Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

1926. november 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 határon való megakadályozásának elmaradását jelenti. Vele járna a kisebbségi jogok feltétlen tiszteletbentartása, a nyelvhasználat és a kulturális fejlődés szabadsága s a kisebbségeknek szabad érintkezése más államterületeken, különösen az anyaországban lakó faj testvéreikkel. Az államhatárok tehát tisztán közigazgatási jelentőségre sülyednének alá, de sem gazdasági, sem közlekedési, sem kulturális elválasztó vonalak többé nem lennének. Legvégül pedig arról is meg vagyok győződve, hogy a páneurópai alakulás a Nemzetek Szövetsége paktumának 19-ik §-ában foglalt Utána Faluhelyi Ferenc pécsi egyetemi tanár emelkedett szólásra s az őszi bécsi páneurópai kongresszuson tapasztaltak alapján végső következtetéseit a következőkben foglalta össze: A minap a Vossische Zeitung hasábjain (1926. okt. 20.) nagyon érdekes cikk került a kezembe. Max Cohen-Reusz, aki a pan-európai kongresszuson a gazdasági kapcsolatok kérdésében maga is felszólalt, elmondja ebben, hogy a világháború folyamán a német ,,Socialistische Monatshefte" hasábjain ismételten felvetődött a gondolat, a világnak a gazdasági imperializmus jegyében való szervezésére. Ez a gondolat azon a feltevésen épült fel, hogy a világtörténelmi fejlődés 5 nagy gazdasági komplexum kialakulásához vezet: a kelet-ázsiai (japán és kinai), az orosz, a pan-amerikai, a britt és a kontinentális-európai gazdasági imperiumhoz. „Körülbelül három évvel ezelőtt, — úgymond Cohen-Reusz, — a szellemileg rendkívül rugékony Coudenhove Kalergi gróf ezt az eszmét felkapta; azóta ez eszme leglelkesebb harcosai közé tartozik és az európai mozgalom benne, a szellemi aktivitásnak nagyon kívánatos növekedésére tett szert." A Pan-Európaí Unió érdeme a tömegmozgalom megindítása Csakugyan! ez a szellemi aktivitás, de nem a gondolat újsága, a lelkes propagálás, a példátlan energiával keresztülvitt tömegszervezés: ez az, ami a Coudenhove féle pan-európai mozgalmat elsősorban jellemzi és ami minden hibája és fogyatékossága mellett is ennek a mozgalomnak figyelemreméltó súlyt és jelentőséget kölcsönöz. abba a rendelkezésbe is életet fog önteni, amely szerint az alkalmazLatlanná vált nemzetközi szerződéseket revízió alá kell venni. Tőlünk magyaroktól ezeréves országunk kétharmad részét szakította el a trianoni békeszerződés a bűnösségnek ama hamis jogcímén, hogy a világháborút mi provokáltuk. Páneurópa tisztultabb légkörében a mi igazságunknak méltánylásra kell találnia, és minden erőszak nélkül egyedül az igazság erkölcsi ereje fogja magával hozni a velünk elkövetett igazságtalanságok megkorrigálását, elsősorban a trianoni béke méltányos revízió alá vonását. Ennek a szerény előadásnak feladata, hogy némi bepillantást adjon a Coudenhove-féle Páneurópai Unió által Bécsben, okt. 3—6. napjain rendezett páneurópai kongresszus munkájába. Amikor ennek a feladatnak a teljesítésénél rámutatok erre az organizáló és tömegeket megmozgató erőre, korántsem akarom ezzel a kongresszus munkáját lebecsülni. Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy aki, mint elfogulatlan szemlélő résztvett a megnyitó ülést követő munkanapok zsúfolt programmjában, könnyen győződhetett meg arról, hogy itt komoly gondolkodóknak, komoly törekvéseivel állottunk szemben, amelyek, ha ma még sok tekintetben kiforratlanok is és nem számolnak az összes akadályok elhárításának feltétlen szükségességével, mégis megérdemlik, hogy velük ehelyütt is komolyan foglalkozzunk. A kongresszusnak minden résztvevő által végigélvezhető munkája három nagygyűlésen folyt le: a politikai, gazdasági és a kulturális nagygyűlésen. A három közül az első kettőnek munkája érdemel különös figyelmet és méltatást. Coudenhove politikai előadása így nagyon figyelemreméltó mozzanat volt a nyilvános politikai nagygyűlésen Coudenhove-Kalergi grófnak, előadása. Ebben az előadásban Coudenhove rámutatott arra a praktikus célra, amelyet a pan-európai mozgalom maga elé tűzött. Ez a praktikus cél Európa belsejében a határok jelentőségének megszüntetése volna, még pedig hármas szempontból: hadászati szempontból, európai választott bírósági és garanciális rendszer útján, amely lehetetlenné tenné egy új európai háborúnak a kitörését; gazdasági szempontból, a kereskedelmi és vámsorompók lebontásával; végül nemzeti szempontból, a nemzetek közti gyűlölet és e gyűlölet okozóinak, a kisebbségek elnyomásának és a sovinizmusnak megszüntetésével . . . Később, a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban szólunk majd még a határproblémáról. Már ezúttal is fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy az egész pan-európai mozgalom legkönnyebben sebezhető pontja éppen itt rejlik! Érdekes azután Coudenhove előadásában annak leírása, hogyan juthat el Európa a pan-európai megoldáshoz. Az idevezető útak egyike Coudenhove szerint a Nemzetek Szövetsége. Kívánatos volna szerinte, hogy a Nemzetek Szövetsége egy pan-európai osztályt állítson fel, amelyben a pan-európai problémák kerülnének tárgyalásra. Egy ilyen európai osztály létesítése a Nemzetek Szövetségében, felvet-né e Szövetség politikai kontinensekre való felosztásának kérdését. A másik útat mutatja a pán-amerikai példa. Az amerikai köztársaságok mintájára az összes európai államok diplomáciai képviselői is Európa valamelyik fővárosában oán-európai tanácsot alakíthatnának, amely csakhamar az európai unió-mozgalomnak hivatalos szervévé válhatnék. De ha a kormányok vonakodnának ettől a kísérlettől, akkor az európai népek is alkothatnának egy pan-európai szervezetet azzal, hogy egy európai interparlamentet létesítenének az Interparlamentáris Unió mintájára, vagy mint az európai parlamentek delegációját. Ez az interparlament a különböző terveket a kormányok és parlamentek elé vihetné és véi ül is általános népszavazást készíthetne elő az aurópai szövetség kérdésében. A harmadik út a különböző államok közti politikai és gazdasági külön antantok útja, végül a negyedik út Paneurópa felé az európai gazdasági csoportoknak nemzetközi szervezkedésében állana. Ez. az út, amely Cohen-Reusz szerint az egész pan-európai mozgalom megindítója volt és amelyen valójában ma is hangsúly van. Coudenhove Kalergi politikai beszédjének legsúlyosabb része azonban, véleményem szerint, az volt, amelyben menten minden utópiától világos szavakban és határozottan csupán az európai államok szövetségének megteremtését jelezte a Páneurópai Unió végső céljaként: ..Paneurópa — úgyFaluhelyi Ferenc beszámolója a bécsi páneurópai kongresszusról