Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 3. szám - A háborus felelősség kérdéséhez

1926 február 1 - 2 A Magyar Külpolitika i. számú melléklete diplomáciája magáévá tette. A szerb kormány természetesen szintén azt hangoztatta, hogy a merényletért nem felelős és oroszfrancia pártfogói előtt — sikerrel — úgy tüntette fel a dolgot, hogy a trónörököspár meggyilkolását az osztrák-magyar monarchia csak ürügyül használja fel Szerbia rég tervezett leigázására. Pedig ennek ellenkezője igaz. Nemrég az akkori szerb kormánynak egy tagja, Lyuba Jovanovics, aki a háború kitörésekor kultuszminiszter volt a Pasics kabinettjében, maga vallotta meg, hogy igenis tudtak a készülő merényletről és beérték azzal, hogy egy egyébként sikertelen kísérletet tettek a merénylőknek a szerb-osztrák határon való feltartóztatására. A volt szerb miniszter, aki jelenleg — úgy tudom — a szerb szkupcsina elnöke, így mondja el a dolgot: ,,1914— 1924. A szláuság vére" című könyvében, amely 1924 végén jelent meg Belgrádban: „Nem emlékszem, május végén vagy június elején volt-e, amikor Pasics úr egy napon elmondta nekünk, hogy bizonyos egyének Szerajevóba készülnek, mert meg akarják gyilkolni az odakészülő Ferenc Ferdinándot." íme, egy elfogulatlan tanú bizonysága amellett, hogy a cs. és kir. kormánynak gyanúja, amelynek már 1914. júliusában kifejezést adott, alapos volt. A szerb ex-miniszternek ez a vallomása óriási feltűnést keltett, főleg szláv-barát angol körökben. Seaton Watson úr, aki a Pasics kormány abszolút ártatlanságában hitt, „magyarázatot" kért, mert — úgymond — „a tényeknek ilyetén állása eltörölhetetlen szégyenfoltot hagyna a szláv egységért folytatott küzdelmekben..." (Forfnightly Review.) De magyarázat nincs . . . mert ez az igazság. A szerb kormány egyébként egy kék könyv publikálását is kilátásba helyezte ez ügyben, de ez a könyv eddig, könnyen érthető okokból, nem jelent meg. Azon az „előzetes békekonferencián" (1919. január 25.), amelyen az entente-hatalmak a háború okozóinak megállapításával és a rájuk szabandó „büntetéssel" foglalkoztak, az illető bizottság kimondta, „hogy a háborút a központi hatalmak . . . meggondoltan előkészítették, hogy szándékosan és azért követtek el bizonyos cselekedeteket, hogy a háborút elkerülhetetlenné tegyék." Ezt az ítéletet, amennyiben az Ferenc Ferdinánd meggyilkolására és az ebből az osztrákmagyar monarchiától vont konzekvenciákra vonatkozik, az illető bizottság arra alapította, hogy „egy osztrák-magyar alattvalótól a kettős monarchia területén elkövetett bűntény semmi esetre se kompromittálhatja Szerbiát.. . Mindezek ellenére Ausztria Szerbiához ultimátumot intézett, amely szándékosan úgy volt megfogalmazva, hogy elfogadhatatlan legyen." Az amerikai delegáció, 1919. április 4-én, nemcsak hogy azonosította magát a bízottságnak e fejtegetéseivel, hanem azonfelül még kijelentette, hogy „a háború Ausztria-Magyarországnak abból a feltett szándékából keletkezett, hogy ezt a vitéz kis országot megsemmisítse". Bizonyságul az amerikai delegáció hivatkozott arra a jelentésre, melyet Wiesner lovag, a későbbi követ szerkesztett, akit a cs. és kir. külügyminisztérium a trónörökös ellen elkövetett merénylet vizsgálatára 1914. júilus elején Szerajevóba kiküldött. Csakhogy az amerikai delegáció e jelentésnek csupán egy kiszakított és helytelenül értelmezett részletét tette meg hamis következtetéseinek alapjául, azt a részletet, amely „Wiesnerféle okirat" címén az entente minden megnyilatkozásában megtalálható, ahol a háborús felelősségről szó esik. Különösen súlyos megítélés alá esik az a tény, hogy az amerikai jegyzék a felhasznált és az egészből kiragadott részletet a Wíesnerféle jelentés „szubsztanciájának" 'nevezte. íme, így írják a történelmet! A Wiesner-féle jelentés t. i. igenis alapos érveket sorolt fel a mellett, hogy a szerb kormány tudott a merénylet előkészítéséről. Most pedig térjünk át a franciaorosz felelősség kérdésének vizsgálatára. Az entente tézise az volt, hogy a háború európai jellegét a német általános mozgósítás adta meg, a mely harcra kényszerítette Oroszországot. Ez volt Németország főbűne és az, hogy megtámadta a szegény, ártatlan, háborúról nem is álmodó Franciaországot, Ez állításokkal szemben tény az, hogy az európai háború megindítója az orosz mozgósítás volt, a mely megelőzte a németet; sőt megelőzte ezt a francia mozgósítás is. Már pedig az orosz-francia konvenciókban meg volt irva: „la mobilisation, c'est la guerre". Az orosz mozgósítás lefolyását azóta maguk annak intézői mondták el: Dobrorolski és Suchomlinov tábornokok, Az orosz hadsereg általános mozgósítása július 31-én történt meg; Németországban e napon — délután 1 órakor — csupán a „Zustand der drohender Kriegsgefahr" mondatott ki és csak augusztus 1-én délután 5 órakor rendelték el az általános mozgósítást. Lássuk most, hogyan viselkedtek ezzel a mozgósítással szemben a franciák. Ma már nem lehet tagadni, hogy a francia mozgósítás augusztus 1-én történt meg, néhány órával a német mozgósítás elrendelése előtt. Az 1892-íki titkos francia-orosz szerződés értelmében (227, oldal), a mozgósítás elrendelésével a hármas szövetségnek kellett volna elölj árnía; ezt a stípulációt Oroszország megszegte, mert először ő mozgósított; ugyancsak e titkos konvenció szerint az orosz és francia mozgósításnak egyszerre kellett volna megtörténnie; hogy mégis két nap telt el a kettő között, ez azért történt, hogy a francia kormánv eíjátszhassa ,,a megtámadtatás komédiáját". A francia kormány t. i. nem mert háborút izenni Németországnak, mert ezzel elveszthette volna Anglia beavatkozását, noha Isvolsky már aug. 2-án azt sürgönyözte Sazonoffnak, hogy „a határvillongások lehetővé fogják tenni a francia kormánynak, hogy „hadüzenet nélkül is megkezdhesse az ellenségeskedést". Mi tűnik ki ebből a sürgönyből? Hogy a békés Franciaország „hadüzenet nélkül" is készült megtámadni Németországot! Ámde közben Németország elkövette azt a hibát, hogy nem tudván alakoskodni, germán őszinteséggel megüzente a háborút. Ez a hadüzenet aztán kitűnő ürügyül szolgált Franciaországnak, hogy elhitesse majdnem az egész világgal, hogy „brutális támadás áldozata" lett. .. Mellesleg megjegyzem, hogy egy francia író, Dupin, szerint a francia kormány azért nem merte a francia mozgósítást az orosszal egy időben elrendelni, mert július 31-én Jaurés még élt. . . Mivel a háborúellenes nagy befolyású szociálista vezért július 31-én megölték, aug. 1-én a mozgósítás megtörténhetett. Egyébként, hogy a háború orosz és francia részről már elhatározott dolog volt, mielőtt a német kormány a mozgósításra még gondolt volna, bizonyítja az a körülmény, hogy Sazonoff már július 29-én azt telegrafálta Isvolskynak, hogy a „háború elkerülhetetlen" és egyszersmind megköszönte, hogy Paléologue a francia kormány nevében biztosította Oroszországot, „hogy teljesen számíthat Franciaország támogatására"; július 30— 31-én éjfélkor pedig a francia had-