Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 4. szám - Németország belépése a Nemzetek Szövetségébe

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926 február 16 népszövetségi állam jelenlegi területének integritását. Bármennyire igazságoiak is ezek a követelések, a birodalmi gyűlés külügyi bizottsága mégis napirendre tért fölöttük és felhotalmazta a kormányt arra, hogy a birodalomnak a Népszövetségbe való felvételét minden feltétel nélkül kérje. Ezt a felhatalmazást megadta a német államok miniszterelnökeinek értekezlete is és ezen az alapon február 9-én el is ment a felvételi kérvény Genfbe, miután Briand francia miniszterelnök és Hoesch párisi német követ, szóbelileg megállapodtak bizonyos feltételekben. Lccarno alapján a köini zóna kiürítése is megtörtént az antant részéről és a még megszállás alatt maradó 'Rajna-balparti német területek megszálló katonaságának csökkentését is megígérte a francia kormány. Az bizonyos, hogy a német közvélemény csak kényszerlépésnek tekinti a Népszövetségbe való felvételt és Held bajor miniszterelnök február 7-én tartott expozéjában elég világosan rá is mutatott Locarno csődjére. De újabb nehézségek is álltak be, melyeket aggodalmasan ismertet az angol sajtó. A kisantant nagyon bizalmatlanul fogadja Németország belépését, illetőleg a - neki igért tanácsi tagságot, s hogy megakadályozza Németországnak azt az elvárt szerepét, hogy a kisebbségi kérdésekben fellép, egyensúlyozásul beledobta jóidején a közvéleménybe Lengyelország tanácsságának eszméjét. A cseh propaganda elérte, hogy Lengyelország is feltétlen állandó helyet kíván magának a tanácsban, de ugyanezt követeli az európai volt semleges államok nevében a legnagyobb semleges állam, Spanyolország, valamint Brazília, mint Délamerika legnagyobb állama, a többi amerikai latin államok nevében. Amennyiben ezek az államok ezt a helyet meg nem kapják, esetleg meghiúsítják Németország tanácstagságát is, ha pedig megkapják, ujabb államok majd hasonló követelésekkel állanak elő. Ha a tanácsot ennyire kibővítik, Németország bevonulása semmiféle változást nem hozhat Középeurópa legégetőbb kérdésében, a nemzeti kisebbségi kérdésben, de Németország szorosan vett ügyeire vonatkozólag sem lesz meg a várt súlya. Félő, hogy az események a német ellenzék álláspontját fogják igazolni. Kár volt feltételek nélkül belépni. Kormányválság Jugoszláviában? Pasics megjött Montecarióból, a parlament összeült és megkezdte a költségvetés tárgyalását. Kormánypártok és ellenzék megegyeztek, hogy a költségvetés március végéig tető alá kerül. A normális parlamenti élet tehát látszólag megindult. A levegő mégis tele van villamossággal, minden irányban teljes a bizonytalanság, mindenki közeli kormányválságról beszél. Nem arról van szó, hogy egyik vagy másik miniszter mással cseréltessék ki, hanem a kormánykoalíció válságáról. A radikális párt belső ellentétei, melyek alig pár hete szétbomlással fenyegették a pártot, mintha eltűntek volna, ami szintén annak a jele, hogy komoly válság fenyeget. Mert ilyenkor a radikális párt azonnal felfüggeszt minden belső viszályt, nehogy az állam sorsának irányítását elragadják tőle. A radikális párt és a horvát parasztpárt ellentétei annyira kiélesedtek, hogy a válság bármely percben kitörhet. A radikálisok egy része csak az udvar kényszerítésére ment bele az u. n. R R kormány kísérletébe. Akik ismerték Radicsot, azok tudták róla, hogy a néptribün minden csak nem gouvernementalis elem. Tudták azt is, hogy nyelvére féket rakni sohasem tudott és örökké forrongó, következetességet, józan ítélőképességet nem ismerő lelki összetétele ve, szedelmesebbé teszik barátaira nézve mint ellenségeire. Először külpolitikai elszólásaival okozott kellemetlenségeket Olaszországgal. Romániával, Csehországgal, majd az egyetemi kérdésben került összeütközésbe a radikálisokkal. Most meg teljes erővel rávetette magát az agitációra. Kezdte azzal, hogy interjúkban, cikkekben, népgyűlésekben elbeszélte, hogy mi történt a minisztertanácsban, éles kritika tárgyává tette kollégái működését. Sztojadinovics pénzügyminisztert lapjában, a Dómban, megtámadta, mert luxushajón utazott Amerikába, Makszimovics belügyminisztert megleckéztette, amiért a csendőrök botozzák a népet, majd azért mert Perovics spaíatói főispánt nem akarja elmozdítani, holott a parasztpárt ezt határozottan kívánja. Sőt bejelentette, ha Perovics főispán marad, akkor a parasztpárt nem szavazza meg a parlamentben a belügyi költségvetést. Végre elindult Boszniába és Dalmáciába propaganda-útra és útközben megszámlálhatatlan beszédekben kritizálta annak a kormánynak működését, melynek ő is tagja. Kifogásolta, hogy Boszniában nincs egyetlen horvát főispán sem, a kormányba invitálta a bosnyák muzulmánokat, bejelentette, hogy a horvát parasztpárt számarányának megfelelő részesedést kíván az öszszes közigazgatási ágakban és kormányhivatalokban, hirdette, hogy rövidesen új választás lesz s akkor ugyanannyi parasztpárti képviselő lesz, mint ahány radikális s ez esetben kilenc minisztériumra tart igényt, azt is hirdette, hogy nem mondott le az alkotmány revíziójának gondolatáról csak a dinasztiát ismerte el és így tovább. A radikális pártban Radics e magatartása nagy megütközést keltett. A párt lapjai ismételten élesen utasították vissza kritikáját, még a külügyminiszter félhivatalosa a Vréme, sőt maga a párt hivatalos lapja a Szamouprava is. A legnagyobb izgalmat Belgrádban azonban maga az a tény okozta, hogy Rádics Boszniában és Dalmáciában agitálni mer, holott e tartományokat a belgrádi közvélemény szerbeknek tartja. Radics sckféle zavaros beszédében sohasem mulasztotta el kiemelni pártjának horvát jellegét, ami persze fokozott provokáció volt Belgrád szemében. A radikális pártban egyre nyíltabb lett a tiltakozás Radics ellen és Gjuricsics igazságügyminiszter mint a miniszterelnök helyettese az új választások kérdésében nyíltan dezavuálta a közoktatásügyi minisztert, Pasics az ifjabbik Radicsot, Pált, magához rendelte ad audiendum verbum, Szimonovics, szociálpolitikai miniszter meg Rádics viselkedése miatt demisszionált, ami nagyon emlékeztet Hadzsics hadügyminiszter lemondására a Davidovicskormány idején, mely lemondás indította meg akkor a kormányválságot. Az öreg Pasics ravasz örömmel nézi a kavarodást. Meg van elégedve Radiccsal. Ez is választást akar, ő is. Pasics a választásokat homogén radikális kormánnyal akarja megejteni, Radics is már akár azért mert azt véli, hogy pártja csak ellenzékben érhet el sikereket, akár azért mert magatartásával felidézi a kormánykoalíció felbomlását. Az udvar, a radikálisok mérsékelt elemei, a Fehér kéz szeretnék a választásokat elkerülni, Pasics elégedett mosollyal nézi milyen kavarodást okoz Radics, hiszen mennél nagyobb a zavar, annál biztosabb a választási mandátum. Az intrika, a tervezgetés, a mesterkedés teljes erővel folyik a kulisszák mögött. Bizonyos körök