Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

1926. november 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA (iájára hivatkozik a többnyelvű nemzetek békés együttélésének bizonyítására. Nagyon helyes! Ez a példa azonban a történelmi, földrajzi és gazdasági szempontok államalkotó erejét, egy történelmi Nagy-Magyarország életképességét, nem pedig erőszakkal összedobált népek békés együttélésének lehetőségét bizonyítják! Páneurópa csak az igazság alapján kívánatos Apponyi Albert gróf a Pesti Napló okt. 10-iki számában elítélte 1 azokat a magyar sajtóhangokat, amelyek a páneurópai mozgalmat nem komoly mozgalomnak akarták feltüntetni. Én azt hiszem, hogy elég a győztes nagyhatalmaknak csak most jelentkezett pénzügyi kríziseire utalnunk, annak bizonyítására, hogy egy második európai háborút ez a kontinens a maga történelmi szerepének és kulturális túlsúlyának fenntartásával már nem birna ki. Ennek a földrésznek történelmi súlyát és kulturális fölényét csak nemzeteinek harmonikus együttműködése mentheti meg. Enélkül az előretörtető ázsiai és amerikai kultúrával szemben meg vannak számFaluhelyi Ferenc kritikai megjegyzéseinek hatása alatt tizenegyen jelentkeztek a problémához való hozzászólásra. Ezeknek a hozzászólásoknak megtartására november 13-ára tűzött ki vitaestét a Magyar Külügyi Társaság, amely újból Pékár Gyulának az elnöklésével és az érdeklődőknek igen élénk részvétele mellett folyt le. Először Rainprecht Antal dr., a Páneurópai Unió magyar szakosztályának főintézője szólalt föl s másfélórás temperamentumos előadásban szállt síkra a Coudenhove-féle páneurópai eszme védelmére. — Helyes és igaz értelemben, mondotta Rainprecht, a páneurópai gondolat nem egyéb, mint a mai európai államoknak védekezése azzal a harccal szemben, amely ma közöttünk hallgatagon folyik s amely csak katasztrófával végződhetik. Coudenhove gondolatában hármas koncepció alkatelemei lelhetők fel: 1. a stratégiai törekvések eltüntetése, 2. a gazdasági határok megszüntetése (vámunió), 3. a nemzeti kisebbségek felszabadítása. Ehhez negyediknek hozzátenné a területi organizáció helyett a nemzeti organizáció ügyét. Ha helyesen értelmezzük a kérdést, páneurópaísta lehet bárki, mert itt nem a név a fontos, hanem az, lálva napjai, de különösen meg vannak számlálva olyan kis nemzet életének a napjai is, amilyen a mienk, mert az egy második európai kataklizmának egészen biztosan áldozatává esnék. Ezért kell komolyan vennünk magyaroknak a páneurópai mozgalmat. Minden európai szövetkezés alapja azonban csak az elkövetett igazságtalanságok megszüntetése és a történelmi nemzetek igazságos igényeinek hiánytalan kielégítése lehet. Vagy hogy magának Coudenhovenak megint a franciákhoz intézett szavaival éljek (Kampf um Paneuropa 53, 1.): „Döntsék le Uraim azt az új zsarnokot, a népek közti gyűlöletet, amely most, a régi dinasztiák bukása után Európa nyakára hágott, amely megmérgezi a lelkeket, megosztja a nemzeteket, veszélyezteti a szabadságot és új, rettenetes gyilkolást készít elő az európaiak közt!" Egyesítsék, Uraim, szellemmel és igazsággal a szétzüllött Európát — és ha ezt meg tudja tenni a Páneurópai Unió, akkor, de csakis akkor ennek hívei, csakugyan nagyobb dolgot végeztek, mint a mult összes hadvezérei! hogy akármilyen cím alatt is, de a lényegben európai egységet akarunk. A lefegyverzés szempontjából nem osztja Lukács nézetét, aki nagy sülyt vet erre. Az államok, kölcsönös féltékenységük folytán, valósággal őrködnek nemcsak reánk, hanem egymásra is és csak örülni tud, hogy a győztes államok akkora hadsereget tartanak, mert hiszen ez nekik oly óriási költséget jelent, hogy előbb-utóbb belefulladnak a nagy fegyverkezésbe. Ami a kérdés gazdasági oldalát illeti, rámutat arra, hogy mai nyomorúságunknak oka elsősorban Európa széttagoltságában keresendő, mert ma Európa 28 állama voltaképen gazdaságilag hadiállapotban van. Mindenfelé túlprodukció van a fogyasztással szemben, a konjunkturális ipar az állam jóindulatából tengődik és valóban nemcsak hadászatilag zártuk körül magunkat, hanem gazdaságilag is. Felhozza Páneurópa védelmére, hogy a magyar közgazdasági élet kiválóságai, mint Scítovszky Tibor, Szterényi József báró, Gratz Gusztáv és Teleszky is Európa szabad kereskedelme és a vámhatárok megszüntetése mellett vannak, és ezt tekintik ma elsőrendű feladatnak. Különösen fontos ez Magyarországon, mert a mezőgazdaságra nézve a vámsorompók lebontása csak áldásos lehet. Hosszasabban polemizál ezután Gerevich Zoltán nemzetközi előadásával, majd a nemzetiségi kisebbségek kérdéséről szólva megállapítja, hogy Lukács Györgynek a témát részletesen felölelő szavaihoz nincs mit hozzáfűznie. Elmélete mellett bizonyságul felhozza, hftgy ellene van a páneurópai mozgalomnak egy imperialista állam: Románia, mely eltiltotta a kisebbségeket a mozgalomban való részvételtől. A kisebbségek minden bizalma ma, a páneurópai eszme. Ezt bizonyítják lapjaik is, melyek közül néhányat bemutat, különösen Jakabffy Elemér sorait ismerteti, amelyek szerint a természetes végső cél az, hogy a kisebbség fogalom eltűnjön, mintahogy Svájcban sincs kisebbség. Páneurópa ügye, úgymond tovább, napirenden van és mi páneurópaisták az elleneseknek csak akkor deferálunk, ha lesz, aki jobbat tud adni annál. A régi Talleyrand iskola híveinek mozogniok a világháború után nem lehet, mert a Jézusi világszövetség hatalmas eszméje az, ami elkövetkezni fog. Jvlagyarország próbálkozott a legkülönbözőbb orientálódásokkal. Nálunk is el kell következnie majd egy keleti Locarnonak, mert arra kell gondolnunk, hogy a németek a locarnoi szerződéssel a legheterogénebb politikai és közgazdasági irányok egymással való megértését bizonyítják, és ebben a Locarnoban ők voltaképen a páneurópai alapokhoz építettek pilléreket. Nemzeti szempontból kétségtelenül érthető az a bizalmatlanság, amit sokan éreznek a páneurópai mozgalommal szemben. Bár csak rossz jós lennék, úgymond, amikor azt hiszi, hogy ezeréves hazánknak visszaállítása olyan értelemben, mint az a háború előtt volt, aligha lesz lehetséges. Ezért tehát boldogok lehetünk, ha Páneurópa keretében a nemzeti, faji egyedek kialakulhatnak, ami talán nem jelenti a történelmi Magyarországot, de jelent a mai helyzetnél mindenesetre jobbat. És talán majd későbbi idők folyamán ezen az úton Magyarország is megvalósítható lesz. A közel jövőben elérhető reális lehetőséget csak Páneurópa jelentheti. A második vitaest Rainprecht Antal védőbeszéde Páneurópa mellett