Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 21. szám - Francia hadjárat az olasz befolyás ellen Romániában

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. november 1 azt, hogy a csehek meggyőződhettek Zágrábban arról, hogy az ú. n. szerb-horvát megegyezés ügye gyöngén áll. Rádícs viselkedését az illemkódexek alapján el lehet ítélni. De ugyan ki lesz olyan naiv, hogy Rádicsot és az európai modort egy napon emlegeti? Belgrád azonban egyszerre nagyon kényes izlésü lett. Érthető, mert megbukott azzal a tervével, hogy a horvátokat elsikkasztása a csehek elől és érthető, hiszen a szerb vezető körök nagy része szívből utálja az ú. n. megegyezéses politikát és alig várja az alkalmat arra, hogy Rádicsot végleg kompromittálva a horvátságot letörje. Ezeknek igen jól jött ez az ú. n. zágrábi incidens. A kormány több napon át tárgyalta az incidenst és végül is a pasicsiánus radikálisok és Makszimovics kerültek felül. Ezek azt kívánták a rádicsiánus miniszterelnöktől, hogy mondassák le Rádicsot a pártelnökségről, ezenfelül adjon ki Rádics egy nyilatkozatot, melyben az incidensért bocsánatot kér. A rádicsiánusok természetesen ezt nem fogadhatták el, mire október 13-án a kormány lemondott és a parlament a válság megoldásáig elnapolta üléseit. A válság tehát kitört és a leg különbözőbb kombinációkról szállongtak hírek. Erre Rádícs hosszú táviratot küldött Uzúnovicsnak, majd Belgrádba jött, tárgyalt, audiencián volt és a király a kormány lemondását nem fogadta el. Összeült újra a minisztertanács, hogy megszövegezze a zágrábi incidensről szóló kormánykommünikét, de a miniszterek ezen összevesztek. Krájacs kereskedelmi miniszternek a radikálisok tudtára adták, hogy a rekonstruálandó kormányban neki nincs többé helye, mire ez stante pede ott hagyta a minisztertanácsot. Majd megtörtént Uzúnovics előszobájában a Rádícs-Majkics eset. Majkics radikális képviselő, aki eddig sem titkolta soha animozitását Rádics és a horvátok ellen, nem fogadta el Rádics kéznyújtását, hanem őt csirkefogónak és politikai majomnak nevezte. Erre a kormány okt. 16-án újra lemondott. Megint Rádics lépett akcióba. Egy régi barátját, Dimitrijevics Mita volt szerb radikális képviselőt, küldte a királyhoz, aki erre a kormány lemondását újra nem fogadta el. Uzúnovics állítólag elkedvtelenedve, de vállalta a dolgok továbbvitelét és a kormány okt. 18-án reaktiváltatott, illetőleg új kínevezés nélkül a lemondást visszavonva tovább kormányoz. Amennyire a kulisszák mögött történt dolgok kiszivárogtak, az RR koalíció további fenmaradásának a következőek a feltételei: 1. A zágrábi incidens felett napirendre térnek, tehát Rádics nem tartozik semmiféle nyilatkozatot sem adni, 2. a kormány összetételében nem történik változás, tehát Krájacs is megmarad, 3. a kormány, amennyiben Korosecékkel megtud egyezni, ezekkel kiegészíti magát. Az első két feltétel Rádícs győzelmét mutatná, ha a kormány belső ellentéteinek áthídalhatatlansága miatt világos nem volna, hogy a válságnak hamarosan újra ki kell törnie. A harmadik feltétel kedvezőtlen Rádicsékra, mert ha Korosec, a kormányba lépett, reájuk Uzúnovicsnak sokkal kevesebb szüksége lesz, mint eddig volt, hiszen a mindig kézügyben levő Nikiccsel és a prágai példa után induló németekkel nélkülük is többsége lehet. Hogy az Uzúnovícs-kormány ezt a válságot megúszta, abban amellett, hogy Rádics fél az ellenzékiség keserű kenyerétől, különösen két körülménynek van része. Az egyik az, hogy Pasics, fia panamaügyének elintézéséig, nem posszibilis és az öreg úr, bár külön vonatot küldtek érte, érezve ezt, meg sem jött addig, míg a válság el nem intéztetett. A másik az, hogy a király a végletekig tartja Rádicsékat bel-' és külpolitikai megfontolásból. A jövő kontúrjait azonban sejtetik egyes jelenségek. Minden kormányintrika ellenére a Ház elnökévé újra a pasícsiánus Trifkovics választatott. A Zágrábon keresztül utazó Pasicsot Rádics igen melegen üdvözölte, holott hónapokon át politikai hullának címezgette. Korosec azt ajánlotta, hogy oly kormány alakíttassák, melyben mindhárom párt- és nemzetvezér bent legyen: Pasics, Rádics és Korosec. Ez az adott helyzetben nem volt lehetséges, de maga az eszme az udvarnál is rokonszenvre talált. Az annyit halogatott koronázást szeretnék a jövő évben megtartani és azt hiszik, hogy mind a belföldön, mint a külföldön igen jó benyomást tenne, ha a koronázó kormányban bent volnának az államalkotó három nemzet többségi pártjainak vezérei, akiket némi joggal az illető nemzetek vezéreinek is lehet mondani. egyelőre azonban kormányoz, ameddig tud, Uzúnovics. Jelenleg a Koroseccel való megegyezés a legfőbb gondja, mert ezzel egyrészt függetlenítené magát Rádicstól, másrészt érdemeket szerezne az udvarnál. Korosecék kormánybalépésének azonban nehézségei vannak. A radikálisok az autonómiát követelő szlovénektől a vidovdáni alkotmány elismerését kívánják. Ezek úgy látszik hajlandók is erre, ha reményt nyújtanak nekik a két szlovén megye (Laibach, Marburg) későbbi egyesítésére, de jelenleg is már egy főispánt állítanak a két megye élére. Természetesen ez a főispán Korosec híve volna és a szlovén közigazgatást az ő óhajtásai szerint szervezné át. Korosecék ezenfelül negyven millió dinárt kívánnak a szlovén úthálózat kiépítésére. Kívánják továbbá Pucelj földművelési miniszternek, Rádícs szlovén hívének, elejtését és a rádicsiánus propaganda megszüntetését Szlovéniában Rádics úgy látszik megnyugodnék e szlovén követelések teljesítésében, ha Marburg megyéből lecsatoltatnék a horvát lakosságú Muraköz és a legújabban horvátnak hirdetett Vend-vidék. A radikálisok állítólag két tárcát ajánlottak a szlovéneknek: a Nikícs bukásával megüresedett erdészetit és bányászatit és a Rádics bukása óta ideiglenesen Trifunovics vallásügyi miniszter által vezetett közoktatásügyit. Ez utóbbi hatalmi tárca, épen ezért inkább szlovén óhajtásnak kell tartanunk e tárca felajánlásának hírét, mint pozitívumnak. Szóval még mindig elég nehézsége van Korosec kormánybalépésének. A horvát-szlovén ellentétek kiéleződhetnek e belépés körül, így nem tudni, ez okból, vagy más okból nem borul-e hamarosan újra fel az Uzúnovics-kormány nehezen döcögő szekere. Francia hadjárat az olasz befolyás ellen Romániában Bukarest, okt. Egy idő óta csodálatosan kezdi érdekelni az itteni sajtót Olaszország sorsa. Az olasz-román egyezmény megkötésekor, amikor igazán érthető lett volna ez az Olaszországgal való nagy foglalkozás, csak arról hallottunk, van-e haszna Romániának vagy nincs ebből az egyezményből, az olaszok feje azonban nem fájt a bukarestieknek. Most egyszerre csodálatosan aggódni kezdenek Olaszországért, hogy mostani politikájával