Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

1926. november 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 szláv és olasz része van, de oda csak Jugoszlávián keresztül juthatunk. Hogy tehát az annabergihez hasonló kellemetlenségeket elkerüljük, a kérdést Jugoszláviával való megértéssel kell megoldanunk. Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő, az Omke elnöke — Fiúméhoz elsősorban az a szeretet köt, mint amelyet az apa érez a gyermeke iránt. Mikor 1882-ben cégem, a Schlésinger és Polakovics cég a legnagyobb exportot csinálta árpával, akkor a vaggonokat csak úgy tudtuk irányítani, hogy szlippereket tettünk eléjük, hogy el ne mozdulhassanak. Kis ronda fészek volt akkor még Fiume, egyetlen egy kis mólóval, ahol egyik gőzhajónak várnia kellett, amíg a másik kiürül. Raktárházai nem voltak, s az egész forgalmat patriarkális módon bonyolították le. A tengeri fuvardíjak lényegesen drágábbak voltak mint más kikötőben, mert a fiumei kikötő silánysága miatt a hajók mindig veszélyeztetve - voltak. Holott a kormány már akkor rengeteg pénzt költött volt a kikötő kiépítésére, nem tekintve azt a rengeteg kapitálist, amelyet a Karszton át vivő vasútokba fektetelt be. — Ha ma az állam rendelkezésére állana az a horribilis öszszeg, amennyibe nekünk azóta Fiume kikötője belekerült, akkor Magyarország olyan kapitális fölöslegekben úsznék, mint egyetlen legyőzött állam sem. Akkor nem kellene a népességet ennyire megadóztatni és virulna megint Magyarország népe és közgazdasága. Ahol ilyen rengeteg áldozatokat hoznak, ott bizonyos szeretet fejlődik a helység iránt, s ennélfogva senki sem veheti rossz néven, hogyha Fiume és Spalato között kellene választanom, akkor feltétlenül Fiume mellett döntenék. — De ezt a körülményt nem tekintve, Fiume lényegesen közelebb van Magyarországhoz, mint Spalato. A vasúti fuvardíj a kivitelnél lényeges szerepet játszik, nemkevésbbé fontos, hogy Spalato ma még nincs berendezve nagyobb forgalomra, míg ellenben Fiume a technika valamennyi modern vívmányával máris fel van szerelve. Spalato ma még csak rejtély. Sokat jelent Fiume mellett a megszokás is. A mi kereskedőink és gyárosaink be vannak rendezve Fiúméra, ismerik az odavaló forgalom minden csínját-bínját és bizonyára súlyos hibának tartanák, ha a kormány Spalato mellett döntene. Remélem, hogy az érdekeltségek bevonása nélkül oly fontos ügyben mint aminő a tengeri kikötő kérdése, nem fognak határozatot hozni. Zsilinszky Endre dr. nemzetgyűlési képviselő — A magyar tengeri kikötő kérdését nem tudnám máskép megoldani, minthogy az Fiúméban legyen. Nekünk magyaroknak Fiúméval régi, erős kapcsolataink vannak úgy gazdasági mint társadalmi tekintetben és e kapcsolatok elvesztését jelentené az, ha a magyar állam a kikötőt másutt állítaná fel. E mellett politikai szempontból is igen fontosnak tartom a fiumei kikötőt. Valóságos hídnak tartom, Magyarország és Olaszország jövendőbeli, remélhetően az eddiginél is erősebb barátságának kiépítése terén. Arról is meg vagyok győződve, hogy a délszláv állam természetesnek fogja találni ezt a megoldást és a maga részéről sem fog az elé akadályokat gördíteni. NEMZETEK SZÖVETSÉGE Rovatvezető: Weninger László Víncze dr. A Nemzetek Szövetségének tevékenysége 1926. év szeptemberében 1. A szeptemberi közgyűlés fordulópont volt a Nemzetek Szövetségének történetében: Németországot felvették a szövetség kötelékébe, ellenben Spanyolország bejelentette kilépését. Spanyolország kilépése az ú. n. latin blokk passzív ellenállásának eredménye. A délamerikai latin államok, Spanyolország és Olaszország ugyanis a világháború befejezése óta a politikában és a Nemzetek Szövetségén belül egyaránt szorosan összetartva küzdenek nagyhatalmi jogaik elismeréséért. Midőn pedig ez a küzdelmük a hatalmas ellenállás miatt sikerült, egymásután kezdték magukat a Szövetség üléseitől távoltartani, sőt némelyek megsértett hiúságuktól vezettetve, a Szövetség tagjai sorából is kiváltak. Az idei közgyűlés szeptember 6-tól 25-ig ülésezett. 55 tagállam közül 48-an képviseltették magukat, melyekhez csatlakozott szept. 10-én Németország is. Összesen hét állam nem küldött képviselőket. Ezek: Argentína, Bolívia, Brazília, Costa-Rica, Honduras, Spanyolország és Peru. A közgyűlést a 41. tanácsülés elnöke, Benes külügyminiszter nyitotta meg és beszédében örömmel emlékezett meg a Szövetség által békésen elintézett mossuli és görög-bolgár viszályról. Következett a közgyűlés elnökének megválasztása. Nincsics, Jugoszlávia első delegáltja kapta az abszolút szótöbbséget (42 szavazatot). A közgyűlés tisztikara a következőkből állott: az Elnökből, 12 másodelnökből és a napirendbizottság elnökéből. A 12 másodelnök közül 6 az egyes bizottságok elnökeiből került ki, míg a másik 6-ot választás útján jelölték ki. Ily módon másodelnökök lettek: Motta (Svájc), Fitzgerald (ír), Villegas (Chile), Titulescu (Románia), Mensdorf (Ausztria), Urrutia (Kolumbia), továbbá Sir Austen Chamberlain (Anglia), Briand (Franciaország), Ishí vicomte (Japán), Scialoja (Olaszország), Figureoa (Guatemala), Lehmann báró (Libéria). Szeptember 8-án a közgyűlés Németországot egyhangúlag felvette a Szövetség tagjai közé és ugyancsak jóváhagyta a Tanácsnak azt a határozatát, amely Németországnak állandó tanácstagságot biztosított és a nem állandó tanácstagok számát 6-ról 9-re emelte. Ugyanakkor a nem állandó tanácstagok választási eljárására vonatkozó javaslatot is jóváhagyta. Már az új eljárás szerint három évi időszakra, nem állandó tanácstagok lettek: Csile (41 szavazattal), Lengyelország (44 szavazattal), Románia (33 szavazattal). Két évre lettek megválasztva: Kína (34 szavazattal), Kolumbia (47 szavazattal), Németalföld (47 szavazattal. Végül egy évi időtartamra: Belgiumot, Csehszlovákiát és Salvádort választották nem állandó tanácstagokul. Ugyancsak ekkor a közgyűlés Lengyelországnak az újraválaszthatóságot adományozta, ami azt jelenti, hogy mandátumának letelte után ismét elnyerheti a nem állandó tanácstagságot, míg a többi állam három évig nem választható. Szeptember 10-ike volt a nagy nap, mikor a német delegáció, Stresemann elnökletével megjelent e közgyűlésen. Nincsis elnök üdvözlő szavai után Stresemann külügyminiszter emelkedett szólásra és a békés együttműködés óhaját fejezte ki beszédében, amelyre Briand válaszolt.