Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. november 16 A Külügyi Szeminárium előadásai A Magyar Külügyi Társaság igazgatósága legutóbbi ülésén, mint azt lapunk legutóbbi számában jelentettük is, a külpolitikai kérdések iránt érdeklődő nagyközönség szakszerű tájékoztatására szemináriumi előadásoknak a legközelebbi időben való megindítását1 határozta el. A szeminárium szervezési munkálatai folyamatban vannak, megfelelő helyiség a város centrumában szintén biztosítva van, így az előadások 1927. január havában okvetlenül megkezdődhetnek. MEGHÍVÓ a Külügyi Társaság felolvasóüléseire Előadás Szovjetoroszország magánjogáról A Külügyi Társaság külpolitikai és nemzetközi-jogi szakosztálya november 18-án, csütörtökön délután fél 6 órakor a Társaság tanácstermében (Országház, VII. kapu) együttes ülést tart, melynek tárgya: Zachár Gyula dr. egyetemi tanár előadása, Szovjetoroszország magánjogi intézményeiről. A nők nemzetközi munkája A Magyar Külügyi Társaság november 25-én, csütörtökön délután fél 6 órakor a Társaság tanácstermében (VII. kapu, Kupolacsarnok) felolvasó ülést tart. Ez alkalommal Geöcze Sarolta főigazgató ad elő, a nők nemzetközi munkájáról. Vendégeket szívesen látunk, A kivándorlás kérdése A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és munkaügyi szakosztályai december 2-án, csütörtökön délután 6 órakor a Magyar Tudományos Akadémia kistermében együttes ülést tartanak, melyen Gaal Jenő főrendiházi tag, ny. műegyetemi tanár, Társaságunk rendes tagja tart előadást: A társadalom feladatai a kivándorlás ügyével szemben címen. Előadás a fiumei kérdésről A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és közgazdasági szakosztályai rendezésében Kováts Andor dr. debreceni egyetemi tanár, Társaságunk tanácstermében (Országház, VII. kapu) decmeber 9-én, csütörtökön délután fél 6 órakor előadást tart, melynek címe: Fiume sorsa az elszakítás óta. Gragger Róbert meghalt Gragger Róbert egyetemi tanár, a berlini Tudományegyetem Magyar Intézetének és a berlini Collegium Hungaricumnak nagynevű igazgatója, — mint arról a napilapok is részletesen beszámoltak — Berlinben november 10-én váratlanul elhunyt. Csodálatosan szép pályát tört ketté a kérlelhetetlen sors. Még javában dult a világháború, amikor a magyar-német barátság eklatáns bizonyítékául a porosz parlament magyar tanszéket állított fel a berlini Tudomány-egyetem, melyre Gragger Róbert, a budai paedagogiai iskola német tanszékének tanárát hívták meg. Azóta önzetlenül, egész tehetségének és szorgalmának teljességével dolgozott a magyar kultúra német átültetésén, melynek elsőrendű kultúrdiplomatája lett. Az Ungarische Jahrbücher, Ungarische Bibliothek, Antológia Hungaríca stb. megindítása az ő nevéhez fűződik, éppen úgy az ő agilitásának köszönhető, hogy a magyar kormány nemrég elhatározta, hogy kiegészíti a németországi magyar kultúrszervezeteket. Nyár folyamán még itt járt közöttünk Gragger professzor Becker porosz kultuszminisztert kisérve, aki Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter meghívására megtekintette a magyar kultúrempóríumokat. Halála pótolhatlan veszteséget jelent. November 13-án temették el a dahlemi temetőben. A magyar kormány nevében Magyary Zoltán dr. min. tanácsos kísérte utolsó útjára. A magyar tengeri kikötő Iklódy-Szabó János, Sándor Pál és Zsilinszky Endre képviselők nyilatkozata A magyar tengeri kikötő régóta vajúdó problémájában az utóbbi időben két kikötő-városról esett szó a legsűrűbben: Fiúméról és Spalatóról. Walkó Lajos külügyminiszter, mint más helyen megírjuk, a minap a külügyi bizottság ülésén, Fiume mellett foglalt állást, ami politikai, gazdasági és kereskedelmi körökben csaknem osztatlan tetszéssel és megnyugvással találkozott. A miniszteri nyilatkozat alkalmából kérdést tettünk Iklódy-Szabó János, Sándor Pál és Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselőkhöz, arról, hogy mi az álláspontjuk a magyar tengeri kikötőről. A nevezettek munkatársunk előtt a következő érdekes nyilatkozatokat tették: Iklódy-Szabó János nemzetgyűlési képviselő — Az a körülmény, hogy a magyar tengeri kikötő kérdése komolyan foglalkoztatja a külföldi közönséget is, igazolja, hogy mennyire enyhült újabban az a háborús mentalitás, amely Trianont szülte és teljesen elzárt bennünket a tengertől. De egyúttal igazolja azt is, hogy a párisi békék okozta igazságtalanságok nemcsak minket sújtottak, de sújtják azokat is, akik kezdeményezői voltak egy ilyen békének. — Az adriai kikötők természetes hinterlandjuktól, értve ezalatt Ausztriát és Magyarországot — megfosztva, ma nagy csendben várják az idők jobbrafordulását. Tehát elsősorban az utódállamok érdeke az, hogy a helyzet változzék és tény az, hogy ma az egyes államok valóságos versenyre kelnek a tekintetben, hogy melyikük bonyolítsa le a magyarországi tenger felé irányuló forgalmat. — Szerintem e kérdés eldöntésénél vigyáznunk kell, hogy ne teremtsünk egy második Annaberget, de természetesen sokkal súlyosabb formában. A magyar-német forgalom még a régi monarchia idején egy aránylag rövid pár kilóméteres osztrák-sziléziai szakaszon Ausztrián keresztül volt csak lebonyolítható s itt Ausztria töméntelen zaklatást okozott nekünk, megnehezítve ezzel Németország felé irányuló forgalmunkat. Vigyázzunk, hogy ez a helyzet meg ne ismétlődjék a tenger felé irányuló forgalmunknál — sokkal súlyosabb, sokkal veszedelmesebb formában! Az olasz Fiúméhoz vezető út ugyanis több száz kilóméteres szakaszon Jugoszlávián megy keresztül. Viszont kétségtelen, hogy a magyar tenger forgalma lebonyolítására a múlthoz hasonlóan a jövőben is Fiume a legalkalmasabb. Spalató sokkal távolabb fekszik s vasúti vonala sincs tudtommal olyan formában kiépítve, mely egy nagyobb forgalom lebonyolítására alkalmas volna. Szó lehetne még Triesztről is, amely Magyarországhoz körülbelül hasonló távolságban van mint Fiume és egyúttal meg van elsőrendű vasúti kapcsolata is. Fiume elsősége mellett szól talán még az a körülmény is, hogy ebben a viszonylatban idővel megvalósulhat az olcsóbb viziúti kapcsolat is a vukovár-samaci csatorna létesítésével és a Kulpa folyónak Károlyvárosig leendő hajózhatóvá tételével. Ezeket a terveket a magyar országos vízépítési igazgatóság még a háború előtt elkészítette. Egy győzelmes háború esetén bizonyára meg is valósultak volna. Most persze a jugoszlávokra hárul a gyönyörű föladat, hogy ezt a tervet megvalósítsák. Amint tudjuk Fiúménak jugo-