Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 4. szám - Németország belépése a Nemzetek Szövetségébe

1926 február 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 elveit mennyiben fogja tiszteletben tartani a liberális párt. Akármi lesz azonban a sorsa, elvben döntő hatású. Az történt ugyanis, hogy a legsovinisztább párt, a liberális párt, amely állandóan hazaárulással vádolta az erdélyi nemzetipártot a gyulafehérvári határozatok miatt és az erdélyi románság minden vezetőjét a legkíméletlenebbül támadja állandóan, ha a legkisebb részletkérdésben is a nemzeti kisebbségek jogai mellett felszólal, amint ahogy hazaárulásnak bélyegezte az Avarescupárt csúcsai paktumát is, most végre nem is ellenzékben, hanem teljes felelősséggel a kormányon, mint az állam jelenlegi törvényes képviselete, hivatalos tárgyalásokat folytatott az eddig soha el nem ismert kisebbségi pártképviselettel és megállapodást is létesí/ Németország belépése a Február 12-én rendkívüli ülésre hívta össze a Népszövetség főtitkára a titkárságot, hogy tűzze ki azt a rendkívüli közgyűlést, mely Németországot fel fogja venni a Népszövetség kötelékébe. Az angol politika nagy sikerét jelenti ez a lépés, melytől azonban mindenki mást és mást vár. Az új Európa elnyomott nemzeti kisebbségei azt remélik, hogy Németország bevonulása után lesz végre egy tag-állam, mely állandóan felszínen fogja tartani és komoly elintézéshez juttatja az elnyomott kisebbségek panaszait; a franciák és a beléjük kapaszkodó győzelemnélküli győztesek azt remélik, hogy Németországot is békóba verik, s nem fog többé fenyegetni az a veszély, hogy a Páris-körüli békék erőszakos megváltoztatására lépések történjenek. Anglia azt várja, hogy elszigetelheti legveszedelmesebb ellenségét az orosz szovjetet, mely veszdelmesen környékezi már az angol birodalom életerejét, Indiát. Hogy Németország maga mit vár ettől a lépéstől, bajos volna megmondani. Valószínűleg politikai tényezői pártállásuk szerint mást és mást. Amikor a Népszövetség megalakult, Franciaország hallani sem akart arról, hogy a legyőzöttek annak valaha tagjai legyenek. Az akkori atmoszférában elképzelhetetlen volt, hogy Németország, mint egyenrangú fél egy asztalhoz ülhessen a francia diktátorral. Azóta nagyot változtak az idők. Ha Németország elveszítette a háborút Franciaország viszont a békét tett vele. Ezek után bármely párt kerül is kormányra, vagy működik együtt az ellenzékben a kisebbségekkel, vádat nem emelhet ellene, mert csak azt teszi az a párt is, amire ő a kormányon példát adott. A Nemzeti párt a gyulafehérvári pontok alapján áll, melyek még szélesebbkörüleg biztosítják a kisebbségi jogokat, a néppárt megkötötte a csúcsai paktumot, a parasztpárt és a szocialisták hivatalos pártprogrammjukban szögezték le a kisebbségek szabad vallási, kulturális, iskolai és nyelvi jogait. így most már a liberálispárt paktumával Románia minden pártja törvényesnek ismerfe el a kisebbségi jogokért való küzdelmet. Talán ez az egyetlen eredménye a paktumnak, de ez óriási elvi vívmány. (G.) Nemzetek Szövetségébe veszítette el. Győző és legyőzött a viszonyok kényszerítő ereje folytán, ha nem is érzelmileg, kényszerült egyre közeledni egymáshoz. Németországban a Népszövetségi gondolat éveken át csak társadalmi téren élt és erősbödött. Loebe, a birodalom szociáldemokrata elnöke volt egyik népszerűsítője, de formális társadalmi egyesület a Népszövetség propagálására polgári oldalról indult ki. Wehberg, az ismert pacifista és Bernstorff gróf, a volt washingtoni nagykövet, a demokrata párt elnöke, alakították meg az egyesületet, kezdték meg felolvasó népszerűsítő körútjaikat és készítették elő a talajt Németországnak a Népszövetségbe való bevonulásához. Az eszmét leginkább Anglia támogatta, Franciaország a legnagyobb tiltakozással fogadta a genuai konferenciáig, amikor az orosz-német egyezmény hire anynyira megijesztette, hogy a francia diplomácia — igazolva látván az angol politikát, — maga is ajánlani kezdte Németország bevonulását a Népszövetségbe. Csakhogy akkor még Franciaországot nem viselte meg annyira a béke, hogy méltányos feltételeket tudott volna szabni. Jött a Ruhr-megszállás, a szankciók, a német ellenállás, s éveknek kellett eltelni, míg végre a Dawes-terv elfogadásakor komoly diplomáciai hivatalos útra terelődött Németország belépésének ügye. Ezek a hivatalos lépések az 1924. évi londoni konferencia óta folynak. Tavaly már sürgős lett a kérdés, nem Németországnak, mely most sem nélkülözi jobban a Népszövetséget, mint eddig, hanem Angliának az orosz veszedelem miatt és Franciaországnak a frankromlás ,illetőleg az ezt előidéző okok következtében. Anglia a békét védi mindenáron, s bár tudja, hogy a jelenlegi helyzet elviselhetetlen, háborúra mégsem akarja engedni a dolgot. Kikényszerítette a locarnoi egyezményt, hogy Franciaország keleti határait biztosítva tudván, hozzájáruljon a fegyverkezési költségek csökkentéséhez s így a világ közgazdasági életének szanálásához. Németország is belátta, hogy belátható időn belül nem szerezheti vissza nyugati elrablott területeit, s így hajlandó az új nyugati határokat garantálni. A locarnoi egyezmény tizedik pontja kimondja, hogy az egyezmény akkor lép életbe, ha az okmányok aláírt példányait a Népszövetségnél letétbe helyezik és Németország belép a Népszövetségbe. 1925. novembere óta ezért folyik a belső küzdelem Németországban. A német szélsőjobb és szélsőbal, ha már a paktum megkötését meg tudta akadályozni, legalább életbeléptetésének akar gátat vetni, tehát a birodalmi gyűlésen indított harcot az egyezmény aláírása majd az okmányoknak a Népszövetséghez való benyújtása ellen. A reálpolitika azonban győzött és november 28-án a birodalmi gyűlés ratiíikálta az egyezményt, hozzájárult Németországnak a Népszövetségbe való belépéséhez és december 15-én a Londonban aláírt egyezményi példányokat ünnepélyesen elhelyezték a Népszövetség levéltárába. Most már a Népszövetségbe való belépés ügyében folyt a harc, hogy érvényre ne emelkedhessék a locarnoi egyezmény. A szövetkezett szélsőjobb és szélsőbal súlyos, de nem igazságtalan feltételek kikötését követelte a belépés előtt. Nevezetesen azt, hogy Németország helyet kapjon a Népszövetség tanácsában, hogy Németországra ne alkalmazzák a népszövetségi alapokmány 16. szakaszát, vagyis valamely népszövetségi állam ellen sem aktive, sem passzive ne legyen kötelezhető a bűntető rendszabályokhoz hozzájárulni, töröljék el a békeszerződésnek azt a szakaszát, mely Németországot vádolja a háború előidézésének bűnével, adják vissza a német gyarmatokat s végül metsék fel az alapokmány tizedik szakasza alól, mely szerint minden népszövetségi tagállamnak garantálnia kell a többi