Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban. Két vitaest - Lukács György, Faluhelyi Ferenc dr., Rainprecht Antal, Gerevich Zoltán és Jármay Elemér felszólalása

1926. november 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Páneurópa problémája a Külügyi Társaságban Két vitaest — Lukács György, Faluhelyi Ferenc drM Raínprecht Antal, Gerevích Zoltán és Jármay Elemér felszólalása A Külügyi Társaság legutóbbi vitaestjén immár harmadszor adott alkalmat arra, hogy a magyar közönség tájékozódást szerezhessen az úgynevezett páneurópai mozgalom jelentőségéről és várható fejleményeiről. Mindhárom vitaest egyformán lekötötte legteljesebb figyelmünket és érdeklődésünket s bár még szépszámmal vannak mind a mozgalom híveimind pedig ellenzői részéről, akik a Társaság legközelebbi vitaestjére felszólalásra jelentkeztek, a vita több érdekes tanulságát máris leszűrhetjük. Előrebocsátjuk, hogy azt e lapok hasábjain már egyszer hangoztattuk, hogy mi a mozgalomnak megérdemelt jelentőséget tulajdonítunk, s a magunk részéről igyekszünk azt a legteljesebb tárgyilagossággal bírálni. Tudjuk, hogy az európai állapotok mai formájukban mind politikai, mind gazdasági, mind pedig társadalompolitikai tekintetben tarthatatlanok. Sajnálatos módon érezzük, hogy ennek az állapotnak szinte fő szenvedő hősei mi vagyunk, éppen ezért figyelemmel kell fordulnunk minden oly mozgalom vagy törekvés felé, mely új, boldogabb, igazságosabb berendezésű Európa létesítését írja zászlójára programmul. Coudenhove gróf páneurópai mozgalmát bizonyos ösztönös idegenkedéssel fogadja a magyar közönség. Ez tény. De tény az is, hogy ez a bizalmatlanság részben tájékozatlanságból ered, s ha megismerkedtünk a mozgalom lényegével, mintahogy bennünket Faluhelyi Ferenc pécsi egyetemi tanárnak alább olvasható brilliáns öszszefoglaló tanulmánya mindenre kíterjeszkedően tájékoztatott, nem maradhatunk meg a merev elzárkózás álláspontján. Miként azt Lukács György nyugalmazott miniszter, a külföldi konferenciákon a magyar érdekeknek egyik elismert védőügyvédje szokta oly helyesen hangoztatni, képviselőinket, előretolt őrseinket ki kell küldenünk minden veszélyeztetett pontra, hogy az új Európáért küzdő frontnak ne legyen oly szakasza, amelyről hiányozzék a magyar érdekeknek hivatott szószólója. Az eddigi három vitaestén hallhattuk a páneurópai mozgalom magyarországi vezérképviselőjét: Lukács Györgyöt, továbbá legagilisabb zászlóvivőjét, Rainprecht Antal nemzetgyűlési képviselőt. A jogászelme hűvös tárgyilagosságával boncolta a problémát Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, míg Páneurópa sebezhető pontjaira rámutatva Gerevich Zoltán külügyminiszteri osztálytanácsos és Jármay Elemér, államtitkár a szakképzettség fegyvereível sorakoztak föl a Coudenhove gróf megindította mozgalom ellen. Összevetve valamennyi felszólalást, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a hallottak alapján aggodalmaink inkább növekedtek semmint csökkentek. Rainprecht Antal szónoki hévvel és kétségtelen jóhiszeműséggel elmondott két órás beszédének bizonyítékai a minden oldalról összeszedett nagyszámú idézet ellenére is vérszegényeknek bizonyultak Gerevich Zoltánnak, Faluhelyi Ferencnek és Jármay Elemérnek a tárgy teljes ismeretében felsorakoztatott súlyos ellenérveível szemben. Bebizonyult, hogy a szakszerű tudományosság nehéz lándzsá'a könnyen pozdorjává zúzza a még oly ügyes politikai szónok szóvirágból font nyílvesszőjét. Rainprecht Antal különben is csodálatos módon leegyszerűsíti az egész páneurópai problémát A nagy világégés szörnyű következményei, a gazdasági káosz, társadalmunk krízise, szerinte, mind egyesegyedül a Páneurópa megteremtésére irányuló törekvés jogosságát igazolja egyfelől. Másfelől mind e bajunkra egyetlen csodaír: Páneurópa. Arra törekszünk, hogy megszabadítsuk a kereskedelmet a forgalmát megbénító kötöttségétől? Páneurópa céljait szolgáljuk. Szót emelünk az országokat egymástól szétválasztó védővámok ellen? Páneurópa hívévé szegődtünk. Kárhoztatjuk egyes nemzeteknek a hatalmi szférájukba került kisebbségekkel szemben való s nacionalizmusuk túltengéséből fakadó kíméletlen erőszakosságát? Coudenhove szólal meg szánkon keresztül. Aggodalommal keressük a parlamenti élet rendellenességébe valló tünetek okát? Megnyugvást csak Páneurópában találhatunk. S így tovább a végtelenségig. Hát nem egészen így van a dolog. A mai káoszból való kivezető útat szakadatlanul keresik Európa legjobbjai. Ezen munkálkodnak a politikusok és a közgazdaság vezérférfiai, az Interparlamentáris Unió, a Népszövetségi Ligák Uniója és még számtalan más szervezet. S ami jót, életrevalót ezek a törekvések produkálnak, mindazt talán mégsem lehet egyszerűen Páneurópa javára elkönyvelni, mert hiszen akkor Páneurópa lovagjává lehetne ütni minden gondolkodó főt. A kibontakozásnak páneurópai koncepciója világosan körülhatárolt — bár a részletekben változtatható — politikai és közgazdasági programmot jelent. Mi tehát Coudenhove programmjára vagyunk kíváncsiak, nem pedig arra, hogyan képzelik el Magyarországon Páneurópa megvalósítását. Arra vagyunk kíváncsiak, vájjon Coudenhove és a mögötte meghúzódó és köréje csoportosuló politikai tényezők a gyakorlatban miképpen akarják fölépíteni álmaik varázs palotáját? Nem kell-e joggal attól tartanunk, hogy egyes nagyhatalmaknak Páneurópa ideális cégére alatt történő szövetkezése majd számunkra, kisebb nemzetekre újabb jogfosztást, érdekeinket illetően űiabb kényszerű megalkuvást fog jelenteni? S ezekre a szorongó érzést okozó kérdésekre Rainprecht Antal nem tudott mindannyiunkat kielégítő feleletet adni. És még egyet. Raínprecht Antal az elszigetelődés szükségességét hirdeti Oroszországgal szemben. (Tehát nem harcot, mert Páneurópa hívei pacifisták). Ebben egyetértenénk vele, sőt leglelkesebb híveivé szegődnénk, ha igazán komolyan átérzi rettentő szükségességét annak, hogy az európai polgári társadalom halálos komolysággal összefüggjön minden bolsevizáló törekvés ellen. Ellenben ez a programm harc nélkül aligha valósulhat meg s akkor máris összeomlással fenyeget Páneuróoa pacifista alapon megkonstruált épülete. Oroszország nem fog a páneurópaisták még oly csábos szirénhangjaira egyszerűen áthurcolkodní Ázsiába, a meggyőződésnek keményebb fegyvereire lesz szükség, ez pedig küzdelmet jelent, ha nem is