Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 23. szám - Béke a szerb radikális pártban

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. december 1 művelésügyi minisztériumba. A javaslatot már tárgyalja a parlament törvényező bizottsága. Az ellenzék legfőbb kifogása ellene az, hogy a tárca nélküli miniszterek kinevezését a javaslat továbbra is lehetővé teszi, hogy nem szünteti meg az alállamtitkári (megfelel, a magyar politikai államtitkári állásnak) intézményt és hogy nem szabályozza a központi közigazgatás és a megyei közigazgatás viszonyát. A központi és a megyei közigazgatás viszonyának szabályozását aktuálissá teszik a megyei választások. A vidovdáni alkotmány alapján a kormány rendeleti úton harminchárom megyére osztotta az országot. E megyék már 1922 óta szerepelnek mint közigazgatási egységek, anélkül, hogy a vidovdáni alkotmányban előírt megyegyülések összehivattak volna, aminek pedig az alkotmány szerint már 1922-ben meg kellett volna történnie. Rádicsék régi követelése volt a megyei választások kiírása. Az ellenzék is folyton sürgette a dolgot: a demokraták azért, mert ebben látják a centralizmus korrektúráját, az autonómista ellenzék meg azért, mert e megyeg-yüléseken át akarja a centralizmust megbuktatni. A vidovdáni alkotmány igen hézagosan állapítja meg a megyegyülések kompetenciáját. A kormány nem akarja a kérdést rendezni, mert nem látja még tisztán, milyen helyzet fog kialakulni a megyékben. Az eddigi főispáni mindenhatóságnak a megyegyülések véget fognak vetni és a kormány joggal tart attól, hogy főleg a horvát és a szlovén megyék az autonómista mozgalom fellegvárai lesznek. Azonban minden bizonytalanság mellett is a konszolidáció felé határozott lépésnek tekinthető a megyei választások kiírása. A radikális párt egységének megerősödése a párt megerősödését jelenti az ellenzékkel szemben és magában a kormánykoalícióban is. Korosecék kormánybalépésének ügye ezzel sokat vesztett fontosságából és az a nagy aktivitás, melyet a párt az isztriai szlovének fassiszta üldözésének ügyében kifejtett, arra vall, hogy Korosecék máris berendezkednek az ellenzékség folytatására. Rádics helyzete is kedvezőtlenebbé vált. Ezt mutatja újabb külpolitikai meghátrálása. Wílfan isztriai szlovén képviselő római letartóztatásakor azt követelte, hogy Belgrád fogassa el Bodrerot, a belgrádi olasz követet. Pár nap múlva kénytelen volt Nincsícsnél véletlenülfü!) találkozni Bodjeróval, kijelenteni neki, hogy az újságok nem írták azt, amit ő mondott és hogy ő a külpolitikában teljesen egyetért Nincsiccsel. Úgy látszik, nincs még teljesen tisztázva a dalmát agrárreform ügye. A radicsiánus agrárreform miniszter Sibeník Sztanko törvényjavaslatát a dalmát radikálisok hevesen ellenzik. A parlament radikális alelnöke, Szubotics, bolsevista törvénynek nevezte és a szkupstina illetékes bizottságának pasicsiánus elnöke, Komnenovics képviselő, a bizottság össze nem hívásával mindeddig lehetetlenné tette a javaslat tárgyalásának megkezdését. Rádics és hivei ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy a javaslat megkapta a király előzetes hozzájárulását, tehát nem lehet bolsevista és hogy a javaslat az Olaszország javára optált dalmaták terjeszkedését teszi lehetetlenné, tehát hazafias célt szolgál, akik tehát a javaslat ellen vannak, a király és a haza ellenségei és az olasz érdekek exponensei. Mióta létrejött a radikális párt két frakciójának kibékülése, a radicsiánus sajtó azt hirdeti, hogy a dalmát radikálisok magukra maradtak és ha nem deferálnak, a radikális párt kizárja őket soraiból. Ez a beállítás azonban optimistának látszik. A javaslat letárgyalása a nyár eleje óta húzódik. Rádics mindig cselekeKÜLÜGYI TÁRSASÁG Rovatvezető: Drucker György dr. A Külügyi Társaság elnöki tanácsülése. A Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsa november 19-én délelőtt Berzevíczy Albert v. b. t. t., a Társaság helyettes elnöke elnöklésével s a tanácstagok nagyszámú részvételével ülést tartott, amelyen megjelentek Apponyi Albert gróf, vitéz bulcsi Jánky Kocsárd, lovassági tábornokhonvédfőparancsnok, Földes Béla, nyug. miniszter, báró Bálás György táborszernagy, gróf Csekonics Iván rendkívüli követ, Tánczos Gábor lov. tábornok, Kratochwill Károly és Gabányi János tábornokok, Rottenbiller Fülöp államtitkár, Nemes Antal püspök, Végh Gyula múzeumigazgató, Vermes Béla, Gerlóczy Béla a Társaság vezetősége részéről Paikert Alajos, dr. Eöttevényí Olivér alelnökök, Kliemes Károly, Horváth Jenő dr., Radisics Elemér dr., Zutter János dr. igazgatók. Az elnöklő Berzeviczy Albert üdvözölte a megjelenteket, különösen Janky Kocsárd főparancsnokot, aki első izben jelent meg a Társaság ülésén, s akit felkért a Társaság ügyeinek további támogatására. Egyben köszönetet mondott Gabányi János tábornoknak, hogy a Társaság felolvasó üléseinek a hadsereg tagjainak részéről való látogadett valamit, ami ürügyül szolgált a dolog elhalasztására. A radikálisok máris keresik az új ürügyet erre. Rádics megint agitációs úton volt Boszniában, amit a radikálisok magában véve is provokációnak tartanak, hiszen szerintük Bosznia ősi szerb tartomány, melyben Rádicsnak semmi keresni valója sincsen. Ráadásul Rádics Mosztárban kifakadt az ellen, hogy Boszniában mindenütt üldözik a horvátokat, különösen a horvát vasútasokat, akiket húsz-huszonöt évi szolgálat után kidobnak hívatatukból, mert állítólag osztrák érzelműek és helyükbe képesítés nélküli szerbeket neveznek ki. Ez a kífakadás jó ürügynek látszik Belgrád szemében a javaslat elgáncsolására, vagy legalább is tárgyalásának újabb elhalasztására. A. radikális sajtó tehát máris csendőr és ügyész után kiabál és követeli a lázító Rádíccsal való leszámolást, a radikális miniszterek pedig az utolsó hónapokban lábrakapott szokás szerint minisztertanácsokat tartanak a horvát miniszterek nélkül. A szerbhorvát megegyezés e fényes eredményéhez csak gratulálni lehet Rádicsnak. tása érdekében tevékenyen közreműködött. Majd áttért az Elnöki tanács az ülés rendkívül bő és érdekes tárgysorozatának letárgyalásához, a melynek részleteiről lapunk több helyén megemlékezünk. Külügyi Szeminárium A Magyar Külügyi Társaság, mint azt már többször megírtuk, 1920-ban kezdeményezett Külügyi Szemináriumát teljesen új formában, rendszeres tanfolyam keretében óhajtja megújítani, hogy módot adjon a müveit magyar közönségnek és a fiatalabb nemzedéknek a külpolitikai ismeretek megszerzésére. Tagadhatatlan, hogy a magyar állam függetlenílésével a nemzetközi politikai életbe való bekapcsolódás olyan állami és társadalmi szükségletté lett, mely elöl sem az ország, sem pedig annak lakossága, különö'sen a közpályán működő részében ki nem térhet. Ezeknek az ismereteknek rendszeres előadásáról egyetemeink és főiskoláink csak egyes vonatkozásokban és megkötött hallgatóság előtt gondoskodhatnak, már pedig azok megszerzése minden művelt magyar embernek érdeke, nagyon soknak pedig pályájával kapcsolatban eminens érdeke. A Magyar Külügyi Társaság az illetékes tényezőkkel karöltve nagy áldozatok árán megnyit egy tan-