Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 22. szám - Új délszláv válság előtt?

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926, november 16 Miközben a politikusok szája tele van a szerb-horvát megegyezés őszinteségének frázisával, a zágrábi Strossmayer-ünnep, igen. ríkitóan világított rá, mennyire távol áll a horvát közhangulat ettől az ú. n. megegyezéstől. Strossmayer kétségtelenül a horvát nemzet legnagyobb mecénása volt és az is kétségtelen, hogy a délszláv eszme meggyökereztetéséért a horvát intelligencia körében senki nála többet nem tett. Most szobrát leplezték le Zágrábban nagy alkotása, a Délszláv Tud. Akadémia palotája előtt. Az ünnep a délszláv egység, országos ünneplésének indult meg. Ámde az ünnep irányítása azoknak a délszláv érzésű zágrábi uraknak a kezébe került, akik délszláv érzésük őszintesége mellett sem tudnak megfeledkezni horvátságukról. Ezek az urak azt hiszik, hogy ők Strossmayer eszméinek a letéteményesei. Az események megmutatták, hogy a délszláv eszme e horvát fogalmazása mögött a horvát intelligenciának csak egy töredéke, a politikában az öt képviselőt számláló horvát federálista párt áll. Ennek az lett a következménye, hogy a Strossmayer-ünnepet bojkott alá vették nemcsak a Zágrábban még mindig nagyszámú jogpártiak, akik hallani sem akarnak Strossmayerről, hanem Rádícs is, mert az ünnep nem horvát jellegű. Viszont a kormány, a parlament elnöksége, a radikális párt bojkott alá vették, mert túlságosan horvát! A király is lemondta kilátásba helyezett megjelenését. így devalválódott a zágrábi Strossmayer-ünnep helyi ünneppé és dokumentáltatott urbi et orbi, mennyire csinált virág az, amit javíthatatlan politikai naivák délszláv eszmeként árulnak. Nem kell ez már azoknak a horvátoknak sem, akik a politikában a szerb-horvát megegyezéssel szélhámoskodnak, a szerbeknek pedig sohasem is kellett. * A horvát enfant terrible ismét jónak látta Európa ügyeit rendbe hozni. Ezúttal Mussolinit tüntette ki figyelmével. Zamatos frazeológiájával egyszerűen futó bolondnak minősítette és megjósolta, hogy hiába mesterkedik, rövidesen odajut, ahová ellenségei szánták. Gondolhatni, hogy sem a nagyszerbek nem hagyták kijátszatlanul ezt a kártyát, melyet Rádics kezükbe adott, sem Bodrera, a belgrádi olasz követ, aki már hónapok óta sürgeti a nettunói konvenciók ratifikálását, aminek épen Rádics a legnagyobb akadálya. A vérmesebbek ebből megint az RR-koalició felbomlását jósolták és azt, hogy most már Rádicscsal végre komolyan leszámolnak. Jósolni hálátlan feladat, ezért nem követjük a vérmeseket e térre, csak egy dolgot veszünk bizonyosra: Rádics bukhatík, vagy maradhat, azonban mindig a horvát nemzet az, aki ráfizet vezérének sajátságos szónoki sikereire. A külügyminiszter expozéja A nemzetgyűlés külügyi bizottsága november 3-án, délután 6 órakor Pékár Gyula elnöklésével ülést tartott. Az ülés megnyitása után Walkó Lajos külügyminiszter, a Nemzetek Szövetsége VII. közgyűlésén történtekről számolt be, majd röviden vázolta az ország általános külpolitikai helyzetét és ennek során részletesebben foglalkozott a szomszédos államokhoz való viszonyunkkal. — Hangoztatta, hogy Ausztriával jó szomszédi viszonyunk változatlanul fönnáll. Az 1922. évben megkötött kereskedelmi egyezmény életbelépése óta eltelt három hónap áruforgalma alapján Ausztriával való forgalmunk kedvező fejlődése várható. Kiemelte, hogy Ausztria az első állam, amellyel rendszeres állategészségügyi egyezményt kötöttünk s hogy külön egyezményben szabályoztuk a határszéli forgalom kérdését is. A volt osztrák-magyar közös vagyont érdeklő kérdésekben is folynak tárgyalások. — Romániával kapcsolatban megállapította, hogy a szomszédi viszonyban az utóbbi időben ezzel az állammal szemben is mutatkozott javulás. Utalt az anyakönyvek, bírósági iratok és telekkönyvek kiszolgáltatására vonatkozóan kötött egyezménynek a folyó évben történt végrehajtására és egyes kisebb jelentőségű gazdasági ügyekben és az Arad— Csanádi Vasút reorganizálása ügyében való tárgyalásokra. — Csehszlovákiáról szólva, megemlékezett, hogy a két ország között függő kérdések tárgyalása a nyár folyamán újból megindult és ennek során kereskedelmi viszonyunk a július 28-án aláírt megállapodás útján ideiglenes rendezést nyert. A végleges kereskedelmi szerződés megkötése iránt a tárgyalások folyamatban vannak Kiemelte, hogy Csehszlovákiában július 14-én életbeléptetett új minimális agrárvámok nagy nehézséget jelentenek a megegyezés útjában. A liszt vámja piohibitiv: a többi agrárvámok minimális vámtételei pedig szintén olyan magasak, hogy agrártermékkivitelünk jelentékeny visszaszorítására kell vezetníők. Mégis, tekintettel arra, hogy mindkét állam fontos érdeke, hogy az egyezmény létrejöjjön, nem zárkózik el az elöl a remény elől, hogy gazdaságpolitikai viszonyunk végleges rendezése ezzel az állammal is sikerülni fog. — A szerb-horvát-szlovén királysággal való viszonyunkat illetően kiemelte, hogy ennek a viszonynak alakulását közvéleményünk nagy érdeklődéssel kíséri. A nyáron lolyl gazdasági tárgyalások, amelyek egy kereskedelmi szerződés formájában gyors és kedvező eredményre ve- , zettek, az ugyancsak a nyáron megkötött vasúti egyezmények, valamint az optánsok visszakoitözködési határidejének kitolása kedvező atmoszférát teremtettek a két ország között. Ezek a körülmények jó auspíciummal voltak a magyar-jugoszláv viszony további alakulására és a jövőben esetleg felmerülő vitás kérdések békés elintézését célzó döntőbírósági egyezmény gondolata mindkét állam szempontjából elfogadhatónak látszott. Erről a kérdésről Nincsics jugoszláv külügyminiszterrel legutóbb genfi tartózkodása alatt hosszabb eszmecserét folytatott, melynek eredményekép diplomáciai úton tárgyalások indultak meg a terv valóraváltásáról és ezzel kapcsolatban az őszes függő kérdések rendezéséről. Ezek között szerepel, mint a tárgyalás egyik igen lényeges kérdése, Magyarország kivezető útja a fiumei kikötőhöz. Egyúttal hangoztatta, hogy a tengerhez való kijutásunknak ez a megoldása olasz részről is 'kedvező fogadtafásra talált. Összefoglalásként a miniszter rámutatott arra, hogy a háború utáni helyzetben arra kellett törekednünk, hogy izoláltságunk megszűnjék s éppen ezért külpolitikánk egyik fontos feladata gazdasági viszonyaink rendezése volt. Visszatekintve az utóbbi évek eredményeire, megállapítható hogy néhány állam kivételével Európa valamennyi államával valóban sikerült is gazdaságpolitikai viszonyainkat — bár egyes esetekben csak ideiglenesen — rendezni. Ezután a bizottság áttért a Nemzetek Szövetsége egyezségokmányának módosításáról szóló törvényre vonatkozó kézirat tárgyalására. Móser Ernő előadó ismertette a kérdést, amelyben a bizottság 8-án, hétfőn délután 6 órakor folytatólagos ülést fog tartani. Az ülés során a jelenvolt képviselők közül a vitában résztvettek Kovács-Nagy Sándor, Görgey István, Bogya János és Rassay Károly nemzetgyűlési képviselők.