Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 19. szám - A szkupstina összeülése előtt

1926. október 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ban a kis verestetös házak úgy nőnek ki a földből, mint a gomba. Még az észekkeleti határon a tengerpart mellett fekvő Várna városában is a most épülő menekültek városa több száz uccával nagyobb területet foglal el, mint az egész régi város. Az állam és a községek szervezik és segélyezik ezt az építési akciót, a hosszú lejáratú, olcsó kamatozású kölcsön roppant terheket ró az államra és községeire, de még így sem elég ahhoz, hogy minden menekült részére hajlékot tudjon biztosítani. Szófia körül a telepeseknek átadott állami földeken sorra alakulnak a teljesen új községek. A lehetőségig egy vidékről valókat telepítenek egy községbe s ezek az új községek az elhagyott régi tráciai és macedóniai faluk nevét viselik. A városokban is egymás szomszédságába telepítik az egy helyről menekülteket. A sok menekült dicséretes egyetértésben is él az új hazában. Mindnyájan tagjai a nagy macedón dobrudzsai, tráciai és besszarábiai egyesületeknek, külön egyesület az líínden, az 1903. évi macedóniai felkelés résztvevőinek és leszármazottainak szövetsége. Minden egyesület külön lapot is ad ki tagjai részére. Ezek mind alapszabályokkal működő nyilvántartott legális egyesületek s nem is vonatkoztatják magukra a szerb jegyzéknek •ízt a kitételét, hogy a békebontó egyesületek feloszlatandók. Az ő nyilvánossági jogukat az alkotmány garantálja és csak az egyesülési jog nyilt megsértésével lehetne őket feloszlatni. Kimondottan politikával nem foglalkoznak, hanem tagjaik anyagi és erkölcsi segélyezésével, elhelyezésével és együtttartásával. Alosztályaik az úgynevezett bracvck, „testvériségek." A több száz bracvoban egyesült az i Ihelyezkedett menekültek egész fómege. Van azonban egy második macedón egyesület is, az ORIN, ez forradalmi szövetkezés, állami felügyelet alatt nem áll, így nem is oszlatható tel, mert sem helye, sem vezetősége nem ismeretes. Ebbe tartoznak azok a menekültek, akik bolgár földön nem tudnak elhelyezkedni, akik nem is próbáljak beleélni magukat a mai állapotokba, hanem fegyveres kézzel igyekeznek megtorolni a szerb hatóságok kegyetlenkedéseit. Tagjai megszállt Macedónia szakadékai közt bujkálnak, de meglehet, hogy időnként bolgár területre is átszorulnak. Aki ismeri ennek a vidéknek geológiai alakulatát, látta ezeket a vadregényes, járhatatlan hegyeket, ép ésszel nem is kívánhatja a csekélyszámú bolgár határőrségtől, hogy fel tudja tartóztatni ezeket a fegyveres csoportokat, sőt hogy egyáltalában észrevegye határátlépésüket. A bolgár kormány ezt ki is fejtette a jegyzékre adott válaszában és hajlandó a Népszövetség ellenőrzésének alávetni magát. Nem elszigetelt jelenség a bolgár-szerb határon az elégedetlen elemek időközönkénti fegyveres akciója. Európa minden részében ahol a földrajzi viszonyok lehetővé tették, a politikai állapotok pedig ráutalták az embereket, állandóan ilyen viszonyok voltak •X messzibb vagy közelebbi múltban. Az olasz carbonari, az ír sinnfein mozgalmak teljesen azonosak voltak s csak a közlekedési viszonyok rendezése és a politikai állapotok megváltozása vetett nekik véget. Macedóniában, ahol vasutak nincsenek, a legközelebbi varos két-három napi járóföldre van, még politikai okok nélkül is virágzóban volna a szegénylegényélet. Hogy azonban ennyire virágzik köröskörül a bolgár határok mellett, az elsősorban a szomszédok lelkét terhelik. Tráciából a görögök személyválogatás nélkül kiűzték a bolgárokat, úgy hogy ma már csak mintegy 150 ezer lelek maradt meg. Macedóniából a szerbek minden bolgár papot, tanítót s általában az intelligenciához tartozó embert elüldöztek. Egész családok vannak, melyeknek minden férfitagja bújdosni kénytelen, másoknak vagyonát foglalták le, házát, földjét vették el és nem csodálható, ha a vérbosszú hazájában az elüldözött jogos tulajdonos egyszerre fegyverrel jelenik meg és rágyújtja a házat az oda betelepített szerbre. A helyzet Dobrudzsában A Dobrudzsában megint más állapotok vannak. Az intelligencia íiagy részét onnan is kiűzték a román hatóságok, aztán a falusi lakosságra vetet lék magukat. 2000 macedón román családot telepítettek be ide a bolgár földekre. Ígértek nekik mindent, de nem adtak meg semmit. A minden pénzükből kifogyott jövevényeket aztán bolgár gazdákhoz telepítették be, kényszerítették a bolgárokat, hogy ingyen eltartsák őket, majd minden megtérítés nélkül földet és gazdasági eszközöket rekviráltak tőlük s adtak oda a telepeseknek. Ebből keletkeztek az összeütközések, a bolgárok védekeztek, mire a telepesek bandákká verődve hatósági segédlettel rabolni és kegyetlenkedni kezdtek. A bolgár lakosság a Népszövetséghez akart védelemért fordulni s hogy ennek útját bevágja, rendeztetett a román kormány szigurancaügynökökkel két úgynevezett határíncidenst, hogy ő intézhessen jegyzéket a bolgár kormányhoz. A bolgár kisebbségi politika Az idegen uralom alá került bolgár kisebbségek szomorú sorsa ..innál feltűnőbb, mert Bulgária a maga területén a legliberálisabban kezeli a kisebbségek ügyét. Egyetlen számbavehető nagyobb nemzetisége a török s úgy ennek, mint a kisebb nemzetiségeknek teljes politikai, egyházi, iskolai és egyesülési joguk van. A szobranjeban öt török képviselő ül és a Ház megnyitásakor a török főmufti veszi ki tőlük az esküt, épp úgy, mint a görög keletiektől, vagyis a bolgároktól s szófiai érsek. A török iskolákat segélyezi a bolgár kormány, de épp így segélyezi a 45.000 főnyi, jórészben újabb menekült örmény 14 elemi és 3 középiskoláját. Mindennemű kisebbségi iskolák teljesen saját fenntartó testületeiktől függenek s a kormány csak némi ellenőrzést gyakorol felettük és a bolgár nyelv előadását kívánja meg az iskolákban. Külön kisebbségi kulturegyletek, sportkörök működnek s jellemző, hogy a bolgár evangélikus egyház is milyen teljes szabadságnak örvend. Amerikai segéllyel bárhol építhet templomot, szabadon gyakorolhatja istentiszteletét, állíthat iskolákat és ezeknek az iskoláknak növendékei helyenként többségben idegen felekezetekhez tartoznak. Az evangélikus iskolákba azonban minden hozzászólás -nélkül felvehetők. Az az állam, mely a maga területén ilyen mintaszerű kisebbségi politikát folytat, annál keservesebben érezheti a fajrokonait a szomszédok teljes jogtalanságban tartják és nemcsak kulturális ellenőrzésük illuzórikus, banem a brutális erő minden hatalmi eszközével igyekeznek őket elnemzetíetlenítení. Azok az államok, amelyek állampolgárai tekintélyes csoportjának semmiféle logát el nem ismerik, sőt még az élet- és vagyonbiztonságot sem nyújtják, jegyzékeinek Bulgária ellen és indítanak nemzetközi akciót a bolgár kormány diszkreditálására. A bulgáriai közhit szerint különben mindez azért tör-