Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 23. szám - Béke a szerb radikális pártban

1926. december 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 kezében van, az angol toryk pedig a történelem tanúsága szerint mindig a centralizmus hivei voltak. Most mégis egy konzervativ kormány alatt megy végbe a nagy' történelmi for­dulat, egy konzervativ kormány adja meg az úgynevezett fehér dominiu­moknak, Írországnak, Kanadának, Ausztráliának, Dél-Afrikának és> Uj­Fundlandnak azt az önállóságát, amely az angol világbirodalmat hat egyenrangú ország szövetségesévé alakítja át. Nem szabad azonban el­felejtenünk, hogy a világbirodalom lakosságának túlnyomó része ezután is közvetlenül London uralma alatt lesz, mert sem India háromszáz­milliónyi lakossága, sem a birodalom egyéb részein lakó színes tömegek nem nyerték el még a most említett öt fehér domínium önállóságát. Ha az angol világbirodalommal kapcsolatban kisebbségekről akarnánk beszélni, akkor ezek a kisebbségek teszik ki a túlnyomó többséget, mert a világbirodalom négyszázötvenmilliónyi lakosságából csak hetvenmillió a fehér ember, a világbirodalmí alkotmány reformja voltaképen csak az Anglia területén kívül lakó fehéreknek adta meg a teljes egyenjogúságot, de a színes tömegek felszabadulása is útban van és az angol faj józansága és világ­politikai bölcsessége kellő garanciát nyújt arra, hogy ez a felszabadulás véres megrázkódtatások nélkül fog megtörténni. Ellenben tarthatatlan a helyzetük az európai kisebbségeknek nemcsak a saját veszélyeztetett érdekeik, de az európai politika szempontjából is. Déltirol elnyomott német kisebbsége legújabban már nem olvashat kül­földi német lapokat, mert azok be­vitelét megtiltották, feloszlatták a tiroli néppártot, feloszlatták a dél­tiroli tornaegyesületet és elnyomnak minden olyan mozgalmat, amely a német nemzeti érzést akarja ébren­tartani Déltirol népében. Az elszászí német kisebbség parlamenti képvise­lőit jog és törvény ellenére nem en­gedik német nyelven beszélni a pá­risi Bourbon-palotában és a francia nacionalisták, akik Magyarország fel­darabolását a nemzetiségek nevében követelték, most már nem gondolnak arra, hogy az a Nagy-Magyarország, amely ő szerintük elnyomta a nem­zeti kisebbségeket, nyugodtan tűrte a horvátnyelvű felszólalásokat a dunaparti parlamentben. A Kárpátok alján lakó tót kisebbségnek sem megy sokkal jobban a dolga, mint Elszász németjeinek. A prágai kormány ugyan szerette volna parlamenti po­zíciójának erősítése céljából magához csábítani a tót néppártot, egy ideig folytak is az erre vonatkozó tárgya­lások, amelyek azonban az elmúlt héten zátonyra jutottak és a felvidéki tótság továbbra is hiába várja a pitts­burgi szerződés Ígéreteinek betartá­sát. Ha a prágai kormány így bánik a tótokkal, mi jót várhatnak a Fel­vidék magyarjai, akik ugyancsak hiába hivatkoznak azokra a jogokra, amelyeket a kisebbségekre vonatkozó kisebbségi szerződés biztosított ré­szükre. Nemzetközi szerződések be­szélnek a leszerelésről is, hiszen a győztes hatalmak a béke­szerződésekben ünnepélyes ígéretet tettek a fegyverkezések általános csökkentésére. Nyolc év óta várnak a legyőzött országok népei ennek az ígéretnek a beváltására, évek hosszú sora óta tanulmányozza ezt a kérdést a Népszövetség leszerelési bizottsága, kérdőívekben és konferenciákban nem is volt hiány, de az eredmény a semminél is kevesebb és egy tekin­télyes angol államférfiú szájából ép az elmúlt napokban tudta meg a vi­lág, hogy Anglia a kérdést még min­dig nem tartja érettnek és nem hiszi, hogy az általános leszerelési kon­ferenciát a jövő év tavaszán meg, lehessen tartani. A lefegyverzést Béke a szerb radikális pártban (bj) Az utolsó napok délszláv po­litikai szenzációja a radikális párt két szárnyának kibékülése. Az Uzú­novics-kormány megalakulásának első percétől fogva állandó volt a viszály Pasics szorosabb hívei és a kormány szorosabb hivei, az u. n. centrumá­sok között. Ez a viszály tette foly­tonosan bizonytalanná a kormány helyzetét, amit a radicsiádák csak komplikáltak. Most állítólag létre­jött a teljes kibékülés a két szárnv között, vagy legalább tartósabb fegy­verszünet köttetett a két frakció kö­zött. Amennyire a lapokból meg lehet ítélni, a radikális paktum lényege a következő: a kormány a Pasics Ráde­féle panamaügyeket, melyek meg­vizsgálására tudvalevőleg külön par­lamenti bizottság küldetett ki, oly módon likvidálja, hogy belőle mind az ifjú, mind az öreg Pasics simán szabadul, a kormány az öreg Pasics nyolcvanadik születésnapja régóta halogatott ünneplését országos kere­tek között megtartja; Pasics viszont a központi közigazgatásról szóló törvényjavaslat parlamenti elintézé­séig nem csinál nehézséget a kor­mánynak és nem gördít akadályokat azon parlamenti bizottságok műkö­dése elé sem, melyek vezetése pasi­csíánus kezekben vannak. Egyes ellenőrző entente-bizottságok is még mindig ott ülnek a legyőzött és le­szerelt országok fővárosaiban és költik a győzelem jogán koldussá tett népek pénzét. Most talán remélhe­tünk valami változást ezen a téren, mert Németország, amely a vesztett háborúban is nagyhatalom maradt és amelynek hatalmi súlya a nép­szövetség tanácsába való beválasztás által még csak nőtt, a Népszövetségi Tanács decemberi ülésén minden bizonnyal fel fogja vetni ezt a kérdést és fel fog vetni sok más kérdést is, amely­nek elintézése Magyarország sorsára is ki fog hatni. Vannak ugyan, akik a népszövetség decemberi gyűlése előtt szeretnének nyélbeütní egy külön Chamberlain—Briand—Musso­lini találkozást, amelynek éle nyilván Németország ellen . irányulna, de re­méljük, hogy ezek a kísérletek nem fognak eredménnyel járni és ezen a találkozón — amennyiben létrejön — nem fog feltámadni az a szellem, a mely a háború utáni években a po­litikai és gazdasági bajok viharát zúdította végig Európán s amelyet, az utóbbi években, a józanabb belátás látszik felváltani. hirek szerint Pasics kötelezte volna magát arra is, hogy országos ünnep­lése után a politikai élettől teljesen visszavonul, de ezek a hirek legalább is koraiaknak látszanak. Akár fegyverszünet jött létre a két frakció között, akár pedig teljes béke, ez az Uzúnovics-kormány momentán megerősödését, jelenti. Az, hogy a megyei választásokat a kormány jan. 23-ára kiírta, arra vall, hogy ez idő­pontig biztosítva érzi létét. Termé­szetesen meglepetések nincsenek ki­zárva sem a pártban, sem a horvát bajkeverő részéről. A központi közigazgatásról szóló törvényjavaslat a minisztériumok szá­mát a jelenlegi tizennyolcról tizen­kettőre csökkenti, de az agrárreform minisztérium likvidálására két évet irányozván elő, egyelőre öt minisz­térium azonnali megszűnését tervezi. A törvényegyesítő és a vallásügyi minisztériumok beolvasztatnak az igazságügyibe, a postaügyi miniszté­rium a közlekedésügyibe, az erdé­szeti és bányászati minisztérium ügy­köre szétosztatik a földművelésügyi és a kereskedelmi minisztériumok kőzött, a szociálpolitikai és a köz­egészségügyi minisztériumok egyesít­tetnek. Az eddigi középítészeti mi­nisztérium közmunkaügyivé alakul át és átveszi a vízügyeket a földműve­lési tárcától. Két év múlva az agrár­reform ügyek beolvasztatnak a föld-

Next

/
Thumbnails
Contents