Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 19. szám - A salzburgi konferencia. A Népszövetségi Ligák Uniojának tanácskozása

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 1 tént, hogy Olaszországot vissza­riasszák attól, hogy balkáni politi­kájának gerincévé Bulgáriát tegye és meggátolják Boris cár házas­ságát. A salzburgi konferencia A Népszövetségi Ligák Uniójának tanácskozása Irta Szakáts Kálmán dr. A Népszövetségi Ligák Uniója folyó évi szeptember 28-ától októ­ber 5-éig bezárólag Salzburgban tanács és bizottsági üléseket tart, amelyen a Magyar Federációt Pékár Gyula dr. ny. miniszter, Eöttevényi Olivér dr. udv. taná­csos, ny. főispán, a Külügyi Társa­ság alelnökei, valamint Vermes Bela v. országgyűlési képviselő, a Délvidéki Liga elnöke és Kirch­knopf Ernő főkonzul képviselik. A Magyar Népszövetségi Egyesü­letek Szövetsége a salzburgi kon­ferencia tárgysorozatán szereplő kérdések megtárgyalása és a ma­gyar delegáció állásfoglalásának, valamint a delegáció összeállításá­nak megállapítása végett szep­tember hó 25-én és folytatólago­san 27-én ülést tartott a Magyar Külügyi Társaság tanácstermében Pékár Gyula elnöklésével. Az ülésen résztvettek: Pékár Gyula, Eöttevényi Olivér, Paikert Alajos, Horváth Jenő, Jancsó Benedek, Barabás Endre, Juhász Béla, Józan Miklós, Sebess Dénes, Szász Zsombor, Vermes Béla, Ma­gyary Géza, Okolicsányi László, Kirchknopf Ernő, Auer Pál, Be­rényi Jenőné, Subert Zoltán, Sza­káts Kálmán, Techert Gyula, Be­reghy Lóránt. A salzburgi ülések tárgysoroza­tát Eöttevényi Olivér alelnök is­mertette a megjelentekkel, ki­emelve, hogy a tárgysorozaton két ."•yr.n kérdés is szerepel, mely vi­tális fontossággal bír magyar szempontból; az egyik a kisebb­ségi sérelmek orvoslását megre­formáló eljárás (procedure) tár­gyalása; a másik pedig a Népszö­vetségi Ligák Uniója főtitkárának, Ruyssen bordeauxi egyet, tanár­nak jelentése a kisebbségek hely­zetéről az ez év tavaszán tett bal­káni útjával kapcsolatban. A procedúra tárgyalását szep­tember 28 és 29-ére tűzték napi­rendre, amelyen az Overbecke bruxellesi egyet, tanár pre^edura­íervezete, de lege ferenda kerül tárgyalás alá. A második jelentős pontja a tárgysorozatnak a Ruys­sen-fele jelentés, amelyet október 4-ere tűztek napirendre, s így az az utolsó nap, utolsó pontjaként szerepel, ami a mi szempontunk­ból igen hátrányos és nem lehet egészen célzatosságnélkülinek te­kinteni a főtitkárságnak ezen programmbeosztását, amely a Ruyssen jelentésre teendő ellen­megjegyzéseink megtételét nagy mértékben megnehezíti. Eöttevényi ügyvezető alelnök az ülés fc lyamán részletesen ismer­tette a salzburgi konferencia többi pontjait, amelyek között szerepel a páneurópai mozgalom, továbbá a parlamentárízmus krízisének tár­gyalása. Ezek után áttért Eöttevényi ügyv. alelnök az Overbecke-féle procedúra-tervezet ismertetésére, amelyet Overbecke Magyary Géza procedúra-tervezete alapján dol­gozott ki, figyelembe véve az e tárgyban készült Napier—Rauch­berg—Kunz-—Brabec- és Jung­haan-íéle eljárási tervezeteket is. Az ülés pontról-pontra letárgyal­ta az Overbecke-féle tervezetet, megállapítva a Magyary-féle de iege ferenda-tervezettől való el­téréseit. A rendkívül érdekes és ki­merítő vitában, — amely főleg arra irányult, vájjon tartalmazza-e az Overbecke-féle javaslat az akto­ratust kifejezetten és olyan terje­delemben, mint ahogy azt a Ma­gyary-féle javaslat részletes fel­sorolása nyújtja — az elnökön és Eöttevényi alelnökön kívül hosz­szabb felszólalással részt vettek: Magyary Géza, Jancsó Benedek, Juhász Béla és Auer Pál. Végül is az értekezlet úgy határozott, hogy felkéri a delegátusokat, miszerint hassanak oda, hogy az Overbecke­j avaslat egyes — többféle értelme­zésre módot adó — tételei félre­érthetetlen és világos fogalmazás­sal módosíttassanak és hozassanak összhangba az állami szuverénitás elvei a nemzetközi jog normatív követelményével. Az értekezlet második lényeges tárgya volt, hogy minő állást fog­laljanak el a magyar delegátusok Ruyssen fői' kár jelentésével szemben. Közíu^omás szerint a Népszövetségi Ligák főtitkára, Ruyssen professzor ez év tava­szán Romániában és Jugoszláviá­ban hosszabb körúton beható ta­nulmány tárgyává tette a fenti két államban a nemzeti kisebbségek helyzetét és sérelmeit. Ez út­járól egy jelentésben számolt be az Uniónak, amelyben a nemzeti kisebbségek sérelmeit csak látszó­lagosaknak és átmenetieknek mi­nősíti és azzal zárja be beszámoló­ját, hogy a magyar kisebbségeknek e két államban nincs okuk semmi­féle érdemleges panaszra. E jelentésre a Külügyi Társaság felkérésére a Magyar Népszövet­ségi Egyesületek Szövetségének két tagja a Magyar-Székely Egye­sület és a Délvidéki Liga két me­morandumot készített, amelyben — a Ruyssen optímisztikus jelen­tésével szemben — részletesen felsorolja mindazokat a rendkívül súlyos sérelmeket és igazságtalan­ságokat, amelyek a magyar kisebb­ségeket Romániában és Jugoszlá­viában úgy egyházi, mint kulturá­lis közigazgatási és gazdasági té­ren érték. E két memorandum — amelyeket az értekezleten részle­tesen ismertetett Jancsó Benedek és Barabás Endre, valamint Ver­mes Béla — statisztikailag meg­állapított képét adja azon sérel­meknek és igazságtalanságoknak, amelyeket az elszakított területen élő magyar kisebbségeknek kell elviselniök immár hosszú évek óta az imperíumot gyakorló államok részéről. Az értekezlet úgy határozott, hogy e két memorandumot, mint a Ruyssen-jelentésre adott választ nyújtsa be a magyar delegáció a Liga főtitkárságánál és hívja fel a salzburgi konferencia résztvevőit, hogy az audiatur et altéra pars elvét tartva szem előtt ne csak a főtitkári jelentést, hanem a mi megjegyzéseinket is beható vizs­gálat tárgyává tegye. Pékár Gyula elnök végül hang­súlyozta, hogy az Unióban is közel­jövőben érezhetővé fog válni Né­metországnak a Népszövetségbe való belépésének hatása: a gloire szellemét — remélhetőleg — az engedékenység és az igazságosság eszméjének atmoszférája fogja el­foglalni. A magyar delegáció Pékár Gyula vezetése mellett 27-én utazott el Salzburgba.

Next

/
Thumbnails
Contents