Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - A bolgár kormányváltozás

1926. január 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 dohány-, gyapot- és bortermelést. Nagyobb kategória azonban a me­nekülteknek az a tömeg, mely min­denét elvesztette az idegen uralom alá került területeken és a leg­nagyobb nyomorban él, mint nap­számos vagy mint zavarra kapható lézengő munkás. A bolgár Vörös Kereszt Egylet és a macedón me­nekültek bizottsága élelmiszerek és ruhák kiosztásával próbál valahogy segíteni rajtuk. Még szomorúbb sorsban van a negyedik csoport, melynek elhelye­zése még nagyobb feladatot ro a ko rmányra. Ezek olyan menekül­tek, akik ideiglenesen lépnek át a határon, de fegyveresen, a vasut­vonalak mellett táboroznak és ott várják meg, míg az előző valame­lyik csoport keretébe be tudnak jutni. Többnyire görög területről menekülnek a hatóságok zaklatása elől s minthogy általában veszé­lyeztetik mai állapotukban a köz­biztonságot, a Cankov-kormány lá­pos területek lecsapolásánál kísé­relte meg munkába állításukat, hogy egyelőre foglalkoztassa őket s későbbre termőföldet tudjon ne­kik biztosítani. Az anyagi eszközök hiánya meglehetősen hátráltatja ezt a munkát is. Ami magát a kormányváltozást illeti, annak részleteivel elég bő­ven foglalkoztak a napilapok. így csak bizonyos elvi megállapítá­sokra szorítkozunk. Nevezetesen meg kell állapítani, hogy Bulgária keresztülment azokon a korszako­kon, melyeken a világháború óta minden vesztes államnak keresztül kell mennie. Belekóstolt a szélső demokráciába, eltolódott balfelé királysági államformájának meg tartása mellett egy hajszálnyira az agrárkommunizmusig, aztán jött a másik részlet, a szélső jobboldali uralom, természetesen a szokásos véres ellenforradalommal, mely két és fél évig kitombolván magát, most már sima átmenettel megtalálta az ország a középút politikáját. A pártok sorra mozdultak meg a kor­mány ellen s magának a kormány­pártjának egyik erős frakciója is a kormány ellen fordult. Cankov erőszakkal akarta hely­zetét megmenteni s fel akarta osz­latni a szobránjét vagy elnapolni. A szavazás eredményéül az elnök az elnapolást hirdette ki, de éppen kormánypárti oldalról vádolták meg, hogy meghamisította a szava­zás eredményét, mire lemondott és a kormánnyal együtt kivonult. A bennmaradt képviselők új elnököt választottak és folytatták az ülést. Cankov rendőrökkel kiüríttette a karzatot és eltávolíttatta az újság­írókat, de már ekkorára a szob­rán je határozati javaslatot foga­dott el, amelyben követeli a Can­kov-kormány lemondását. A mi­niszterelnök a királyhoz fordult, de ez nem járult hozzá az erőszak­hoz, mire a kormány lemondott. A király elfogadta a lemondást és Liakcsevet, a demokraták vezérét hívta meg kormányalakításra. Az új miniszterelnök hatvanéves, ki­váló közgazdasági szakember, a szövetkezeti élet megteremtője, te­kintélyes újságíró: aki 1908-ban, majd közvetlen a fegyverletétel útján az átmeneti kormányban mái­pénzügyminiszter volt. Ő írta alá a fegyverszüneti szerződést is Sza­lomkiban. Megalakította a kabine­tet, melynek támogatására meg­nyerte Cankovot és híveit, aminek fejében a szobrán je elnöki állását biztosította Cankovnak. Általában az új kabinet inkább csak mérsék­lője, mint ellenlábasa a Cankov politikájának, hiszen több minisz­IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Othmár Könnyítések az idegenforgalomban A belügyminiszter a minap kör­rendeletet adott ki, hogy megköny­nyítse a külföldieknek itt tartózko­dását. Az újítás lényege, mint azt az Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetségénél megtudtuk, hogy a külföldiek által kitöltendő ki- és bejelentő lapokat, addig is, amíg a végleges forma el nem készül, lé­nyegesen egyszerűsíteni fogják. V Útlevelek propaganda melléklete Mint értesülünk, az idegenfor­galmi szövetség magyar és több ide­gen nyelven hivatalos útlevél mel­lékletet óhajt kiadni, melyet díjta­lanul megkap a határszéli állomá­sokon minden hazánkba érkező idegen. A melléklet az ország ter­mészeti szépségeit és kulturális in­tézményeit fogja rövid felsorolás­ban tartalmazni. Plakátpropaganda Az Idegenforgalmi Érdekeltségek Szö­vetsége újabb nemzetközi jelentőségű ak­ciót kezdett, hogy megismertesse az egész világgal Magyarország és különösen Budapest szépségeit. És pedig Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalával együtt pályázatot hirdetett olyan pla­kátra, mely a művészet és a nyomda­technika legtökéletesebb eszközeivel hirdeti Magyarország jelentős emlékeit és egyúttal a magyar grafikai művészet fejlettségét. A szövetség gondoskodni fog arról, hogy ezek a plakátok majdan a íert átvett az előző kormányból s csak éppen a leginkább exponált Kalfov és néhány társa maradt ki. Tárcát kapott Krisztov, a szobranje volt elnöke is, akit két nappal előbb a szavazás eredményének megha­misításával vádoltak. Ezek a személyi kapcsolatok a régi és új kormány között eléggé biztosítják azt, hogy az új kormány nagyobb belpolitikai harcoknak nem lesz kitéve, a kormányváltozás nem jelent egyúttal világnézleti válto­zást is, viszont éppen ezért nem fog megszűnni az emigránsok harca sem ellene. Belgrád, Prága és Moszkva izgatása tovább tart és próbára fogja tenni a kormány minden jóakaratát és energiáját. Belpolitikailag azért lesz könnyebb a helyzete, mert általános amnesz­tiával kezdte meg uralomralépését s így a Cankov-kormány túlságos erős pacifikáló törekvéseinek ódiu­mát nem hordozza. világ minden részébe eljussanak. A mű­vész társadalom nagy érdeklődését mu­tatja, hogy a pályázatra 107 munka érke­zett be. A héttagú biráló-bizottság elnöki. Rákosi Jenő, tagjai: Némethy Ká­roly v. b. t. t. ny. államtitkár, a Magyar Idegenforgalmi Érdekeltség Szövetségé­nek elnöke, Z i 1 a h y Dezső, a Főváros Idegenforgalmi Hivatalának igazgatója és Jauerníg Nándor, a főváros házi­nyomdájának igazgatója, továbbá ,mint művészeti szakértők Petrovics Elek, a szépművészeti múzeum főigazgatój?, György Kálmán, az iparművészeti tár­sulat igazgatója és Iványi Grű i­w a 1 d Béla festőművész. A zsűri egyik pályaművet sem találta díjazásra méltó­nak, de az 5 leg)obb művet két-két millió koronáért megvásárolta és újabb pályá­zatot hirdet, amelyben való részvételre felhívja külföldön élő művészeinket is. Magyar-bolgár barátság Felkértek bennünket az alábbi sorok közlésére: A Magyar Külpolitika 1926. jan. 1. számában Móricz Péter főkonzul úr tiltakozik az ellen, hogy én a turáni rokonság hangoztatását a bolgárokkal szembén értéktelennek tartom, s azt állítja, hogy „igenis, mi a bolgárok testvérei vagyunk." Az a Balkánon élő nép, amelyet ma bolgárnak neveznek, szláv nép. Ezt a legkiválóbb történetírók, et­nográfusok és nyelvészek már rég bebizonyították. Mikor 1916-ban Bulgária a központi hatalmakhoz csatlakozott, akkor a magyar és a német sajtó hangoztatni kezdte a magyar-bolgár rokonságot, mire ki­váló bolgár tudósok siettek enrek

Next

/
Thumbnails
Contents