Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 23. szám - Az európai politika útjai

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. december 1 met és francia ipar támogatására számít, de leakarja tiporni azt az ipart, mely egy páneurópai unióban nem versenyképes és vámvédelemre szorul. Ebben az iparban, mely nem lelkesedik az ő tanáért, amely feltétlenül gazdag területek, — hogy ne mondjuk államok — hegemóniáját fogja sínyleni. Ebben az iparban látja Coudenhove tehát egyik ellenségét. Jó lesz nekünk magyaroknak erre különösen figyelni. Amikor már az ország újjáépítéséről volt szó, ha nem tévedek, maga a Nemzetek Szövetsége részéről, hallottunk olyféle tanácsokat, hogy mint agrárállam hagyjunk fel ipari törekvéseinkkel, vagy legalábbis szorítkozzunk a mezőgazdasági iparra. Az egész ország közvéleménye felzúdult ezen beavatkozás ellen, vájjon Coudenhove gazdasági programmját nyugodtan aláírhatjuk-e ezek után. — Óriási tárgyi nehézségei is vannak a vámuniónak, így az egységes vámtarifa kidolgozása és a kereskedelmi szerződések tárgyalására szolgáló, közös plattformot illetőleg. Az átmeneti állapot rázkódtatásaitól való félelem, a közös vám-adminisztráció felállitasa, a vámjövedelem elosztása is nehezen megoldható probléma. — Coudenhove koncepciója a páneurópai vámunióról befelé teljes szabadkereskedelem. De kifelé? Coudenhove nyilván nem gondol kifelé szabadkereskedelemre, bár amilyen határozott koncepciójában, amíg Páneurópa felépítéséről van szó, oly ingadozó, határozatlan akkor, amidőn a többi világbirodalomhoz való viszony mérlegelésről van szó. Ha Coudenhove azt, hogy Páneurópa kifelé erősen protekciós legyen, még akkor, ha akarná, sem tudná megakadályozni. — Nagy kiterjedésű vámterületek mindig self sufficiency-re törekednek és feltétlenül védvámosok kifelé. Itt van az Egyesült Államok, Oroszország példája és a britt vámegyesület sem lehetne más, mint védvámos kifelé. — Páneurópa tehát védvámos lesz és pedig éppen a Coudenhove által pártfogolt, német-francia ipari összefogás következtében erősen védvámos, de magas agrárvámjai is lesznek, mert hiszen azokat az országokat, amelyek agrár jellegűek és amelyeknek ipari jövőjükről le kell mondaniok, kárpótolni fog majd kelleni mezőgazdasági vámokkal, nem is beszélve arról, hogy sem Németország, sem Franciaország e tekintetben teljes vámmentesség álláspontjára helyezkedni akarna. — Nem volna helyes az sem, ha figyelmen kívül hagynók azokat az óriási veszélyeket, amelyeket egy gazdasági Páneurópa a többi világgal szemben, vagy mondjuk a Coudenhove által megteremtett többi világbirodalmakhoz való vovatkozásban jelenteni fog. — Gondoljuk csak el, hogy egy védvámos Páneurópa, milyen öszszeütközési lehetőségeket rejt magában Angliával, de Amerikával szemben is. — Látja ezt Coudenhove is, tehát hamar entente-ot köt a britt birodalommal. Mint pacifista észreveszi azt is, hogy kellemetlen helyzetbe juttatta Páneurópát az Orosz birodalommal szemben, tehát ismét leül az íróasztalhoz és megköti az Entente-ot Oroszországgal. Ilyen egyszerűen talán még sem lehet világproblémákat elintézni. Jármay végső következtetésképp megállapítja, hogy aki Páneurópát tűzte ki zászlójára, annak nem volna szabad Páneurópa veszélyeit oly kevésbe venni, amint azt éppen Coudenhove teszi. — Mi tehát a iövő útja? Jármay szerint mindenekelőtt vissza kell térnünk, a háború előtti állapotokhoz, valamennyi rendkívüli intézkedések megszüntetendők, úgyszintén az a túlzott védvámos irányzat is, amely ma az európai államok között érvényesül. — A kereskedelmi szerződéseket illetőleg igen sokat várna attól, ha az európai államok a kereskedelmi szerződések szövegi részét illetőleg egy egységes szövegben állapodnának meg, amely a legliberálisabb alapokon nyugodnék. — Pénzügyi téren szükség van az összes európai államok valutáinak stabilizálódására. A közlekedés terén visszaállítandók a háború előtti állapotok. Posta, távírda, telefon és vasutügyi egyezmények kötendők. Megteremtendő az igazi „szabad Duna". Az internacionalízáció legyen teljes és becsületes. Egyes államok ne élvezhessenek privilégiumokat és az összes államok lobogói egyenlő elbánásban részesüljenek bármely parti államban. A gazdasági törvényhozás terén az európai államok törekedjenek uniformitásra. Sokat vár szóló különösen e téren oly nagytekintélyű egyesületek munkájától, mint pl. az ,,International Law Association." Ami a Népszövetséget illeti, jóllehet nem lelkesedik érte, eredményt várna a Népszövetség gazdasági bizottságai munkájának új alapra helyezésétől. És pedig ott, ahol kizárólag európai érdekeket érintő kérdésekről van szó, tényleg csak az európai államok által megalkotandó nemzetközi szerződések megkötése tekintessék célnak, sőt, hogy lehetőleg ilyen kérdésekben csak az európai esetleg még közvetlenül érdekelt államok képviselői vegyenek részt. Szükségesnek tartja szóló ennek kapcsán azt is, hogy a gazdasági bizottságok munkálataikhoz a gazdasági élettel közvetlen összeköttetésben álló szakértőket az eddiginél nagyobb mertékben vonjanak be munkájukba. Végül véleménye szerint nem hagyhatók figyelmen kívül Európa felépítésénél a magángazdasági megállapodások, melyek különösen akkor játszanak nagy szerepet, amidőn a politikum az államok közti kereskedelem-politikai megegyezéseket megnehezíti. \í! Az európai politika útjai Irta Nagy Lajos dr. Magyarországon most a közvélemény érdeklődése túlnyomó részben a küszöbön lévő választások felé fordul, ami érthető is, mert a választások eredménye döntő befolyással van a belpolitika jövő fejleményeire. A külpolitika terén a helyzet máskép áll, mert itt világgazdasági és világpolitikai momentumok a döntők, amelyeket az egyes országok belpolitikai eseményei kevésbbé érintenek. Az utóbbi hetekben két országbar voltak általános választások: az Északamerikai Egyesült Államokban és Görögországban. Az amerikai külpolitika szempontjából majdnem egyre megy, hogy a republikánusok, vagy a demokraták szerzik-e meg a többséget a parlamentben és a görög külpolitika vonalai sem változtak volna nagyon, ha az .utolsó választásokon nem a republikánusok, hanem a monarchisták győztek volna. Ugyanez áll a magyar külpolitikáról is, amelynek irányát a háború utáni nemzetközi helyzet szabja meg és amelyen egy esetleges új kormánypárti többség sem változtathatna. Az angol világbirodalom esetében nemcsak a külpolitikának, de a birodalmi politikának iránya is független a belpolitika változásaitól. Ennek a tételnek az igazságát a minap véget ért világbirodalmi konferencia is bizonyítja. (Eredményeit külön cikkben ismertetjük. Szerk.) Az angol parlament többsége konzervatív és Anglia sorsának intézése jelenleg egy konzervatív kormány