Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. november 16 Sürgeti az orosz veszedelem ellen a polgári internacionálé kiépítését. A nemzeti nevelés mellett egy nemzetfeletti nevelést követel, ami szerinte nemcsak nem bűn, de szükségesség és fontos páneurópai programm. Ha figyelembe veszi, hogy a világháborúnak az alapja nem a népek akarata, hanem a kormányok baklövése volt, akkor különösen hangoztatandónak véli, hogy nem szabad a szociáldemokráciának átengedni a páneurópaizmus ügyét A páneurópai mozgalomnak defenzív jellege van. Benne semmiféle imperiálista hajlam nincs. Angliával, Amerikával és a Szovjettel garanciális békében akar élni és meggyőződése, hogy ha nem is A Külügyi Társaság előadás sorozatában immár négy előadó szólott a Páneurópa kérdéséhez. A legnagyobb elismerés illeti meg a Külügyi Társaságot, amikor — célkitűzésének megfelelőleg — alkalmat adott ennek a problémának ismertetésére és mai megvitatására. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de a fogalomzavarok elkerülése végett le kell szögeznem, hogy ennek az elméletnek főpillérei — mint az Coudenhove eddigi összes írásaiban kitűnik: 1. a mai határok állandósítása, megmozdíthatatlansága, a mai slátusquo feltétlen megtartása örök időkre, — tehát a trianoni ' határoké is, 2. a kontinens államainak felolvadása egységes szövetséges állammá. Hangoztatom, nem államszövetség, hanem szövetséges állam, egységes alkotmánnyal, parlamenttel, kormányzattal és az állami lét minden egyéb attribútumával. És ami egyet jelent ezzel: az összes államoknak meg kell szünniök ,hogy ez az egységes állam — Páneurópa — megvalósulhasson, 3. egységes vámterület Páneurópán belül, erős védővámmal kifelé. Ez különben természetes folyománya az egységes állammá alakítandó Páneurópának, a melyen belül elképzelhetetlenek a vámsorompók, és viszont, 4. pillére Coudenhove államrendszerének a nationalizmus teljes kiküszöbölése, amely csak egy hazát ismer — Páneurópát, holott a mi mai mentalitásunk aligha akarjuk, meg lesz Páneurópa és mi magyarok egyenlő rangú félként akarunk" ott lenni. A szociálisták ama kifogására, hogy ők nem támogathatnak kapitalista politikát, kijelenti, hogy Páneurópa igenis kapitalista politika: a tőke uralmának nyugvópontra való hozása, de demokratikus alapon. Meggyőződése, hogy még mindig világégésben élünk, és vulkánokon táncolunk, már pedig ha nádtetős házam ég, akkor nagyon természetes, hogy nem őseim arcképét vagy régi bútoromat mentem először, hanem gyermekeimet. Európában is tűz van, és nekünk a létfenntartás küzdelmében családunkra, gyermekeinkre kell gondolnunk mindenekelőtt. Páneurópa betcnház, melynek a tűzoszlop nem árthat. fog megbarátkozni tudni két haza fogalmával. Ezek nélkül a főprincipiumok nélkül, ismétlem, nincs Páneurópa. Coudenhove maga mondja: ,,das Paneuropáische Programm bildet eín unteilbares Ganzes." (A páneurópai programm megoszthatatlan egység.) Bármelyikét kapcsoljuk ki e főpilléreknek, összeomlik az egész elmélet. A mult heti két igen érdekes és mélyenszántó előadásra visszatérve, legyen szabad megállapítanom, hogy a főalapelvekkel magam is teljesen egyetértek, s talán csak a logikai determináció módszerének alkalmazásával levont következtetésekben látok némi eltérést. Lukács György, a keleti Locarnora célozva a ,,securité"-t, a mai határok sértetlenségének biztosítását megengedhetetlennek tartja — és ebben azt hiszem közöttünk magyarok között aligha lehet nézeteltérés. A trianoni béke igazságos revíziója nélkül önszántunkból, saját akaratunkból nem biztosíthatjuk a mai határokat. Ezt a gyönyörűen kifejtett gondolatot, alapelvet azonban Coudenhove Páneurópájára már nem alkalmazta Lukács György, holott logikai végkövetkeztetésem az említett alapelvéből is kiindulva csak az lehet: előbb a békerevizió, s csak azután következhetnek az új, végleges berendezkedésre irányuló tervek megvalósítása. És szabad legyen egy rövid megjegyzést fűznöm Lukács Györgynek ama szavaira, amelyekkel az európai népek szövetsége mellett tör lándzsát a mai nemzetek szövetségével szemben. Anélkül, hogy a nemzetek szövetségét mint ideálisan működő szervezetet akarnám feltüntetni, alig hiszem, hogy magyar szempontból kedvezőbb lehessen egy olyan szervezet, melyből Anglia hiányzik, s amelynek Amerika a jövőben sem lehetne tagja. A tapasztalatok igazolják, hogy Anglia volt a Nemzetek Szövetségében mindig az a tényező, amely elsősorban volt megértéssel irántunk, s azt hiszem nagyon sokan vannak ebben az országban, akik a jövőben — sok joggal és okkal — az Egyesült Államok felé néznek, mint amely hatalom nem írta alá a trianoni békét és amelynek bizonyos erkölcsi kötelezettségei vannak Wílson szereplése révén az igazság uralmának helyreállítását illetően a háborúvesztesekkel szemben, Coudenhove kontinentális népszövetsége — az európai Monroe doktrínára támaszkodna kirekesztené mind Angliát, mind pedig az Egyesült Államokat az európai kérdésekből, mi pedig alig hiszem, hogy ebben az újfajta Népszövetségben hozzájuk hasonló jóakarónk lennének a franciákra vagy a kisentente urai. A népek önrendelkezési jogán alapuló békerevizió, az államok szövetsége, és a nemzeti kultúra szabad fejlődésének biztosítása, ez az a három posztulatum, amely mellett Faluhelyi Ferenc Páneurópát lehetségesnek és kívánatosnak tartja. Erre csak az lehet a válaszom, hogy ezek a föltételek mellett a megalakítandó Páneurópa nem volna Coudenhove Páneurópája, és az egész elméletből nem maradna meg más, mint az államok szolidaritása és összműködése az igazság, kölcsönös megértés és megbecsülés és a béke jegyében. Ha Páneurópa ezt és így akarja, akkor minden magyar ember csak örömmel üdvözölheti az eszmét. Ha Páneurópa meghagyja az ezeréves magyar állam államiságát, állami és nemzeti létét, ha Páneurópa biztosítja a trianoni béke revízióját, és az önrendelkezési elv igazságos keresztülvitelét, akkor biztosíthatom Coudenhovet, hogy legőszintébb hívei a magyarok lesznek, kivétel nélkül, egységesen tömörülve zászlója alá. Ellenkező esetben azonban ne vegye rossz néven Coudenhove, az általa megszerkesztett Páneurópáért a magyarság zöme nem fog lelkesedni. Gerevich Zoltán külügyminiszteri osztálytanácsos víszonválasza