Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 4. szám - Az erdélyi Magyar Párt paktuma a liberális párttal

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926 február 16 ján előállt tűrhetetlen helyzet azonos kibontakozású eljárás szük végességére vezetett mind a három országban. Erdélyben sem jobban kisebbségi vívmány ez a paktum, mint Horvátországban vagy a Felvidéken, mert minden fajrokonsága mellett a horvát és a tót elem is a maga politikai közjogi életviszonylatában ugyancsak skiebbség, a kisebbségeket jellemző korlátozásokkal. Az edélyi paktum előzményei Az alkotmánytörvény szerint négy évre választják Romániában a parlamentet, s így az 1922. márciusában megválasztott két ház mandátuma pár hét múlva lejár. Az ellenzék szerint március 8-án, amikor a választásokat befejezték, a kormny szerint április 7-én. amikor a parlament igazolta a megválasztottak mandátumát Akármelyik dátum is fog érvényesülni, áprilisban vagy legkésőbben májusban meg kell tartani az új parlamenti választásokat. Hogy ezeket a választásokat milyen kormánnyal tartatja meg a király, az lesz döntő az új ház összetételére, mert hiszen a romániai választási módszerek még mindig döntő győzelmet hoztak minden kormánynak. A mostanit megelőző képviselőházban a liberális pártnak mindössze 7 képviselője ült, de azért a hírhedt 1922. évi választásokon hírmondónak is alig került be ellenzéki. , Azóta, különösen a legutolsó évben, minden pótválasztás eredménye az ellenzékre kedvezett. A Bratianu-kormány kizsákmányoló párturalmi politikája, a fegyveres erővel megszavaztatott alkotmány, a közszabadságok elkobzása, az általános gazdasági pangás a királyságban is hallatlanul népszerűtlenné tette a kormányt, nemcsak az új területeken, ahol mindezekhez az okokhoz még a tömeges kisebbségi sérelmek is járultak. A kisebbségek és a román ellenzéki pártok is egyre sűrűbben viszik a külföld közvéleménye elé sérelmeiket, a külföld nagy államai is kezdenek felfigyelni a romániai eseményekre, így a Bratianu-kormány joggal tarthat tőle, a király nem lesz hajlandó továbbra is fedezni az erőszak és törvénytelenség politikáját. Ezért rászánta magát arra a nehéz lépésre, hogy különböző engedmé nyekkel megegyezést próbáljon létesíteni bizonyos pártokkal, hogy a hatalmat a törvényesség némi látszatával megtarthassa. A román ellenzéki pártokkal midnen megegyezés kilátástalannak bizonyult, mert ezeknek a hatalom kell, ezek kormányra akarnak jutni. Azokhoz fordul tehát, akiket eddig legmostohábban kezelt, a kisebbségekhez, akiknek támogatásával elérheti az új választásokon a számbeli többséget anélkül, hogy a hatalomban osztdzkodnia kellene velük. Eddig elvben mindig azon az állásponton volt a liberális párt, riogy a kisebbségeket közjogi tényezőknek nem ismeri el és ezt a felfogását érvényesítette az új alkotmánytörvényben is. Most kénytelen volt ennek az elvnek elejtésével az egyes kisebbségi nemzetek törvényes képviseleteivel, mint politikai tényezőkkel tárgyalni. Erőpróbának a parlamenti választások előtt hírtelen kitűzette a községi és törvényhatósági képviselőtestületi választásokat, amilyen 1914. óta nem volt sem a királyságban sem az új területeken. Azóta fel volt függesztve a községek és megyék autonómiája, most azonban az 1926. január elsején életbelépett új közigazgatási törvény alapján február 19-én megejteti ezeket a választásokat. A kormány kezdeményezésére a közigazgatási törvény életbelépte után pár nappal megkezdődtek Bukarestben a tárgyalások a magyarság delegátusaival: Bernády György képviselővel, Paál Árpáddal, Teleki Artúr és Toldalaghy Mihály gróffal. Mikor az előzetes megbeszélések néhány heti tárgyalás után sikerre vezettek, Bukarestbe hívták Ugrón Istvánt, a Magyar Párt elnökét, aki az elnöki tanács nevében hozzájárult a megállapodásokhoz s ezek elfogadására február 2-án Kolozsvárra ín> tézőbizottsági gyűlést hívott össze negyvenkét vidéki tagozat képviselőinek bevonásával. Az ülésen Ugrón István ismertette a kormánytól elfogadott feltételeket, melyek fejében az erdélyi magyarság a községi választásokon megegyezést létesíthetne a kormánynyal. A feltételeket az ülés hosszú vita után egyhangúlag elfogadta, nem mintha valami különösem sokat jelentenének, hanem mert a magyarság kényszerhelyzetben van. Ha nem köti meg a paktumot, a kormány ismert választási manővereivel meg tudná akadályozni, hogy a községi és megyei tanácsokba a magyarság képviselői bejussanak. Ha azonban a paktum alapján bejuthatnának, 8 évre biztosithatnák a magyarság képviseletét s így a községi és megyei életnek hivatalos súlyuk folytán keresztülvihetik a kisebbségek jogos érdekeinek védelmét, de azonkívül valamit csak megtart a kormány ígéreteiből is, ami mind pozitív hasznot jelent. Ezeket az ígéreteket nem hozta a párt nyilvánosságra, mindössze általános keretekben ismertette azzal a megjegyzéssel, hogy ennél többet egyik román ellenzéki párt sem ajánlott fel az együttműködés fejében, viszont a kormány be is tudja váltani ezeket az ígéreteket a hatalom tényleges birtokában, míg az ellenzék, ha esetleg több jóakarattal kezelné is az ügyet, de kérdés, jut-e olyan helyzetbe, hogy módja legyen ígéretei beváltani. Tárgyalások a többi kisebbséggel A Magyar Párt példájára a többi nemzetiséggel is megindította a kormány és ellenzéki szövetség a paktumos tárgyalásokat. A zsidó nemzeti szövetség a nemzeti párttal írta alá a paktumot. Ez a szövetkezés azonban nem sokat jelent, mert először is a zsidók nagyrésze kívül áll a nemzeti szövetségen, másodszor még akik csatlakoztak is hozzá, mint a szatmári cionisták, a központ paktumát figyelembe nem véve, a Magyar Párttal egyesültek. I^y történt, ez Nagyváradon és Temesvárt is. Az erdélyi szociálista párt is belépett az ellenzéki pártszövetségbe, de vidéki szervezetei szintén megoszlanak. A legintranzingensebb baloldal, a zsilvölgyi munkásság a kormánnyal egvezett meg, a szatmári csoport a Magyar Párttal, tehát végeredményben szintén a kormánnyal. A német parlamenti blokk egyik szárnya, a bánsági sváb néptanács az ellenzékhez csatlakozott, de minden paktum nélkül felvesz listáira magyarokat és zsidókat is. A szászok még mindig nem döntöttek végérvényesen. Elnökük Roth képviselő, tárgyalt Ugrón Istvánnal is, a kormánnyal is, aztán a királynál volt audiencián. Az audiencia után Nagyszebenben megtartott néptanácsi gyűlésem egy bizottságot küldtek ki a végleges döntésre, előzetesen azonban abban állapodtak meg, hogy nem csatlakoznak sem a kormányhoz, sem az ellenzékhez, hanem minden szásztöbbségű helyen önálló listát állítanak fel, de erre felvesznek kormánypárti és ellenzéki románokat is. A paktum jelentősége Pár nap választ már csak el a községi választásoktól. A romániai viszonyokat ismerve, nem lehet biztosan tudni, a megegyezés