Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 5. szám - Németország és a Nemzetek Szövetsége

1926. március 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 kaptak a román egyetemi hallgatók is s a királyságból frissen bekerült mindenféle ideiglenes elemek a törzslakossággal szemben. De kapós volt az ellenzéki lista azért is, mert általános jelenség mindenfelé, hogy a tömegek erősen balfelé hajlanak. Az ellenzék pedig választási szövetségben volt a szociálista párttal. Mindezek az ckok folytán nem arathatott a magyarság olyan győzelmet Erdélyben, mint ahogy remélte, de az eredménnyel azért meg lehet elégedve. Magyar anyanyelvű többség jutott be így is a zsidó és szociálista jelöltek beszámításával Kolozsvár, Nagyvárad várcsck tanácsába is, ahol pedig a paktumcs lista győzött, átlag 70— 80 százalék a megválasztott magyar tanácstagok száma. Temesvárt a 30 tanácstag közül csak 11 román, 12 a sváb és 7 a magyar. De bejutott a magyarság egynéhány képviselője másutt is mindenütt, kivéve Nagyszeben, Szászváros, Szászsebes és Nagyenyed városokat. Külön figyelem illeti meg Brassó esetét. Itt a szászok és magyarok tiszta kisebbségi paktumos listával jelöltek és két-harmados győzelmet értek el, melynek eredményekép a 24 tag közül 10 magyar, ugyanannyi száz. A szászok győztek önállóan Nagyszebenben, Segesvárt, Meggyesen, Besztercén és Szászsebesen. A nemzeti párttal való szövetségben Fogarason és Erzsébetvároson, a magyarokkal és a kormánnyal megegyezve Szászrégenben. Jellemző tünet, hogy az erdélyi románság éppen a paktum miatt ferdült mindenütt a kormány ellen, sőt még a beköltözött királyságbeli tisztviselők is inkább az ellenzék listájával szavaztak tüntetésül a kormány megígért türelmes kisebbségi politikája miatt. A magyar párt kebelében mindenesetre súrlódásokra fog vezetni ez az eredmény s már is erősen jelentkeznek olyan sajtóhangok, melyek az ellenzékkel való együttműködést sürgetik. Ez volna természtes útja a magyarságnak a közös erdélyi front megalkotása, az erdélyi románság elvakult sovinizmusa azonban ennek még mindig útját állja. Annyira biztos zsákmánynak tekintette az erdélyi magyar városokat, hogy sehogysem tud belenyugodni abba, hogy a magyarság bármily kis mértékben is újra politikai tényező lehessen bennük. A helyzet pedig a választás alapján az, hogy a 47 erdélyi város közül 24 tanácsában többségbe jutott a magyar és német kisebbség, ebből tizennyolcban maga a magyarság; a huszonnégy város lélekszáma pedig több mint négyszerese a román vezetés alatt maradt 23 kisvárosnak. KÜLÜGYI TÁRSASÁG Reformálni kell a Népszövetséget Kunz József, a Bécsben székelő osztrák Népszövetségi Liga titkára, aki a Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniójának konferenciám számos ízben volt a minket is közelről érintő nemzeti kisebbségi probléma előadója ,a Külügyi Társaság meghívására, február 18-án előadást tartott ,,A nemzeti kisebbségek nemzetközi védelme" címmel. Apponyi Albert gróf elnök megnyitó szavai után az előadó kiindult abból, hogy a nemzeti kisebbségek problémája mindkét nemzetre: a magyarra és a németre -mert hisz a békeszerződések elsősorban magyar és német kisebbségeket rendeltek idegen szuverénitás alá — létkérdést jelentenek, de a Népszövetségnek, Európa békéjére és azzal együtt az egész világra a legnagyobb jelentőségűek. A kisebbségek problémája, a kisebbségek védelme egyúttal általános szociológiai probléma, mely éppen az utóbbi időben elméletet és gyakorlatot erősen foglalkoztatott. A nemzeti kisebbségek kérdése legszorosabban összefügg a nemzet\l állam-eszmével és a nemzetiségi princípiummal, mely ugyan nem sűrűsödött, egy pozitív nép jogi normává, de mint politikai posztulá'itum következményeivel és tendenciáival az egész XIX. század felett uralkodott. Az előadó azután végig fejtegette a nemzeti kisebbségek kérdésének a Népszövetséghez való viszonyát, tárgyalta a védelmet, melyben a kisebbségi problémának a Népszövetségnél részesülnie kellene, de nem részesül. Foglalkozott a Népszövetségnek, mint a kisebbségi jogok garantálójának ténykedéseivel s végső eredményében oda ért, hogy a Népszövetség a kisebbségi kérdésben nem felelt meg hivatásának a hozzá fűzött várakozásnak. — Mégis, — mondta dr. Kunz — azzal fordulok Önökhöz, a nemes magyar nemzet képviselőihez, és a Népszövetség gondolatának híveihez, itt Magyarországban, ahol már szó esett arról, hogy a Népszövetségnek a kisebbségi kérdésekben tanúsított magatartása, vagy erőtlensége miatt ki kellene lépni a Népszövetségből, hogy ne távolodjanak el a Népszövetségtől. mely mégis a jövendőnek a reménye. Mert éppen az európai kisebbségi probléma, évszázados múltjával és tekintve a háborús és a győzelmi pszichózis, egyike a legnehezebb kérdéseknek, a mai Népszövetség pedig még csak kezdetét éli. Reformálni kell a Népszövetséget! Mert a megoldatlan kisebbségi probléma egy új Európa Irredenta csiráit hordja magában. — Éppen Önök, a magyar nemzet képviselői, akik a nemzeti kisebbségek kérdéséért nemcsak agyukkal, de szívükkel küzdenek, Önök vannak hivatva, hogy a nemzeti kisebbségek védelmében a tudomány és politika fegyverével felfegyverkezetten, gyűlölet és bosszú nélkül, de erővel és méltósággal, nem mint ellenfelek, de mint barátok ragaszkodjanak a Népszövetséghez. Önök ezzel a magatartásukkal hozzá fognak járulni a Népszövetség reformjának felidézéséhez. Meg fogják értetni a világgal, hegy lehetetlenség az államoknak az egymásközötti viszonyát békésen organizální és ugyanakkor az egyes államokban a kisebbségek ellen való háborút eltűrni. A nemzeti kisebbségnek igazságot kell szolgáltatni. Az előadást a jelenvoltak nagy tetszéssel fogadták és többek hozzászólása után Apponyi Albert gróf köszönetet mondott Kunznak értékes fejtegetéseiért. Az amerikai magyarság veszedelme A Külügyi Társaság február 15-iki felolvasó ülésén Józan Miklós unitárius püspöki helynök tartott előadást az amerikai magyarokról. A hallgatóság soraiban ott voltak: Lukács György v. b. t. t., Jancsó Benedek, Kratochwill ezredes, Tóth György, Horváth János, Németh József, Rosenberg Auguszta, Szász Zsombor, Dénes István, Héderváry Lehel, Héderváry Lehelné, Acsay László, Becsky Gyula, Héderváry Magda, dr. Deák Margit, Bársony Jánosné, Krisztics Sándor és mások. Pékár Gyula elnöki megnyitó szavai után az előadó mindenekelőtt visszapillantást vetett a kivándorlás ötvenéves történetére, jelezve az okokat, amelyek azt előidézték, s mai napig folyamatban tartják. A magyarság szervezkedése, úgymond, egyházi és társadalmi úton eladdig megmentette őket attól, hogy a forrongó amerikai életben nyomtalanul elvegyüljenek; de a hatóságok által is követelt és minden módon előmozdított vegyülést azzal a milliós néptengerrel a mi kis csermelyünk már soká el ne:n kerülheti. Még jó, ha színében és temperamentumában megtart valamelyes ízt és zamatot. Támogassuk őket idehaza a belső béke, termelő munka és politikai