Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 2. szám - A bolgár kormányváltozás

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. január 16 csak azért, mert a mezőgazdasági üzemek berendezéseinek racionális kiegészítését, új termelési eszközök és gépek beállítását teszi lehetővé, ami természetesen a mezőgazdaság fogyasztásának fokozásával első­sorban a gyáripar nagyobbmérvű foglalkoztatását teszi lehetővé. Az iparnak magának is szüksége van hitelekre, sőt ezek birtokában hi­vatva van arra, hogy a gazdasági életben egyik legfontosabb szerv legyen a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges hitelek közvetítésénél, oly módon, hogy megfelelő hitelek nyújtásával te­gye lehetővé a mezőgazdaságnak azoknak a modern gazdasági gépek­nek a beszerzését, amelynek alkal­mazásával tökéletesítheti a föld­művelést. E feladatának ellátása mellett sok egyéb célokra is van az iparnak a jelenlegi viszonyok kö­zött csak hitelek útján biztosítható tőkékre szüksége, mert e nélkül fejlődésében, aminek előfeltétele üzemeinek tökéletesítése és ver­senvképe^égének fokozása, meg­akad és fokozatosan leszorul arról a pozícióról, amelvet országunk gazdaságában sikerült magának ki­vívnia. A mezőgazdaság mellett a gyáripar is rendelkezik oly érté­kes ingókkal, amelveknek a lekö­tése mellett a szükséges hiteleket magának könnyebben biztosíthatja. A külföldi törvényhozások példája utat mutat abban az irányban, amelyen haladni kell, hogy ezt a gazdasági célt elérhessük: a magyar törvénvhozásnak feladata, hogy az új intézmény akként alkottassék meg, begy a magyar gazdasági élet szükségleteihez hozzásimulion s a külföldi és a belföldi hitelforráso­kat megnyissa a termelés számára. Talán éppen a külföldi hitelek biztosításának problémája adta meg a lökést arra, hogy az ingójelzálog meghonosításának kérdése nálunk naoirendre került. A forrongó, ki­alakuló és sok tekintetben még bi­zonytalan gazdasági viszonyok kö­zött, amelyek nemcsak nálunk, de Európaszerte még vannak, a tőke reális biztosítékokat keres, amidőn hiteleket nvujt. Ilyen reális bizto­síték legelsősorban természetesen az ingatlan birtok, de éppen a gyár­iparban nagy szerepet játsszanak emellett az ingó értékek is, ame­lyek, ha hitelek biztosítása gyanánt leköthetők, a bitelnvujtás lehetőségeit nagv mértékben fokoz­zák. Az egész rövidlejáratú hitelek amelvekkel a külföldi tőke már az elmúlt esztendőben is aránvlag igen nagv mértékben állott a ma­gyar gazdasági élet rendelkezésére, amióta pénzünk stabilizálásával és az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállításával ennek előfeltéte­leit megteremtettük, csak átmeneti segítséget ielentenek, míg nyugodt termelés, a bizalom tartós helyrt­állítása csak akkor fog elkövet­kezni, ha ezek a külföldi hitelek aránylag hosszabb időre vannak gazdaságunk számára biztosítva. Ez^rt van szükség újabb reális biztosítkokra, amelyeket az ingó jelzálog intézményének a megho­nosítása fog rendelkezésünkre bo­csátani. A gazdasági élet tehát örömmej üvdözli az igazságügyminiszterium­nak azt az elhatározását, hogy az ingó jelzálog meghonosításának problémáját programmjába vette. De különösen örvendetes, hogy az igazságügyminisztérium az új in­tézményt, a magyar gazdasági élet számára, a mezőgazdaság és az ipari termelés igényeinek és kíván­ságainak megfelelő formában ki­vánja meghonosítani. Ennek jelét adta azzal, hogy mindenekelőtt a gazdasági élet tényezőit hallgatja meg az új intézmény elvi szempont­jait illetőleg, hegy a mezőgazda­ságnak és iaprnak egyaránt mód­jában legyen hozzászólni, hogy mi­ként kellene az új intézményt meg­alkotni annak a gazdasági célnak szolgálatában, amelyet vele elérni óhajt. A gazdasági érdekeltségek az ígazságügyminiszteriumban e héten tartandó ankéten meg fogják adni a választ az igazságügyminiszterium kérdő pontjaira s minden remény meg van arra, hogy az új törvény­alkotás ekként teljes mértékben számolni fog a gazdasági élet köve­telményeivel és egy nagy lépéssel fogja előbbre vinni gazdasági éle­tünk újjáépítését. A bolgár kormányváltozás Az újév balkáni szenzációi közé tartozott a bolgár kormány bukása is a szobranje január 4-i ülésén. Cankov miniszterelnök 1923 jú­niusában véres jobboldali forrada­lom után alakította meg kormányát. Sztambulinszhi parasztpárti ural­ma sohasem volt valami könnyű Bulgáriában, de tűrte valahogy az ország, amíg Szerbiának meg nem hódolt és kötelezettséget nem vál­lalt, hogy a macedón irredentát tel­jesen leszereli, a Szerbiához csa­tolt bolgár területek bandáit, me­lyek egy-egy véres összeesküvés után Bulgáriába szoktak átmene­külni, lefogja, lefegyverzi és Szer­biának kiszolgáltatja. Ezt már nem bírta el a bolgár nép és kitört az ellenforradalom, mely a parasztpárt kitűnő megszervezettsége ellenére is győzedelmeskedett. A harcok közben maga Sztambulinszki és több minisztertársa életét vesztette, mások Szerbiába és Prágába mene­kültek. Belgrádban és Prágában szervezkedtek az emigránsok, innen folytatták sajtóhadjáratukat a Cankov-féle nemzeti kormány ellen, majd rendes ellenkormányt kiál­tottak ki szerb területen köztársa­sági alapon s szerb és orosz segít­séggel fegyverkeztek, hogy Bulgá­riát újra hatalmukba kerítsék. Az azóta eltelt két és fél esz­tendő a szünet nélkül való belső zavarok ideje volt. Az orosz szov­jet is balkáni bázisul Bulgáriát vá­lasztotta ki, egyre-másra leplezték le a hatóságok a kommunista össze­esküvéseket, fogták el a fegyver­szállítmányokat s a kormány kímé­letlen ellenrendszabályokkal akart békét teremteni. Talán Orosz­országban sem volt aránylag több kivégzés, mint amennyivel Canko­vék pacifikálni próbálták az orszá­got. Akármilyen magasabb állami szempontból hozták is ezeket a drákói ítéleteket, békét nem lehe­tett teremteni részint a mérték­telen orosz és szerb izgatás miatt, részint azért, mert a neuilly-i békeszerződés Bulgáriában is tart­hatatlan állapotokat teremtett. Ez az ország két évtizede küzd a menekültek elhelyezésével. Az utolsó tíz év alatt három háborút küzdött végig, területeket nyert és területeket veszített s a menekül­tek kérdése mindinkább égetőbb és égetőbb problémává nőtt. Az utolsó húsz év alatt hivatalos megállapí­tások szerint körülbelül félmillió ember lépte át menekültként a ha­tárt s ezek fele a világháború után jött Tráciából és Macedóniából. Ennek az óriási menekült tömeg­nek ellátása hihetetlen terheket ró az országra, melyhez még a jóvá­tételi költségek csatlakoznak. A menekülteknek többféle kategóriája van. Az oroszok és örmények fő­ként a városokban laknak: keres­kedők, szolgák, napszámosok vagy bizonytalan foglalkozásúak, akik minden mozgalmat egyéni szem­pontjai szerint használnak ki. A macedóniai és tráciai menekültek földmívesek, akik repatriálásuk után rögtön megkapnak minden politikai és társadalmi jogot, de sokszor vissza is élnek velük ala­posan. Vannak köztük kicserélt menekültek, akiket a Népszövetség fennhatósága alatt működő vegyes bizottság telepít be a Bulgáriából kiköltöző jómódú görög földmíves lakosság helvébe. Vannak olyanok, akik állataikkal, házifelszerelésük­ke), szerszámaikkal, vagy pénzzel tudtak Bulgáriába költözni s mi­helyt földet kapnak, azonnal lete­lepednek az ideiglenesen készített épületekbe és rögtön megkezdik a

Next

/
Thumbnails
Contents