Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - Politikai vagy jogi kérdés-e ma a kisebbségek védelme?

A Magyar Külpolitika 9. számú melléklete 1926. szeptember 16 ^ Politikai vagy jogi kérdés-e ma a kisebbségek védelme? Irta Faluhelyi Ferenc ár. pécsi egyetemi tanár I, A faji, vallási és nyelvi kisebbségek védelme nem új gondolat a világtörténelemben. Az egységes államvallás idején (cuius regio eius religío) gyakran előfordult, hogy az az állam, amely területének egy részét egy másik államnak átengedni kényszerült, a békeszerződésben garanciát kapott arra, hogy az átcsatolt területen továbbra is az eddigi vallás marad uralkodó és részesül védelemben.1 A bécsi kongresszuson garantálták a nemzeti képviseletet és a nemzeti iskolákat azoknak a lengyeleknek, akik orosz, osztrák vagy porosz alattvalókká váltak. A berlini kongresszus, 1878-ban viszont megint a vallásszabadság intézményes biztosítására törekedett és egyben először szabta meg a kisebbségi jogok elismerését az állami függetlenség elismerésének ellenértékéül. Ugyanilyen védelmet biztosító rendelkezéseket tartalmazott az 1881-iki konstantinápolyi egyezmény, amely Thesszália és Epirus egy részét Törökországtól Görögországhoz csatolta és ilyen megállapodások történtek a legutóbbi Balkán-háború befejezése alkalmából is. Bulgária, Görögország és Szerbia kormányai beleegyeztek abba, hogy a területükön lakó kucóoláhok templomaikban és iskoláikban autonómiájukat megtarthassák. Végül ugyancsak ilyen rendelkezéseket létesítettek a balkáni országokban megmaradt mohamedánok javára a Bulgária, Görögország és Szerbia, valamint Törökország között 1913-ban megkötött békeszerződések.2 1885. február 26-án tizenöt európai hatalomnak Berlinben egybegyűlt képviselői vállalkoztak aztán arra, hogy az ,,emberi jogokat" kiterjesztik az afrikai gyarmatokra is: eltörölték a rabszolgakereskedést és garantálták a vallásszabadságot és a felekezeti türelmet úgy a benszülötteknek és honosoknak, mint az idegeneknek. Az emberi jogoknak ez az utolsó elismerése — mondja Lucien-Brun'' — zárja le a kisebbségek védelmének, illetve helyesebben e védelem általános garanciájának történetét a párisi békeszerződésekig. II. Végigtekintve a kisebbségi jogok védelmének történetén, alapjában csakugyan úgy látszik, hogy az emberi jogok védelme, az emberi szolidáritás gondolata az, ami a kisebbségek védelmének eszméjét megteremti; különösen erősen kidomborodik ez a szempont ez eszme megindulásakor, amikor a kisebbségbe került hitsorsosok lelkiismereti szabadságának védelme a megállapodásnak tárgya. Amint a bölcselet és a francia forradalmi eszmék hatása alatt az emberi jogok fogalma bővült, a személyes szabadság, a személyek és javaknak a biztonsága, a polgári és politikai jogegyenlőség is bevonultak lassankint a védett emberi jogok sorába, még pedig 1 így 1660-ban az olivai szerződésben, valamint az 1763. febr. 17-iki párisi békeszerződésben is, amelyben Franciaország Anglia javára lemondott Kanadáról. V. ö. a ,,Der Völkerbund und der Schutz der Minderheiten" című népszövetségi brosürát. 10. 1. 2 V. ö. Baranyai Zoltán: A kisebbségi jogok védelmének kézikönyve. II. kiad. 1925. — 209. és köv. 1., valamint a „Der Völkerbund und der Schutz der Minderheiten" c. népszövetségi brosúrát. 3 Lucien-Brun Jean: Le Probléme des Mínorités devant le Droit international. Paris, 1923. 76. 1. abban a mértékben, amint az állami intézmények tökéletesedtek és az ember erkölcsi érzéke finomult.4 A XIX. századtól fogva azután bevonult a politikába a nemzeti gondolat és vele az egyenlő nemzetiségűek védelmének a gondolata is. Ez az eszme megérleli, illetve magával vonja a törekvést arra, hogy a nemzeti állam hatalmát az idegen hatalom alatt álló „testvérekre" is kiterjessze és ezzel megadja alapját a kisebbségi védelem hatalmi irányzatának. A humánitárius gondolat háttérbe szorul s helyét a nemzetiségi politika nyomában járó hatalmi beavatkozási törekvések váltják föl.5 III. Ugyancsak hatalmi gondolatnak a jegyében született meg a kisebbségek védelme a világháború befejezése után is. A Wilsoni híres önrendelkezési elv Középeurópa nyelvi és faji keveredettsége mellett a maga tisztaságában nem lett volna alkalmas a dunai nagyhatalom feldarabolására. Ámde ez viszont a győztes ántántnak életérdeke volt. Az új formában föltámadt nemzetiségi kérdések tömegének elintézésére az új államalakulatokban tehát legalább a tisztesség okából fel kellett állítani a kisebbségek védelmének új köntösbe öltöztetett és új keretekbe helyezett régi rendszerét. Nem valami magasabb bölcseleti elv, nem is örök erkölcsi törvényeknek a fölismerése — mint azt Lucien-Brun gondolja,8 — volt indítóoka ennek az új szabályozásnak, hanem elsősorban a győzelem diktálta nagyhatalmi érdek? Ez különben kitűnik ezeknek a szerződéseknek a vizsgálatából is. IV. A párisi béketárgyalásokkal kapcsolatban 10 olyan egyezmény jött létre, amely a kisebbségek védelméről rendelkezik. Ezek a következők: 1. az 1919. június 28-án az ántánt nagyhatalmak és Lengyelország között létrejött egyezmény, amelyet 1920. febr. 13-án a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyeztek: 2. az 1919. szept. 10-én St. Germain-en-Layeben az ántánt nagyhatalmak és Csehszlovákia között létrejött egyezmény, amelyet 1920. ncv. 29-én helyeztek a Nemzetek Szövetségének védelme alá; 3. az 1920. szept. 10-én az ántánt nagyhatalmak és az SHS. királyság között létrejött egyezmény, amelyet ugyancsak 1920. nov. 29-én helyeztek a Nemzetek Szövetségének garanciája alá; 4. az 1919. december 9-én az ántánt nagyhatalmak és Románia között létrejött egyezmény, amelyet 1921. aug. 30-án helyeztek a Nemzetek Szövetségének garanciája alá; 5. az 1920, aug. 10-én az ántánt nagyhatalmak és Görögország. * Lucien-Brun, id. m. XII. 1. 5 V. ö. Lucien-Brun, id. m. 31. 1. B Ennek előzményeiről ld. Baranyai id. m. 216. 1. 8 Id. m. 29. 1. 9 Mindenesetre roppant érdekes Osusky Stephannak, a párisi cseh-szlovák delegáció tagjának és mostani párisi csehszlovák követnek a Prudy c. lapban közölt megállapítása, amely szerint a zsidó eszme volt a kisebbségek új védelmének kiindulópontja és Wilsont ebben az irányban az amerikai zsidó bizottság tagjai befolyásolták. (Baranyai id. m. 217. 1.) Ez azonban azt a megállapításunkat, hogy az így fölvetődött gondolatot hatalmi szempontokból vették alkalmazásba, nem rontja le.