Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 3. szám - A zágrábi egyetem

1926 február 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 zetgyűlésbe. A novemberi választás után azonban ma már 141 ellenzéki képviselő és 70 szenátor ül benn, tehát pártközi megállapodássem könnyen kikényszerítheti az ellenzék a ház összehivását. A házszabályok 40. szakasza értelmében a szabályszerű javaslat benyújtásától számított három napon belül össze kell hivni a házat. A kezdeményező német szociáldemokratapárt reméli, hogy a szükséges aláírásokat január végére megkaphatja, úgy hogy legkésőbb február 3-ra parlamenti felelősség alá lehet vonni újra a kormányt. Az elnökságnek jogában áll ugyan a házat újból 14 napra elnapolni, ezen az ülésen azonban legalább 100 képviselőnek kell jelenlenníe. Egyéb okok közt leginkább azért húzódozik annyira a kormány a parlament összehívásától, mert az elnökválasztás végleges felbomlással fenyegeti az amúgy is nagyon meglazult koalíciót. A cseh néppárt mint a koalíció második nagyságú pártja, maga részére követeli a szenátus elnöki székét, mert különA zágrábi egyetem (bj) A kettős karácsonyi és újévi ünnepek által adott egy hónapi parlamenti szünet végén Radics közoktatásügyi miniszter egy intézkedése meglehetős kavarodást okozott Jugoszláviában. Az egyetemi kérdés különben is egyike a 'délszláv állam legnehezebb kultúrkérdéseinek. Az összeomláskor az új állam területén tulaj donképen csak egy egyetem volt: a zágrábi. Belgrádban a megszállás miatt az egyetem évek óta szünetelt. Az új állam megalakulásakor bizonyos nagyzási hóbort vett erőt a délszlávokon, ami egyebek közt abban is nyilvánult, hogy az egyetemi kérdést olyanképen rendezték, mintha Jugoszlávia nem 80' v -ig volna parasztállam és 70'f-ig analfabéta, hanem a kultúrában a nyugati nagyhatalmakkal versenyezne. Nemcsak a belgrádi egyetem állíttatott helyre, nemcsak ez és a zágrábi láttatott el új karokkal és kathedrákkal, hanem Laibachban új egyetem nyílt meg, Zágrábban műegyetem, Szabadkán jogi, Üszköbben filozófiai fakultás és nem szólva a szakirányú főiskolákról. Igazi egyetemi város csak egy van Jugoszláviában: Zágráb. Belgrádban mesterségesen tenyésztik ki a tudományos életet, a többi helyeken vannak tanárok, hallgatók és egyetemi épületek, de nincs tudomány, hiszen orosz menekültekben nem engedi át az agráriusoknak a képviselőház elnökségét, melyre Malypetr volt belügyminisztert jelölték, A szenátus elnökségéi azonban a koalíció két szocialista pártja feltétlenül meg akarja tartani, még pedig megegyezés szerint felváltva. Egy évig a Benes pártja jelölné ki az elnököt, a másodikban egy szociáldemokrata jön utána. Ha tehát át kell engedniök a szenátus elnökségét a néppártnak, akkor a képviselőház elnökségét követelik. Ebben az ügyben tárgyalt eredmény nélkül Svehla miniszterelnök hetek óta, de eredménytelenül. Még a koalíció nagybízottságában sem tudnak megegyezni, nemhogy a plénum elé mehetnének a választással. Egyébként a parlament szünetelésének okául a kormány hivatalosan azt hirdeti, hogy nincs még kész az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslat s addig nem akarja megkezdeni a parlamenti tárgyalásokat, míg ezt a rég megígért fontos javaslatot be nem terjesztheti. bői, érdemes iskolamesterekből, politikai ágensekből és kalandorokból gyártották máról-holnapra a professzorokat, akiknek hallgatósága igen gyanús előképzettséggel bír. Minden okos ember régóta tudja, hogy ezt az egyetemi túltengést valahogyan meg kell szüntetni. Persze az egyetemek likvidálásának másutt is odiózus kérdését, itt komplikálja a nemzeti féltékenység. Ha Belgrádban és Zágrábban egyetem van, akkor Laibach nem mond le egyeteméről. Belgrádban muszáj minden karnak meglenni, ami másutt létezik, akármennyire fejlődésképtelen legyen is ott némelyik. Szabadkán és Üszkübben meg a szerbesítés szempontjából van szükség a fakultásokra. Mikor Radics miniszter lett a pénzügyminiszter vagy négyszáz millió dinárt törölt a még Radics előde által összeállított költségvetésből. Radics eleinte könnyedén vette a dolgot. Később mégis rájött, hogy az a tétele, hogy a kultúrához nem pénz, hanem szellem és akarat kell, csak jóleső derűt kelt ellenségei körében. Erre az egyetemeken akarta lespórolni a százmilliókat. Először olyasfélét beszélt, hogy elég volna az országban egy egyetem. Mikor ebből baj lett, akkor kijelentette, hogy mind Belgrádban, mind Zágrábban, mind Laibachban szükség van az egyetemekre, de bizonyos karokat csak az egyik, vagy a másik egyetemen kell meghagyni. Persze ez sem nyugtatta meg az egyetemi köröket. Erre kijelentette, hogy egyetlen kart sem akar megszüntetni, csak némelyiket nem akarja továbbfejleszteni, továbbá kifejtette, hogy nincs szükség Szabadkára és Üszkübre. Természetesen erre Szabadka és Üszküb tiltakoztak, különösen Szabadka, amelyről azt találta mondani, hogy tanárai nem tudósok és nem törődnek a tanítással, hallgatói meg feléje se néznek a fakultásnak, hanem részegeskednek. Radicsot a szabadkai fakultás tanári kara ez állítása miatt rágalmazásért bepörölte. Hogy a szabadkai tanárok semmibe sem veszik Radicsot, azt eléggé megmutatta Acsimovícs dékán a miniszter szabadkai látogatása alkalmával. Radics teljesen megbukván megszüntető akciójával Zágrábba ankétre hívta össze a főiskolákat az egyetemi törvényjavaslat letárgyalására. Az ankét elvetette a még Pribicsevics által kidolgozott javaslatot és egy újat készített, melyet Radics magáévá tett. Más kérdés az, hogy e széleskörű autonómiát biztosító javaslatot elfogadja-e a minisztertanács. Pasics minden dolgot csak pártja és legfeljebb a szerbség szempontjából szokott nézni. Neki az egész egyetemi autonómia nyugati bolondság és főleg az, mikor ilyet nemcsak Belgrád kapna, hanem Zágráb és Laibach is. Radics ilymódon helyreállítván a jó viszonyt az egyetemekkel, az egyetemi élet más téren próbálta reparálni vereségét. Pribicsevics hofszú közoktatásügyi minisztersége alatt Belgrádhoz, Szabadkához és Üszkübhöz nem mert nyúlni, — ezek radikális dominiumok —, Laibachhal keveset törődött, ellenben valóságos dühöngéssel vetette rá magát a zágrábi egyetemre. A horvát szeparatizmus főbástyájának tartotta ezt; ezért minél gyorsabban és teljesebben akarta lerombolni. Ahányszor üresedés támadt, gondoskodott róla, hogy a kathedra az ő emberével töltessék be. Miután az üresedések nem állottak be elég gyors ütemben, egyre-másra küldte nyugdíjba az idősebb tanárokat még a korhatáron innen is. A mult évi választások idején nyugdíjazta azokat a tanárokat, akik köztársasági programmal léptek fel. Az egyetemen kezdettől fogva volt néhány professzor, aki kész eszköze volt Pribícsevicsnek. Sajnálattal kell feljegyeznünk, hogy Pribicsevics egyik legodaadóbb híve a zágrábi