Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - Az új cseh kormány

1926. október 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA / Kriston Endre egri fölszentelt püspök, Rákosi Jenő, Marná Gyula szentszéki ülnök, nagykállói esperesplébános, Hoitsy Pál, az Otthon elnöke, Eötteuényi Olivér dr., ügyvivő alelnök és Radisics Elemér dr. igazgató, a Magyar Külügyi Társaság képviseletében, Márkus Miksa, az Újságíró-Egyesület elnöke, Bórtitz Ferenc és Szász József ny. min. tanácsosok, Kovács J. István ny. államtitkár, Szávay Gyula, Hegedűs Sándor, Erdős Miklós vezérigazgató, Huller Krémer Ottó amerikai mérnök, Hegedűs Gyula szerkesztő (Magyarság), Ballá Antal (Pesti Hirlap), Schiller József dr., Bihari Imre (Magyar Külpolitika), Erdőssi József (Friss Újság) és még számos újságíró. A vacsora során Kun Andor a rendező bízottság nevében üdvözölte a vendégeket és az ünnepelteket, akik mindketten egyformán dicsőségére válnak az Óceánon túli magyarságnak. Felhasználja az ünnepi alkalmat annak a bejelentésére, hogy New-York egyik legszebb terén egy éven belül már állani fog Kossuth Lajos szobra (lelkes éljenzés) s ez az emlék hirdetni fogja odaát nemcsak Kossuth Lajos nagyságát, de a magyar nemzet érdemeit, kiváltságait is. Hiszi, hogy Amerika ezért hálás lesz és nem fogja elfelejteni a porba sújtott csonka Magyarországot, mely a trianoni határok között meg nem élhet. (Éljenzés.) Kemény György köszönetét fejezte ki az üdvözlésért, de különösen nagy örömmel üdvözli két régi iskolatársát, Kriszton Endre püspököt és Marná György plébánost. Vagyont, — úgymond — nem szerzett Amerikában, csupán azt tette, hogy megvigasztalta az amerikai magyarokat, akik azzal váltak el tőle, hogy csókolja meg helyettük a magyar földet. Kéri, hogy vegyék át tőle ezt a csókot azzal az óhajtásával, hogy itthon szűnjék meg minden különbség, mert itthon csak egyféle ember lehet: magyar ember. (Éljenzés.) Meggyőződött arról, hogy az Egyesült Államokban nagy a részvét Csonkamagyarország iránt. Biztosítja a társaságot arról, hogy a becsületes Amerikában meg lehet bíznia a magyarnak, mert Amerika a magyar nemzet mellé fog állani és követelni fogja Trianon revízióját. (Lelkes éljenzés) s azt a ballépését, hogy hozzájárult Trianonhoz, jóvá fogja tenni azzal, hogy visszaszerezzék Kossuth Lajos földjét. (Taps, éljenzés.) Nem tudja, visszatérhet-e még egyszer ide az őshazába, de egy ígéretet tesz: hogy megírja Amerika nemzeti eposzát angol nyelven és hiszi, hogy e műve megerősíti Amerikát a magyar nemzet iránt való jóindulatában és hálás lesz a porba sújtott magyarsághoz. Nem kér ünneplést, csak szeretetet. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Pivány Jenő azt a problémát veti föl, minő lesz Amerika viszonya az új Magyarországhoz. Az amerikai magyarságot aggodalommal tölti el a bevándorlás korlátozása, mert attól tart, hogy az új generáció már angol lesz s elfelejti ős magyar hazáját. Hivatkozik az írek és az amerikai németek példájára, akik elfelejtették ősi nyelvüket, mégis megmaradtak az ír nemzeti mozgalom vezéreinek, sőt fanatikus meggyőződéssel és energiával segítették meg Írországot önállóságuk kivívásához. Ugyancsak erősen szervezkedik az amerikai németség is. E példák szerint kell Amerikában a magyarságot megszervezni, tanítani, nevelni kell őket, ébren tartani a magyar történelem tanításait, ápolni és megőrizni a magyar hagyományokat. Politikai és gazdasági kapcsolatokat kell teremteni Magyarországgal és akkor hite szerint az amerikai magyarság soha sem fog elveszni az őshaza számára. (Éljenzés.) Kriston Endre püspök szeretettel szól Kemény barátjáról, a kiről már az iskola padjain tudta, hogy messze ki fog magaslani társai közül. Jól tudta, hogy Amerikában is a magyarság nagy értéke lesz. Hiszi, hogy újra vissza fog térni hozzánk. Isten áldását kéri reá és családjára. (Lelkes éljenzés.) Rákosi Jenő állott föl most szólásra, a társaság zajos *^>sa és éljenzése mellett. Ellent kell mondania, úgymond, Piványnak. Egész élete, munkája, vallásos hitbeli meggyőződése bizonyítja, hogy mindenkor Széchenyi István gróf axiómáját hirdette és vallotta: Nyelvében él a nemzet. Amely nemzet elfelejtette anyanyelvét, megszűnt létezni. Az ír példa itt nem találó. Ha egy nemzet lemond a nyelvéről, akkor az új nemzet nyelvét, kultúráját veszi fel és mint nemzet megsemmisül. Más dolog a németek dolga is. A hetven milliós német nemzet nem fogja többé eltűrni, hogy újra úgy bánjanak vele, mint a világháborúban. Ezért szervezkedik most a németség Amerikában. Amikor Londonban a Lord Mayor vendége volt, egy előkelő fanatikus ír asszony szomszédságába került, aki már egy szót sem tudott ír nyelven. Erre ő megkérdezte, tud-e még valaki egyáltalában írül? Mire az illető felelte, hogy az ősi ír nyelvet csupán néhány száz alsó néposztálybeli ember tudja és ápolja, de most újra tanítják az ír nyelvet mindenfelé, terjesztik és fejlesztik. Amerika egy csoda állam. De bizonyos, hogy elszívta Európa vérét, elvitte Európa legvállalkozóbb szellemű embereit és évszázadok óta részint megemésztette már őket, részben meg fogja emészteni. Amerika előbb embereinket, most a világháborúban pénzünket szívta el. Egészen bizonyos, hogy Trianont magunknak kell lebontani. Mi most le vagyunk tarolva, de fel fogunk támadni. Hálásak vagyunk amerikai honfitársainknak, akik elszakadt magyarjainkban túl az Óceánon ápolják a magyar nyelvet, megóvják az ősi hagyományokat. (Lelkes éljenzés). Eöttevényi Olivér dr. ügyvivő alelnök a Magyar Külügyi Társaság nevében üdvözölte az amerikai vendégeket. Amikor ez a Társaság megalakult elnöke Apponyi Albert gróf, a Társaság kötelességéül a külpolitikai érzék felébresztését és fejlesztését tűzte ki célul, és azt, hogy a Társaság mennél több barátot szerezzen a külföldön a magyarság és a magyar nemzet számára. A barátok szerzése jóformán csupán személyes kapcsolatok útján lehetséges. Ilyen barátokat kell szerezni, hogy megismerjenek bennünket és a magyar nemzetet. Meggyőződése, hogy nekünk azért nem voltak barátaink, mert nem ismertek bennünket. Ma már, hála Istennek, tapasztalása szerint is nagy a száma azoknak külföldön, akik most már ismerik a magyart. 1921-ben még dühösen fogadták a magyarságnak a kisebbségi védelemre vonatkozó javaslatait, még a semlegesek is elienük voltak. Hála Istennek, a helyzet most már fokozatosan javul, de még sok, nagyon sok a tennivaló. Külföldi propagandára van szükségünk, amely kultúránkat, szomorú jelenünket ismerteti és boldogabb jövönkért küzdeni segít. A mostani u. n. utódállamok hosszú, szívós harcot folytattak évtizedek óta önállóságukért és hatalmas propagandával szították a gyűlöletet ellenünk. Erről a propagandáról nekünk példát kell vennünk, de viszont az utódállamok népével is kell érintkeznünk, az ő gyűlöletüket barátsággá kell változtatnunk, személyes érintkezés útján kell megismertetni magunkat s így elleneinket barátainkká tenni. (Nagy lelkes éljenzés.) Ünnepelt vendégeink, Kemény György és Pivány Jenő a messze Amerikában dicsőséget szereztek a magyarságnak, kéri őket, hogy hazafias munkájukat folytassák és újabb meg újabb dicsőséget szerezzenek a magyar nemzetnek. A Külügyi Társaság nevében igaz tisztelettel, őszinte elismeréssel és a magyar szív melegével üdvözli őket. (Hosszas taps és éljenzés). Felszólaltak még Márkus Miksa, Kovács J. István nyug. államtitkár és Szávay Gyula. A romániai nemzeti parasztpárt megalakulása Ugyanazon a napon és ugyanabban az órában, amikor a romániai egyetemes magyarság tartotta a maga nemzetgyűlését Gyergyószentmiklóson, Bukarestben is nagy horderejű politikai esemény ment végbe: a nemzeti és parasztpárt egyesülése, melyet már évek óta terveznek, melyet egyszer már a végrehajtó bizottságok ki is mondtak, de a pártkongresszusok a Bratianuék intrikájára nem szentesítettek. Október 10-én délelőtt tíz órakor végre az Amicitia-termében gyülekezett parasztpártiak és a Transyluaniában ülésező nemzetiek egyhangúlag megszavazták a két párt egyesülését, s ezzel létrejött Romániában a világháború alatt szétzüllött konzervatív párt helyére egy másik nagy erős, kormányképes párt, mely az országot megmenti attól, hogy állandóan a liberálisok kizsákmányolása alatt legyen. Ennek a pártnak vannak vezérei is, tömegei is mindenütt az országban és jóval nagyobb számban, mint a liberálisoknak. Délelőtt 11-kor vonultak a parasztpárt delegátusai a még ülésező nemzetipártiakhoz. A Transylvania terme annyira zsúfolva volt a nemzeti pártiakkal, hogy a parasztpárti delegátusok csak az ablakokon keresztül juthattak be és az újságírók asztalán végigsétálva, léphettek az elnöki emelvényre. Itt ölelkezett össze Michalache és Lupu Maniuval és Vajdával s csókolták meg egymást a