Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

1926. november 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 olyan egységesen revidíált könyvekkel kell pótolni, amelyek figyelemmel vannak az európai nemzetek kölcsönös függőségére és ezek kölcsönös megbecsülését hirdetik. 2. Ebben a szellemben állandó befolyást kell gyakorolni az európai államok kormányainak mértékadó tényezőire. 3. Eme gyökeres könyvrevizió keresztülviteléig gondoskodni kell arról, hogy a nemzeten felüliség fogalmát annak minden vonatkozásában az iskolában ne magyarázzák antinacionalizmusnak, hazaárulásnak, vagy más efféleképpen és hogy a fenti alapvető beállítás minden adandó alkalommal kellő méltatásban részesüljön . . ." Coudenhove Paneurópájában egy helyen (142. 1.) így ír: „Minden nemzet szentség: úgyis mint a kultúrának istápolója és mint az erkölcs és haladás kikristályosítója. A nemzeti eszme elleni küzdés, a kultúra elleni küzdés volna." Más helyen pedig ezt mondja (140. L): „A nemzet a szellem birodalma. Európában minden modern kultúra nemzeti. És tehát mindenki, aki tiszteli a szellemet, annak tiszteletet kell éreznie a nemzeti eszme előtt is!" De tovább megyek. Én azt hiszem, hogy a nemzeti eszme, ahogyan annyi európai viszálynak és összecsapásnak az alapja volt, úgy hozzátartozik Európa színpompájához és szépségéhez és az európai kontinensnek ez a soknemzetüsége az emberi kultúrának feltétlenül magasabb fokát tudja létrehozni, mint egy minden egyéni és nemzeti szépséget és sajátosságot eltipró falanszter. A nemzeti sajátosság teremti az emberi szellemnek legnagyszerűbb értékeit, amelyeket az általános emberi fejlődés szempontjából nem tompítani, hanem csak fejleszteni és kimélyíteni szabad. Coudenhove is küzd a nemzeti sovinizmus ellen, az ellen a túlzott nemzeti fanatizmus ellen, amely minden más nemzet megvetésével, csak a saját nagyságától és tökéletességétől van eltelve és gyűlöletre és megvetésre szít minden más nemzet és nemzetbeli ellen. Olyon kiindulási pont alapján azonban, amilyet az előbb láttunk, ki ne küzdene szintén az ilyen túlzások ellen? Ez azonban nem jelentheti a nemzeti gondolat elnyomását és elhomályosítását, és főként nem jelentheti a nemzetenfelüliség nagyon kétes fogalmának a gyermekek lelkébe ültetését. A nemzeti sovinizmus megszüntetésének nem ez az eszköze. Teremtsünk igazságot a nemzetek között, törekedjünk az emberileg elérhető módon az igazságos nemzeti igények igazságos' kielégítésére és akkor meg fog szűnni a nemzeti sovinizmus és gyűlölet, és a meg nem csökkentett, sőt kimélyített, tisztult nemzeti érzésen át felépülhet az európai nemzetek harmonikus összefogása is! A politikai és kisebbségi bízottság munkája Végül két igen fontos határozatot hozott a politikai és kisebbségi bízottság is. Az egyik ezen határozatok közül politikai természetű és az angol, illetve orosz problémával foglalkozik. Ennek értelmében a páneurópai kérdés minden megoldásának számolnia kell azokkal a szoros földrajzi, történeti, gazdasági és kulturális kapcsolatokkal, .amelyek Angolországot és Oroszországot a többi Európával összekötik. Amennyiben azonban az a kivételes helyzet, amelyben ez a két államalakulat van, azoknak, vagy egyes részeiknek Paneurópába való bekapcsolódását nem tenné lehetővé, úgy a páneurópai Unió feladata volna, hogy ezzel a két európai testvérkontinenssel a Nemzetek Szövetségének keretében és egy nyugat-keleti locarnói rendszer bázisán szoros együttműködést létesítsen. Angolországnak és Oroszországnak egy páneurópai vámunióba való teljes, vagy részleges bekapcsolásának kérdése egyébként a gazdasági kapcsolatoknak és a közös érdekeknek figyelembevételével, de csak közös egyetértéssel oldandó meg. Érdekesnek tartom itt felemlíteni Max Cohen Reusznak megállapítását, aki az előbb említett helyen rámutat arra, hogy Coudenhove-Kalerginek terminológiája tulajdonképpen helytelen. Coudenhove ugyanis, bár átvette az előbb említett német gondolatot, a világnak öt nagy gazdasági egységre bomlásáról, ennek keretében azonban kontinentális Európa helyett Paneurópáról beszél, ami a mellett hogy a fogalmat nem fedi, arra a némileg komikus vitára vezet, hogy Angliát és Oroszországot fel kell és lehet-e venni ebbe a Paneurópába. A bizottság másik határozata a kisebbségi kérdésre vonatkozik: „A politikai és kisebbségi bizottság, — így szól ez a határozat, -az első páneurópai kongresszusnak egy állandó bizottság kiküldését javasolja, melynek feladata, a nemzeti kisebbségek kérdését állandó vizsgálat tárgyává tenni, és ezen vizsgálat alapján az Interparlamentáris Unióval, a Népszövetségi Ligákkai és a genfi kisebbségi kongresszussal egyetértésben pontos javaslatokat kidolgozni az európai nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. A kongreszszus ez alkalommal abból a feltevésből indul ki, hogy a páneurópai mozgalomnak az európai határokra való tekintettel, csak a kisebbségi kérdésnek kielégítő rendezése esetén lehetne meg az óhajtott sikere." A politikai és kisebbségi bizottság elé azonban még más fontos javaslatokat is terjesztettek. így magyar részről Póka-Pivny Béla dr. azt javasolta, hogy a Páneurópai Unió hatékonyan működjön közre abban, hogy a Nemzetek Szövetségének, az egyes parlamenteknek és a kormányoknak figyelme az eddiginél eredményesebb módon irányuljon a kisebbségek sorsának védelmére. E célból pedig maga is a kisebbségek jogainak védelmére hivatott állandó bizottság létesítését kívánta. Ugyancsak ilyen bizottság kiküldését javasolta Morocutti Camilló dr., déltiroli német, aki egyébként igen temperamentumos beszédben ecsetelte a kisebbségek elnyomását a mai Európában, és felvetette azt a nagyon súlyos kérdést, vájjon „lehet-e egyáltalán Páneurópára gondolni, amíg 40 millió ember alacsonyabbrendű polgárként, kínzásban és megvetésben részesül, amíg 40 millió európai emberben, tehát minden tizedik európaiban csak a gonosz, vad indulatokat, csak emberi lényünknek sötét, állati szenvedélyeit táplálják azért, mert 40 millió ember Európában nem mint egyenrangú polgár, hanem mint alacsonyabbrendű szolganépek az imperialisztikus uralkodó népek elnyomása alatt állanak? A határkérdés a kisebbségi bizottságban Egészen más jellegű és sokkal radikálisabb volt ebben a bizottságban Lozynszky Mihály, prágai ukrán egyetemi tanár indítványa, amelyet tartalmas okfejtések és egy halom statisztikai adat kíséretében terjesztett elő. Szerinte a kisebbségeket területi és területen kívüli kisebbségekre kell csoportosítani. Az előbbiek alatt a na-