőművész rajzolta, nagy művészi készséggel. A jótékony célt szolgáló bál sikere érdekében a háziasszonyok élén lelkes, oda­adó munkával özv. Velics Lajosné, a monarchiát Münchenben hosszú időn át képviselő néhai követünk özvegye, Dezasse grófné és Velics László, jelenlegi konzulunk fele­sége fáradoztak. Ugyancsak kiváló része volt a sikerben Dezasse Fe­rencnek, a müncheni Magyar Se­gélyző Egylet elnökének, valamint Velics László követségi tanácsos­nak, jelenlegi müncheni konzu­lunknak. A bálon a már említetteken kívül részt­vettek: Pilar, Klára és Auguszta bajor kir. her­cegnők, Seefried grófné szül. Erzsébet kir. hercegnő leányaival, Konrád és Adalbert kir. hercegek, az Isenburg, Castell- és Oettingen hercegi családok, a Pappenheim Siegfried, Leyden, Beust, Mierbach, Trauttmannsdorff és Larisch grófi, vala­mint a Franckenstein, Ringhofer, Bren­tano, Seitter és Kuhlmann bárói családok tagjai, a müncheni társadalom kiválóságai közül pedig Kiifner udvari tanácsos, Mün­chen polgármestere. Mantel rendőrfőnök, báró Kress altábornagy, kat. ker. parancs­nok, Seeckt vezérezredes felesége, von Haniel birodalmi követ, Günther osztrák és Curtis amerikai fökonzulok, a müncheni művész- és tudományos élet legelőkelőbb tagjai, valamint a magyar kolónia és fő­ként az itteni főiskolákon tanuló magyar fiatalság teljes számban. Feltűntek a Hungária magyar diákegylet tagjai a frakkon viielt kék-arany erdélyi színű egyesületi jelvényükkel. Az átmenetileg itt tartózkodó budapesti vendégek sorá­ban ott voltak: Moldoványi Sándor kö­vetségi tanácsos és neje, Pálííy Ferenc gróf és neje szül. Apponyi Júlia grófnő, Thierry sorhajókapitány és Ángyán Gé­záné. A müncheni magyar bál alkalmából Magyarország iránt újból mutatkozó ba­rátságot igazolja az itteni kereskedői vi­lág áldozatkészsége is. Az itt élő magyar művészek, így Kubinyi Sándor, Csuzy Luma, Esseő Erzsébet szobrásznő és Weiss Erzsébet saját festményeiket, illetve raj­zaikat és plakettjeiket, Klára bajor kir. hercegnő pedig nagy készséggel festett virágcsendéletét és a hires Stuck titkos tanácsos sajátkezűleg dedikált rézkarcát ajánlotta fel a tombola céljaira. A Times értesülése szerint gróf Bosdari berlini olasz nagykövet legközelebb megválik állásától és helyébe gróf Altofrandini Mares megy. Erről a diplomatáról köztu­domású, hogy a fasizmus híve és Mussolini legmeghittebb barátja. * Kánya Kálmán követ február 9-én délután vendégül látta követ­ségi lakásán, a Berlinben lévő ma­gyar újságírókat. Szatmári Jenő (8 Uhr Abendblatt, Világ), Vértesi Dezső (Budapesti Hirlap), Szántó Sándor (Vorwárts), Berend Pál (Est-lapok), Aranyosi Miklós dr. (Újság), Székely István (Pesti Hírlap), Somogyi dr. (Központi Sajtóvállalat) és Bakonyi György (Magyar Szemle) voltak hivatalo­sak a teán, melyen a követség tag­jai is résztvettek. A vendéglátó követ hosszasan elbeszélgetett a magyar újságírókkal, akikre igen kellemes hatást tett Kánya követ szimpatikus egyénisége. A községi választások eredménye Romániában A hirtelen és előkészületek nél­kül lefolytatott községi választá­sok nagy meglepetést hoztak Ro­mániában a kormányra és az ellen­zékre egyaránt. A kormány idejé­ben gondoskodott, hogy a falvak nagy részében még jelölésre se engedje a szervezetlen ellenzéket, saját listáira jelölvén a községek tekintélyesebb és népszerűbb pol­gárait, így a falvak 65 százaléká­ban egyhangú volt a választás, a megválasztott képviselő testületi tagok pedig nem politikusok. A vá­rosokban volt csak komolyabb küz­delem és éppen a városok adták a nagy meglepetést. A szervezetlen ellenzék ugyanis döntő győzelmet aratott a kormány felett. Erdély­ben a kormány bukását látszatra legalább nagyon mérsékelte a ma­gyar párttal kötött paktum. A pak­tum alapján ugyanis a kormány a maga győzelmének tüntetheti fel a Székelyföld minden városában elért eredményt, úgy szintén a Má­ramarosszigeten, Szatmáron, Nagy­károlyban, Zilahon, Szilágysom­lyón, Nagyszalontán, Aradon, Dé­ván, Petrozsényben, Vajdahunya­don, Hátszegen, Abrudbányán, Vízaknán, Dicsőszentmártonban, Szászrégenben, Oravoca és Resica­bányán s végül Désen lefolyt ré­szint egyhangú részint a túlnyo­móan magyar győzelmet. 23 város­ban győzött Erdélyben a magyar párt, ellenben elbukott éppen a kormánnyal kötött paktuma miatt Nagyváradon, Kolozsvárt és Te­mesvárt. A kormány külföldre nagy győ­zelmet jelentett, táviratában azt adván hírül, hogy 63 városban győ­zött az ő listája és csak 38-ban az ellenzéké. Azt természetesen elhallgatta, hogy az ő városai jó­részt két hónappal ezelőtt városi rangra emelt közepes lakosságú faluk. Megtörtént az is, hogy Bra­tianu miniszterelnök saját kerüle­tében, Fogarascn, elbukott a kor­mánylista az egyesült nemzeti párti — szász listával szemben. Ezt a kudarcot a pótválasztásokon már nem lehet kiköszörülni s hogy levonja-e a kormány a konzekven­ciákat, vagy nem — még nem le­het tudni. Kétségtelen, hogy ez az ered­mény elsősorban a kormány nagy népszerűtlenségének köszönhető. Erdélyben az általános okokon kívül még külön helyi okok is já­rultak a kormánylista bukásához. A magyar párt a legnagyobb oda­adással dolgozott a paktum érde­kében, mind a 14 magyar napilap a legnagyobb agitációt folytatta a paktumért és sikerült is a legtöbb városban a magyarság egységét megtartani minden ellenzéki ke­csegtetéssel szemben, az utolsó percben azonban döntőleg hatott a nagyenyedi csiny híre. Itt ugyan­is a prefektus szembehelyezkedett a paktum feltételeivel, nem járult hezzá, hogy a megegyezés szerint magyar többségű legyen a tanács, holott Nagyenyed egyike volt an­nak a négy városnak, melyben a kormány magyar polgármestert en­gedélyezett. A magyarság ezért önálló listát nyújtott be, mire a prefektus külön teljesen román listát készíttetett, aztán katonaság­gal és fegyőrökkel záratván el a szavazóhelyiségek ajtait, nem en­gedte meg az 1300 magyar vá­lasztó bejutását. így aztán az 1700 szavazó közül csak 238 szavazha­tott le s ebből mindössze 28 volt a magyar. Az eredmény aztán az lett, hogy a román tisztviselők és a külvárosi parasztság szavazatai­val tiszta román tanácsot kapott Nagyenyed. A nagyenyedi vissza­élések hire már kora délelőtt elju­tott Tordára, Kolozsvárra és Nagy­váradra, s ettől kezdve hiába volt a magyar pártvezetőség minden erőlködése, a felháborodott magyar tömegek az ellenzéki listára sza­vaztak. Hozzájárult mindezekhez az is, hogy a régi választói listákon a magyarság nagyobb része nem volt felvéve, ellenben szavazati jogot

Next

/
Thumbnails
Contents